Law No. CXXXI of 1996 on the recognition of plant varieties and on the production and distribution of seeds and planting materials

JURIX - 1998.12.16. file:///D/HTML/hun11228.htm[15.01.2025 17:45:02] A lekérdezés (idõgép) napja: 1998.12.16. 1996. évi CXXXI. törvény a növényfajták állami elismerésérõl, valamint a vetõmagvak és vegetatív szaporítóanyagok elõállításáról és forgalmazásáról Az Országgyûlés felismerve, hogy a magas színvonalú növénytermelés alapját jelentõ genetikai anyagok megõrzéséhez, a megfelelõ minõségû vetõmag és szaporítóanyag elõállításához és felhasználásához, a korszerû fajtahasználathoz nemzetgazdasági érdek fûzõdik, annak érdekében, hogy a vetõmagvak és a vegetatív szaporítóanyagok megfeleljenek a hazai és a nemzetközi követelményeknek a következõ törvényt alkotja: A kihirdetés napja: 1996. december 26. I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A törvény tárgya és hatálya 1.§ (1) E törvény a növénytermelés biológiai alapjainak megõrzése és fejlesztése érdekében szabályozza a genetikai anyagok megõrzését, a növényfajták állami elismerését, a fajtahasználatot, a fajtajogosultak, a vetõmag-, és a vegetatív szaporítóanyag-termesztõk, -feldolgozók, forgalmazók és -felhasználók jogait és kötelezettségeit, a vetõmagvak és vegetatív szaporítóanyagok elõállításának, minõsítésének, forgalmazásának, felhasználásának és ezek ellenõrzésének rendjét. (2) A jogosulatlan fajtahasználat, valamint a vetõmag és a vegetatív szaporítóanyag hamisítása, a felhasználót megtévesztõ, az eredetre, fajra, fajtára, azonosságra, minõségére vonatkozó félrevezetõ adatok közlése, illetve ilyen adatok alapján való forgalmazás tilos. (3) A vetõmag és a vegetatív szaporítóanyag elõállítását, minõsítését, forgalmazását és felhasználását az állam ellenõrzi. 2.§ A törvény hatálya kiterjed a) a genetikai anyagok megõrzésére, b) a szántóföldi, kertészeti, erdészeti, gyógy-, fûszer- és dísznövény-fajták állami elismerésére, fajtafenntartására, ezek vetõmagjának és vegetatív szaporítóanyagának továbbszaporítására, minõsítésére, forgalmazására és felhasználására, c) az a)-b) pontokban meghatározott tevékenységet folytató jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságokra (a továbbiakban együtt: szervezet) és természetes személyekre. Értelmezõ rendelkezések 3.§ E törvény alkalmazásában 1. Biológiai alapok: a törvény hatálya alá tartozó növényfajok, fajták, vetõmagja, vegetatív szaporítóanyaga, továbbá az elõállításukat szolgáló növényállományok, szaporítások. 2. Fajta: azonos rendszertani egységhez tartozó, egy genotípus vagy genotípusok kombinációja által meghatározott tulajdonságokkal jellemezhetõ, más populációtól megkülönböztethetõ, egynemû és tulajdonságaiban állandó növények összessége. 3. Állami elismerés: hivatalos vizsgálatok és eljárások rendszere, amelynek eredményeként a növényfajta a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzésre kerül. 4. Nemzeti Fajtajegyzék: az állami elismerésben részesített fajták lényeges adatait tartalmazó közhitelû nyilvántartás. 5. Leíró Fajtajegyzék: a fajtahasználati információkat tartalmazó, szélesebb körû összehasonlító fajtavizsgálatok alapján készített hivatalos jegyzék. 6. Ajánlott Fajták Jegyzéke: a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzett és a Leíró Fajtajegyzék alapján készített meghatározott termõhelyen termesztésre ajánlott fajták jegyzéke. 7. Ideiglenes szaporításra engedélyezett fajták jegyzéke: az állami elismerésre bejelentett, ideiglenesen szaporításra JURIX - 1998.12.16. file:///D/HTML/hun11228.htm[15.01.2025 17:45:02] engedélyezett fajták jegyzéke. 8. Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács: a növényfajtát állami elismerésre javasoló szakértõi testület. 9. Nemesítõ: a növényfajtát elõállító természetes személy. 10. Fajtajogosult: a fajtával kizárólagosan rendelkezõ természetes személy vagy szervezet. 11. Képviselõ: a fajtajogosult nevében, annak meghatalmazása alapján eljáró, belföldi lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezõ természetes személy vagy szervezet. 12. Fajtafenntartó: az a természetes személy vagy szervezet, aki (amely) a fajta változatlan formában való megõrzését, fenntartását végzi, és gondoskodik a szaporításához szükséges kiindulási anyag folyamatos elõállításáról. 13. Fajtavizsgálat: a) DUS-vizsgálat: az új fajta állami elismeréséhez szükséges megkülönböztethetõség, egynemûség, állandóság meglétének vizsgálata, b) gazdasági értékvizsgálat: a fajta gazdasági értékének megállapítására irányuló vizsgálat. A gazdasági érték a növényfajta mennyiségi és minõségi mutatókkal kifejezett termesztési értéke. 14. Vetõmag: generatív szaporítóanyag, ideértve a vetõgumót és dughagymát is. 15. Vegetatív szaporítóanyag: ivartalan módon elõállított növényi részek, ideértve az ültetési anyagot, az alanycsemetét és a vadmagoncot is (a továbbiakban: szaporítóanyag). 16. Vetõmag-, szaporítóanyag-minõsítés: a hazai szabványok és az érvényben lévõ nemzetközi elõírások szerinti, állami felügyelettel végzett ellenõrzési és tanúsítási eljárás (certifikálás). 17. Vetõmag, szaporítóanyag forgalmazás: szaporítóanyag-készletezés, bemutatás, eladásra való felkínálás, eladás vagy szállítás más részére bármilyen formában. 18. Vetõmag-szaporítási zárt körzet: a vetõmag-elõállítás genetikai tisztaságának megõrzése céljából a jogszabályban elõírt korlátozásokkal elrendelt termelési körzet. 19. Védõtávolság: a) elválasztó sáv: az a távolság, amely a vetõmag-elõállítás mechanikai keveredésmentességét szolgálja, b) izolációs távolság: az a távolság, amely az idegen beporzás, valamint növényegészségügyi fertõzésmentes vetõmag-, illetve szaporítóanyag-elõállítást szolgálja. II. Fejezet A genetikai anyagok megõrzése és fenntartása 4.§ (1) A genetikai változatosság és a hazai mezõgazdaság genetikai anyagainak védelme, a jogszabályban meghatározott jelentõs növényfajok, változatok, fajták és vad rokonfajok, mint génforrások fenntartása és megõrzése nemzetgazdasági érdek és állami feladat. (2) A genetikai tartalékként megõrzött növényanyagokat és az ezekre vonatkozó teljes információt külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint nemesítési, oktatási és kutatási célra szabadon hozzáférhetõvé kell tenni. (3) Állami elismerésben részesített, illetve szabadalmi oltalommal védett növényfajták esetében genetikai tartalékként csak olyan növényanyagokat lehet a fajtajogosult, illetve a szabadalmas hozzájárulása nélkül szabadon hozzáférhetõvé tenni, amelyeknél az állami elismerés, illetve szabadalmi oltalom idõtartama lejárt. (4) A genetikai anyagok megõrzésének, fenntartásának feltételeit és részletes szabályait külön jogszabály határozza meg. III. Fejezet A növényfajták állami elismerése 5.§ (1) Magyarországon csak állami elismerésben részesült, vagy ideiglenes szaporításra engedélyezett növényfaj és növényfajta termeszthetõ árutermelés és forgalomba hozatal céljából. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a 15.§ (2) bekezdése szerinti export céltermeltetésre. (2) Az állami elismerés növényfajonkénti, valamint a növényfajon belüli felhasználási cél szerinti feltételeit, továbbá az ideiglenes szaporítás engedélyezési rendjét külön jogszabály határozza meg. (3) Az állami elismerésre bejelentett növényfajta meghatározott ideig, legfeljebb az állami elismerés idõpontjáig kaphat ideiglenes szaporítási engedélyt. 6.§ (1) Állami elismerésben az a növényfajta részesíthetõ, amely a) más növényfajtától megkülönböztethetõ, egynemû, állandó, b) bejegyezhetõ fajtanévvel rendelkezik, továbbá JURIX - 1998.12.16. file:///D/HTML/hun11228.htm[15.01.2025 17:45:02] c) jogszabályban meghatározott növényfajok fajtái esetében megfelelõ gazdasági értéke is van. (2) A növényfajta a) megkülönböztethetõ, ha egy vagy több alaktani vagy egyéb mérhetõ tulajdonsága tekintetében határozottan eltér a közismert növényfajtáktól, b) egynemû, ha egyedeinek lényeges fajtajellemzõi azonosak, c) állandó, ha az egymást követõ szaporítások után vagy a szaporítási ciklusok végén a lényeges fajtajellemzõk változatlanok. (3) Bejegyezhetõ az a fajtanév, amely lehetõvé teszi a fajta kétséget kizáró azonosítását, és megfelel a vonatkozó külön elõírásoknak. (4) A fajta gazdasági értéke akkor megfelelõ, ha meghatározó tulajdonságainak összesített eredménye jobb, mint a már állami elismerésben részesített fajtáké. 7.§ (1) A növényfajtát a fajtajogosult jelentheti be állami elismerésre a mezõgazdasági minõsítõ feladatokat ellátó intézetnek (a továbbiakban: minõsítõ intézet). Ha a fajtajogosult külföldi, csak hazai képviselõ útján jelenthet be növényfajtát állami elismerésre. (2) A minõsítõ intézet, valamint a minõsítõ intézettel, illetve a Földmûvelésügyi Minisztériummal (a továbbiakban: minisztérium) közszolgálati jogviszonyban lévõ személy e jogviszonyának megszûnéséig, valamint az azt követõ 3 évben, továbbá az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács tagja nem jelenthet be növényfajtát állami elismerésre. 8.§ A növényfajta állami elismerésre való bejelentésekor nyilatkozni kell arról, hogy a bejelentett növényfajta géntechnológiával módosított szervezet-e, és a módosítás milyen célra irányult. A géntechnológiával módosított növényfajták esetében a minõsítõ intézet csak a külön törvényben foglalt elõírások teljesítését követõen kezdheti meg a kísérleti vizsgálatokat. 9.§ (1) Az állami elismeréshez szükséges vizsgálatokról a minõsítõ intézet gondoskodik. A minõsítõ intézet a DUS vizsgálatok módszereit a vonatkozó nemzetközi elõírások, a gazdasági értékvizsgálat módszereit pedig a minõsítõ intézet által kidolgozott és az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács által jóváhagyott módszer alapján határozza meg. Az egyes növényfajok fajtáinak állami elismeréséhez szükséges kísérleti vizsgálatok számát és idõtartamát külön jogszabály határozza meg. A kísérleti vizsgálatok idõtartama nem lehet hosszabb 3 évnél, évelõ növények esetében egy termelési ciklusnál, illetve fásszárú növények esetében pedig a termõre fordulást követõ 3 évnél. (2) Az állami elismerésre bejelentett növényfajta jogszabályban elõírt vizsgálatának eredményeit a minõsítõ intézet a javaslatával együtt az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács elé terjeszti. 10.§ (1) Az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács szakágazatonkénti szekciókból áll. Az egyes szekcióknak 15 tagja van. Az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács tagjai: a Magyar Agrárkamara, a termékpálya szerinti terméktanácsok, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a szakmai érdekképviseletek, valamint az agrárkutató és felsõoktatási intézmények, továbbá a minisztérium és a minõsítõ intézet képviselõi. (2) Az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács elnökét és titkárát a földmûvelésügyi miniszter nevezi ki, a tagjait pedig az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács elnöke bízza meg. Az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács titkársági feladatait a minõsítõ intézet látja el. (3) Az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács tagjainak névsorát a minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni. 11.§ (1) A növényfajták meghatározott idõtartamra szóló állami elismerésérõl, annak meghosszabbításáról, illetve a lejárati idõpont elõtt a Nemzeti Fajtajegyzékbõl való törlésérõl a minõsítõ intézet elõterjesztése alapján az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács javaslatára a minisztérium dönt. (2) Az állami elismerés idõtartama szõlõ-, gyümölcs- és erdészeti növényfajták esetében a megadástól számított 18. év végéig, egyéb növényfajták esetében a megadástól számított 15. év végéig tart. Ez az idõtartam a bejelentõ kérelmére meghosszabbítható. 12.§ (1) A minõsítõ intézet az állami elismerésben részesített fajtákról Nemzeti Fajtajegyzéket vezet. (2) A Nemzeti Fajtajegyzékben lévõ fajtákat a termelõi tájékoztatás érdekében a minõsítõ intézet külön jogszabály alapján tovább vizsgálja és Leíró Fajtajegyzékre veszi. A minõsítõ intézet a Nemzeti Fajtajegyzéket évente, a Leíró Fajtajegyzéket pedig meghatározott idõközönként közzéteszi. (3) A Magyar Agrárkamara a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a terméktanácsok a Nemzeti Fajtajegyzékben lévõ fajtákból a Leíró Fajtajegyzék alapján összeállíthatják és közzétehetik az egyes termõhelyek természeti adottságainak megfelelõ Ajánlott Fajták Jegyzékét. IV. Fejezet Növényfajták fenntartása, a fajtajogosult jogai és kötelezettségei JURIX - 1998.12.16. file:///D/HTML/hun11228.htm[15.01.2025 17:45:02] 13.§ A fajták eredeti (DUS) tulajdonságainak és gazdasági értékének megõrzésérõl fajtafenntartással kell gondoskodni. A fajtafenntartás eredményességét a minõsítõ intézet ellenõrzi. 14.§ (1) A minõsítõ intézetnek az állami elismerési eljárás során vezetett közhitelû nyilvántartásaiba a növényfajta állami elismerését, a fajtajogosult, illetve a képviselõ és - kérelemre - a nemesítõ nevét is be kell jegyeznie. (2) Aki saját jogon vagy képviselõje útján a tulajdonában lévõ növényfajtát állami elismerésre bejelentette, a jogszabályok betartásával a fajtával szabadon rendelkezhet. (3) A nemesítõt megilleti az a jog, hogy a fajta nemesítõjeként feltüntessék, illetve nyilvánosan elismerjék. (4) A fajta használatáért a fajtajogosultat a felhasználóval kötött szerzõdésben meghatározott mértékû díjazás illeti meg. A fajta használatáért fizetett díjból a fajta nemesítõjét, illetve annak örökösét és fenntartóját a fajtajogosulttal kötött külön megállapodás szerinti fajtajutalék illeti meg. (5) Növényfajta szabadalmi oltalmáról külön törvény rendelkezik. A szabadalmaztatott növényfajtát csak a Nemzeti Fajtajegyzékbe való felvételt követõen lehet termeszteni. V. Fejezet VETÕMAGVAK, SZAPORÍTÓANYAGOK ELÕÁLLÍTÁSA, MINÕSÍTÉSE ÉS FORGALMAZÁSA Elõállítás, forgalmazás 15.§ (1) Magyarországon csak a Nemzeti Fajtajegyzékben lévõ vagy ideiglenes szaporításra, illetve ideiglenes felhasználásra engedélyezett fajok, fajták minõsített vetõmagját és szaporítóanyagát lehet forgalomba hozatal céljára elõállítani, forgalmazni, illetõleg árutermelésre felhasználni a vonatkozó külön jogszabályoknak megfelelõen. A minisztérium rendkívüli esetben ideiglenesen engedélyezeti az 5.§ (1) bekezdésében foglaltaknak meg nem felelõ növényfajta vetõmagjának az engedélyezést követõ vetési idõszakban való felhasználását. (2) Vetõmagexport céltermeltetés céljából az (1) bekezdésben foglaltaknak meg nem felelõ vetõmagot, szaporítóanyagot csak abban az esetben lehet elõállítani, ha annak szaporításából származó teljes termést vetõmagként, illetve szaporítóanyagként kiszállítják az országból. Belföldön tilos vetõmagként, szaporítóanyagként felhasználni a bármilyen okból visszamaradt vetõmagot, szaporítóanyagot. (3) Továbbszaporítás és árutermesztés céljára csak olyan vetõmag és szaporítóanyag állítható elõ és hozható forgalomba, amely megfelel a külön jogszabályban elõírt minõségi követelményeknek. (4) A pszichotrop anyagok vagy kábítószerek elõállítására alkalmas növényfajok vetõmagjának, szaporítóanyagának elõállítását és forgalmazását jogszabály külön feltételekhez kötheti. (5) A növényfajta - a fajtajogosulttal nem rendelkezõ fajták kivételével - vetõmagjának és szaporítóanyagának továbbszaporításához, belföldi forgalmazásához és exportálásához a fajtajogosult írásbeli engedélye szükséges. (6) Export esetén csak a vonatkozó nemzetközi elõírásoknak megfelelõen ellenõrzött, a jogszabályban meghatározott kísérõ okmánnyal rendelkezõ vetõmag- és szaporítóanyag-tételt lehet bemutatni kiviteli ellenõrzésre. (7) Belföldi felhasználás vagy forgalomba hozatal céljából kizárólag a Nemzeti Fajtajegyzékben felsorolt, továbbá ideiglenes szaporításra, illetve ideiglenes felhasználásra engedélyezett növényfajta e törvény elõírásainak megfelelõ vetõmagját, szaporítóanyagát lehet importálni. Az importból származó vetõmagot, szaporítóanyagot belföldön csak a belföldi vetõmag-, illetve szaporítóanyag-minõsítést követõen lehet vetõmagként, szaporítóanyagként forgalomba hozni, és felhasználni. 16.§ Vetõmag és szaporítóanyag elõállítására, illetve termeltetésére, feldolgozására, kikészítésére, kiszerelésére, tárolására, forgalmazására a külön jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezõ, olyan természetes személy és szervezet jogosult, aki tagja a termékpálya szerinti terméktanácsnak. 17.§ Saját célú felhasználásra csak a fajtajogosult, illetve képviselõje elõzetes írásbeli hozzájárulásával, a külön jogszabályban meghatározott szaporítási fokozatig lehet vetõmagot, illetve szaporítóanyagot elõállítani és felhasználni. Vetõmag-szaporítási zárt körzet 18.§ (1) A szántóföldi és a kertészeti növényfajok vetõmag-szaporítása esetén a külön jogszabályban meghatározott védõtávolságokat kell alkalmazni. (2) A vetõmag elõállítója az elõírt védõtávolságon belüli termõföld használójával a vetés megkezdése elõtt szerzõdésben állapodhat meg a földhasználat módjától, illetve arról, hogy a védõtávolságon belüli termõföld használója milyen feltételekkel kötelezi magát arra, hogy a vetõmag-szaporítást veszélyeztetõ növényfajokat és fajtákat nem termeszt. Az egyezségnek tartalmaznia kell a termelés korlátozásával kapcsolatos kötelezettségeket, valamint az ebbõl eredõ eredménykiesés ellentételezésének módját és mértékét. JURIX - 1998.12.16. file:///D/HTML/hun11228.htm[15.01.2025 17:45:02] (3) A védõtávolságok betartása érdekében vetõmag-szaporítási zárt körzetet (a továbbiakban: zárt körzet) lehet kialakítani. A zárt körzet kialakításához a minisztérium jóváhagyása szükséges. A zárt körzet kialakítását az érdekeltek a termékpálya szerinti terméktanácstól kérhetik, ha a vetõmag-szaporítással érintett, legalább a külön jogszabályban növényfajonként meghatározott mértékû, összefüggõ területen vetõmag-elõállítást folytatnak. A terméktanács a kérelemrõl haladéktalanul értesíti a területi agrárkamarát, amely 30 napon belül egyezség létrehozását kísérli meg a vetõmag-elõállítók, valamint a védõtávolságon belüli termõföld használói között a termelési korlátozás, illetve a tilalom miatti kötelezettségekrõl, valamint a kártalanítás módjáról és mértékérõl. A területi agrárkamara az egyezségi kísérlet eredményérõl 5 napon belül értesíti a terméktanácsot. (4) A (3) bekezdés szerinti értesítést követõen a terméktanács a zárt körzet kialakításának jóváhagyását haladéktalanul kezdeményezi a minisztériumnál, amely a jóváhagyásról a kezdeményezést követõ 8 napon belül dönt. A jóváhagyást a minisztérium nem tagadhatja meg, ha a zárt körzet kialakítása megfelel a külön jogszabályban elõírt követelményeknek. A zárt körzet kialakításának jóváhagyásáról szóló határozatban - ha a (3) bekezdés szerinti egyezség nem jött létre - a vetõmagtermelés elsõdlegességének biztosítása érdekében egyes idegen beporzást vagy növény-egészségügyi fertõzést elõidézõ növényfajok, fajták termelése korlátozható, megtiltható. A zárt körzet kialakításának jóváhagyásáról szóló határozatot a minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni. (5) A zárt körzeten belüli termõföld használója a korlátozás, illetve a tilalom betartásának ellenõrzését, a vetõmagtermelést veszélyeztetõ, általa - a korlátozás, illetõleg a tilalom ellenére - termesztett növényállománynak saját költségére történõ megsemmisítését köteles tûrni. (6) A védõtávolságon belüli termõföld-használónak a korlátozás, illetõleg a tilalom elrendelése miatti kártalanítására, valamint a kártalanítás módjára és mértékére - a felek erre vonatkozó megállapodása hiányában - a kártérítés általános szabályai az irányadók. Törzsültetvények 19.§ (1) Az állami elismerésben részesített szõlõ-, gyümölcs-, dísznövény- és erdészeti növényfajták szaporításra kijelölt növényi állományát törzskönyvezés céljából be kell jelenteni a minõsítõ intézetnek. (2) Szõlõ-, gyümölcs-, dísznövény- és erdészeti növényfajták szaporítóanyagának elõállítása céljából a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint törzsültetvényt kell létesíteni. A törzsültetvények létesítéséhez szükséges védõtávolság betartása érdekében a 18.§ rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell. (3) Forgalomba hozatal céljából - a külön jogszabályban meghatározott kivétellel - csak törzsültetvénybõl származó alapanyag felhasználásával és csak engedélyezett árutermelõ szõlõ-, gyümölcs-, komló- és díszfaiskolában, illetõleg csemetekertben a növényegészségügyi jogszabályok betartásával lehet szaporítóanyagot elõállítani. Vetõmag- és szaporítóanyag-minõsítés 20.§ (1) A vetõmagot és szaporítóanyagot külön jogszabályban meghatározott követelmények szerint kell minõsíteni. A minõsítés meghatározott ideig érvényes. A lejárt minõsítésû vetõmag-, illetve szaporítóanyag-tétel csak a minõsítés megújítását követõen hozható forgalomba. (2) A minõsítés a minõsítõ intézet hatáskörébe tartozik. Külön jogszabályban meghatározott szaporítási fokozatú, illetve az árutermelés alapját képezõ, saját tulajdonú és továbbszaporításra nem kerülõ vetõmagtételeket belföldi felhasználás, illetve forgalomba hozatal céljából - a hibrid növényfajták kivételével - az elõírt szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezõ vetõmag-elõállítók a fajtajogosult hozzájárulásával, a minõsítõ intézet engedélyével és folyamatos ellenõrzése mellett minõsíthetik. A minõsítõ intézet az engedélyt a minõség veszélyeztetése esetén visszavonhatja. (3) A minõsítõ intézet, illetve a minõsítésre vonatkozó engedéllyel rendelkezõ vetõmag-elõállító a minõsítés eredményérõl igazoló okiratot állít ki, a tételeket fémzárolja, illetõleg fémzárértékû (eltávolításkor megsemmisülõ) azonosító jellel (címke) látja el. A vetõmag és szaporítóanyag csomagolása, jelölése 21.§ (1) Vetõmagot csak olyan csomagolóanyagban lehet forgalomba hozni, amely biztosítja a vetõmag minõségének megóvását, valamint nem teszi lehetõvé a vetõmag kivételét, kicserélését a csomagolóanyag megsértése nélkül. (2) A vetõmag-, illetve szaporítóanyag-tétel egységeit úgy kell címkével ellátni, hogy az sérülés nélkül ne legyen eltávolítható. (3) A címkén, illetve a csomagolóanyagon fel kell tüntetni a vetõmag, illetve szaporítóanyag azonosításához szükséges adatokat, különösen: JURIX - 1998.12.16. file:///D/HTML/hun11228.htm[15.01.2025 17:45:02] a) a növényfajt és a növényfajtát, b) a szaporítási fokozatot, c) a minõséget, d) a tétel azonosítási jelét (fémzárolási szám, fémzárolás idõpontja), e) a nettó tömeget vagy egyéb mértékegységet, f) a csávázás tényét a hatóanyag vagy a csávázószer megnevezésével, g) a minõsítés érvényességi idejét. VI. Fejezet Az állami elismeréssel, a vetõmagok és szaporítóanyagok elõállításával kapcsolatos hatósági feladatok, a szakigazgatás szervezete 22.§ A minisztérium a) irányítja a növényfajták állami elismerésével, valamint a vetõmagvak és szaporítóanyagok elõállításával, minõsítésével és forgalmazásával kapcsolatos tevékenységet, b) dönt a növényfajták állami elismerésérõl, annak meghosszabbításáról, illetve az állami elismerés idõtartamának lejárta elõtt a fajtának a Nemzeti Fajtajegyzékbõl való törlésrõl, c) engedélyezi az állami elismerésre bejelentett növényfajták ideiglenes szaporítását, d) jóváhagyja a vetõmag-szaporítási zárt körzetek kialakítását, e) kiadja az ideiglenes felhasználási engedélyt az állami elismerésben nem részesült, illetve ideiglenes szaporításra nem engedélyezett növényfajták vetõmagja esetében. 23.§ A minõsítõ intézet a) elvégzi az állami elismerésre, illetve a szabadalmi oltalomra bejelentett növényfajták kísérleti vizsgálatát, b) ellátja az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács titkársági feladatait, c) elõterjesztést készít az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács részére a növényfajták állami elismerésére, annak meghosszabbítására, illetve visszavonására, d) vezeti és közzéteszi a Nemzeti Fajtajegyzéket, valamint a Leíró Fajtajegyzéket, továbbá az ideiglenes szaporításra engedélyezett fajták jegyzékét, e) vizsgálja és minõsíti a vetõmagvakat, szaporítóanyagokat, törzsültetvényeket, f) engedélyezi 1. az elõírt minõségi követelményeknek meg nem felelõ vetõmag, illetve szaporítóanyag forgalomba hozatalát, 2. a vetõmagtételek saját jogú minõsítését, 3. a fémzárolt vetõmagtételek kiszerelését, 4. a törzsültetvények létesítését, megszüntetését, 5. a faiskola létesítését; g) ellenõrzi. 1. a növényfajták fajtafenntartásának eredményességét, 2. a vetõmagvak és szaporítóanyagok elõállítását, feldolgozását, forgalmazását, felhasználását és a vetõmagvak saját jogú minõsítését; valamint h) kiszabja a minõségvédelmi bírságot. VII. Fejezet A törvényben meghatározott állami feladatok pénzügyi fedezete 24.§ (1) A 4.§ (1) bekezdésében meghatározott genetikai anyagok megõrzése és fenntartása állami feladat, amelynek finanszírozását központi költségvetési forrásból kell fedezni. (2) Törzsültetvények létesítése, fejlesztése, fenntartása a növényfajták és klónok vírusmentesítése nemzeti érdek, ezért állami feladat. Finanszírozását központi költségvetésbõl kell biztosítani. 25.§ (1) A 9.§ (1) bekezdésében és a 12.§ (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott feladatok és vizsgálatok költségét részben a központi költségvetés, részben a bejelentõ fedezi. (2) Az állami elismeréshez, illetve a szabadalmi eljárás céljából elvégzett vizsgálatokért a minõsítõ intézet külön jogszabályban meghatározott mértékû díjat számít fel. 26.§ (1) A minõsítõ intézet a vetõmag- és szaporítóanyag-minõsítõ tevékenységéért külön jogszabályban meghatározott mértékû díjat számít fel. (2) A vetõmag és szaporítóanyag hatósági ellenõrzésének költségét részben a központi költségvetésbõl kell fedezni. JURIX - 1998.12.16. file:///D/HTML/hun11228.htm[15.01.2025 17:45:02] VIII. Fejezet Szankciók 27.§ Aki a vetõmag- és szaporítóanyag-elõállítói, -felhasználói, illetve -forgalmazói tevékenysége során e törvény rendelkezéseit szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, azzal szemben a minõsítõ intézet vizsgálatot kezdeményez, és a vizsgálat eredményétõl függõen jogosult a) a 15.§ szerinti minõségi követelményeknek nem megfelelõ vetõmag-, szaporítóanyag-tételt, illetve növényállomány magtermését, szaporítóanyagát vetõmagkénti, szaporítóanyagkénti saját célú felhasználástól és forgalomba hozataltól eltiltani, illetve a jogosulatlanul elõállított vetõmagot, szaporítóanyagot zár alá venni, b) a külön jogszabály szerinti szigorított minõsítést elrendelni, c) a más célra fel nem használható vetõmag és szaporítóanyag megsemmisítését az elõállító költségére elrendelni, d) e törvény elõírásait megszegõk tevékenységét meghatározott idõre megtiltani, és azt közzétenni, e) az eredetet igazoló bizonylattal nem rendelkezõ növényfajta használata esetén a szõlõ- és faiskolai engedélyt visszavonni, f) minõségvédelmi bírságot kiszabni, g) szabálysértési eljárást vagy súlyosabbnak minõsülõ esetben büntetõeljárást kezdeményezni. Minõségvédelmi bírság 28.§ (1) A minõsítõ intézet minõségvédelmi bírságot szab ki, ha megállapítja, hogy az elõállított, illetve forgalomba hozott vetõmag, illetve szaporítóanyag nem felel meg a követelményeknek, vagy az adott tételt a vonatkozó rendelkezéseknek nem megfelelõ, megtévesztésre alkalmas bizonylattal hozták forgalomba. (2) A minõségvédelmi bírság mértéke - a kifogásolt tétel mennyiségétõl, értékétõl és a hiba jellegétõl is függõen legalább a vetõmag-, szaporítóanyag-tétel belföldi forgalmi értéke kétszeresének, legfeljebb tízszeresének megfelelõ összeg. (3) A minõségvédelmi bírságot a minõsítõ intézet elõirányzat-felhasználási keretszámlájára kell befizetni. A befolyt összeget a minisztérium döntése alapján csak a vizsgálati módszerek korszerûsítésére, a vetõmagvak és szaporítóanyagok minõségének javítására, valamint a hatósági ellenõrzést elõsegítõ intézkedésekre lehet felhasználni. IX. Fejezet Záró rendelkezések 29.§ (1) Ez a törvény 1997. március 1. napján lép hatályba, egyidejûleg hatályát veszti: a) a vetõmagvakról és egyéb növényi szaporítóanyagokról szóló 1968. évi 22. törvényerejû rendelet, továbbá b) a növényfajták állami minõsítésérõl szóló 19/1980. (VI. 6.) MT rendelet, valamint az azt módosító 2/1993. (I. 19.) MT rendelet, a 24/1984. (VII. 1.) MT rendelet és a 99/1994. (VI. 28.) MT rendelet. A 29.§ (1) bekezdésének b) pontja a Magyar Közlöny 1997. évi 17. számával helyesbített szöveg. (2) E törvény III. Fejezetének rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell. (3) Az e törvény hatálybalépését megelõzõen állami minõsítésben részesített növényfajták állami minõsítése határozott idejûvé válik, és 2007-ig érvényes. Azon növényfajták esetében, amelyeknél 2007-ig nem teljesülnek a 11.§ (2) bekezdésében foglaltak, az állami minõsítés idõtartama a megadásától számított 15 év, illetve szõlõ-, gyümölcs- és erdészeti növényfajok esetében 18 év. E növényfajtáknál a bejelentõt, a nemesítõt, honosítót és a fajtafenntartót megilleti a korábbi jogszabályok szerint számított fajtahasználati díj, illetve fajtajutalék. (4) A korábban kiadott faiskolai engedélyek 1997. december 31. napjával érvényüket vesztik. (5) E törvény felhatalmazza a földmûvelésügyi minisztert, hogy rendeletben állapítsa meg: a) az állami elismerés eljárási rendjét - különösen a kísérleti vizsgálatokat -, a növényfajták ideiglenes engedély alapján való szaporításának, továbbá a fajtafenntartás eredményessége ellenõrzésének feltételeit, b) a vetõmag- és szaporítóanyag-minõsítés eljárási rendjét, a mintavétel szabályait, c) a vetõmag-elõállítók által végzett saját jogú vetõmagminõsítés személyi és tárgyi feltételeit, d) a továbbszaporítás és az árutermelés céljára szolgáló szántóföldi, kertészeti, szõlõ-, gyümölcs-, dísznövény-, erdészeti növényfajták vetõmagja és szaporítóanyaga elõállításának, feldolgozásának, kiszerelésének és forgalmazásának személyi és tárgyi feltételeit, e) a vetõmag-szaporítási zárt körzetek kialakításának feltételeit, JURIX - 1998.12.16. file:///D/HTML/hun11228.htm[15.01.2025 17:45:02] f) a törzsültetvények és a faiskolák létesítésének feltételeit, g) a génmegõrzési feladatokat, a genetikai anyagok védelme szempontjából jelentõs növényfajokat, továbbá azok átadásának feltételeit és díjait, kijelölje a genetikai anyagok megõrzéséért felelõs intézményeket, valamint ezek eljárási rendjét, h) az állami elismerés, a vetõmag- és szaporítóanyag-minõsítés díjtételeit, i) a minõségvédelmi bírság mértékét és kiszabásának rendjét. (6) Ahol jogszabály a) a növényfajták állami minõsítését említi, azon állami elismerést, b) Államilag Minõsített Fajták Jegyzékét említi, azon a Nemzeti Fajtajegyzéket kell érteni.