Joint Decree No. 9 of 2002 of the Ministry of Environmental Protection and of the Ministry of Transport and Water Affairs regarding the limit values of used and waste water discharge and their application

9/2002. (III. 22.) KöM–KöViM együttes rendelet a használt és szennyvizek kibocsátási határértékeirõl és alkalmazásuk szabályairól A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 89. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következõket rendeljük el: A rendelet hatálya 1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed: a) arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetre, aki (amely) a felszíni vizekkel kapcsolatban jogokkal rendelkezik, vagy akit (amelyet) kötelezettségek terhelnek, valamint akinek (amelynek) létesítménye vagy terméke, illetve tevékenysége vízszennyezést okoz vagy okozhat, b) a felszíni vizekre, azok terhelésére, veszélyeztetésére, szennyezésére. (2) A rendelet hatálya nem terjed ki: a) a természetes és mesterséges eredetû radioaktív anyagoktól eredõ vízszennyezésre, b) ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az egyedi házi szennyvízkibocsátásokra. Értelmezõ rendelkezések 2. § E rendelet alkalmazásában a) területi határérték: közvetlenül a felszíni vízbe mint befogadóba [a felszíni vizek minõsége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Fvr.) 3. § d) pontja] történõ bevezetésre vonatkozó, az 1. számú melléklet szerint meghatározott vízszennyezõanyag-kibocsátási határérték; b) technológiai határérték: egyes tevékenységek szennyvízkibocsátására e rendelet 2. számú melléklete szerint meghatározott vízszennyezõanyag-kibocsátási határérték; c) közvetlen bevezetés: a telephelyrõl, illetve szennyvíztisztítóból kibocsátott szennyvíz, használt víz további tisztítás nélküli felszíni vízbe történõ vezetése; d) közvetett bevezetés: a telephelyrõl kibocsátott szennyvíz, illetve használt víz szennyvízelvezetõ mûvön vagy egyéb csatornán (üzemi vízilétesítményen) való elvezetése és további tisztítás után történõ felszíni vízbe vezetése; e) keletkezési hely: az a pont, ahol egy adott szennyezõforrás szennyvizét bármely más eredetû szennyvízzel való egyesítés (keveredés) elõtti (a szennyezõforrás és a gyûjtõvezetékbe való bebocsátás elõtti) szakaszon ellenõrzik; f) elkeveredés elõtti pont: csak a különbözõ szennyezõanyag-tartalmú szennyvizek egyesítése (keveredése) esetén értelmezett, a szennyvizek összefolyása elõtti engedélyben meghatározott ellenõrzési hely; g) felszíni víz befogadóba történõ bevezetés elõtti hely: a felszíni víz befogadóba vezetés elõtt található utolsó csatornaakna, illetve mintavételi pont. Szennyvízelvezetõ mûre vagy közös üzemi tisztítóra vezetés esetén, azon komponensekre, melyek tisztítását a települési szennyvíztisztító, illetve a közös üzemi szennyvíztisztító üzemeltetõje nem vállalta át a kibocsátótól, a szennyvízelvezetõ mûbe, illetve az üzemi szennyvízgyûjtõ hálózatba való bebocsátás elõtti mintavételi pont; h) közös üzemi szennyvíztisztító: az a létesítmény, melyet több kibocsátó közösen használ a különbözõ eredetû, döntõen technológiai (ipari) szennyvizek (közös) tisztítására; i) egyesített szennyvíz: különbözõ eredetû (különbözõ szennyezõanyag-tartalmú) szennyvizek közös elvezetéssel való egyesítése (keveredése); j) keverék (elegy) számítás: egyesített szennyvizek megengedhetõ határértékének (terhelés, koncentráció) kiszámítása, az e rendeletben elõírt, különbözõ eredetû szennyvizekre vonatkozó technológiai határértékek alapján, a 3. számú mellékletben közölt eljárás szerint. A határértékek általános alkalmazási szabályai 3. § (1) A külön jogszabályban 1meghatározott hatóság a technológiai határértékeken túl, a területi határértékek közül csak az adott kibocsátásra jellemzõ szennyezõ anyagokra állapíthat meg határértéket. (2) Közös kezelés esetén – amennyiben a szennyvíznek az elkeveredés elõtti pontjára az e rendelet szerinti technológiai határérték kötelezõ – a hatóság a különbözõ eredetû szennyvizek elõkezelés nélküli egyesítését egyedileg engedélyezheti a kibocsátó [Fvr. 3. § j) pontja] számára. A kibocsátónak elõzetesen számítással igazolnia kell, hogy a közös kezelés után, egy adott szennyezõ anyagra vonatkozó mennyiségi terhelés legalább annyival csökken, mint amennyi az elkeveredés elõtti pontra elõírt követelmények elkülönített betartásával elérhetõ. 1 A felszíni vizek minõsége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet. (3) A keletkezési helyre elõírt határértékek esetében csak a szükséges elõkezelés után engedélyezhetõ a szennyvizek egyesítése és további közös kezelése. A kibocsátott szennyvíz felszíni vízbe történõ közvetlen bevezetése esetén a határértékek megállapításának egyedi szabályai 4. § (1) Új létesítmények kibocsátási határértékének megállapítása esetén, valamint az Fvr. 24. § (1) bekezdésében meghatározott türelmi idõ lejárta után, ha a tevékenység szennyvízkibocsátására a felszíni vízbe való közvetlen bevezetésre vonatkozó technológiai határértéket jogszabály állapítja meg, az engedélyben a technológiai határértéket kell kibocsátási határértékként figyelembe venni. Ettõl eltérni az Fvr. 13. § (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel lehet. (2) Amennyiben a hatóság az Fvr. 13. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a technológiai határértéknél szigorúbb határértéket állapít meg és a felszíni víz befogadó az 1. számú melléklet 2–3. vízminõség-védelmi területi kategóriába esik, döntését a befogadó terhelhetõségére vonatkozó számításokra való hivatkozás alapján kell meghoznia, és az indoklásban erre ki kell térnie. Amennyiben a felszíni víz befogadó az 1. számú melléklet 1. vízminõség-védelmi területi kategóriába esik, a szigorúbb határérték megállapításának okát a befogadó terhelhetõségének figyelembevételével kell indokolni. (3) A befogadó terhelhetõségének meghatározásánál különösen figyelembe kell venni: a) a szennyvíz tisztíthatóságát, b) a szennyvíz közegészségügyi ártalmasságát, c) a szennyvíztisztító berendezés üzemeltetésének körülményeit és hatásfokát, d) a befogadó sajátos viszonyait, különösen a mértékadó vízhozamának és az átlagos szennyvízmennyiség arányát, e) a szennyvízbevezetés módját (parti vagy sodorvonali), f) a befogadó vizének hasznosítási szempontjait. (4) Közös üzemi szennyvízgyûjtõ hálózaton elvezetett különbözõ eredetû technológiai szennyvizeknek a felszíni befogadóba való közös bevezetésére vonatkozó technológiai határértéket keverékszámítással kell meghatározni. A számításnál a különbözõ eredetû szennyvízáramok (különbözõ tevékenységekbõl származó technológiai szennyvizek) befogadóra vonatkozó követelményeibõl kell kiindulni, és a technológiai határértéket a 3. számú melléklet szerint kell meghatározni. A kibocsátott szennyvíz felszíni vízbe történõ közvetett bevezetése esetén a technológiai határértékek megállapításának egyedi szabályai 5. § (1) Közvetett szennyvízbevezetés esetén, amennyiben a szolgáltató, illetve a közös üzemi tisztító üzemeltetõje a szennyvíz tisztítását, az Fvr. 14. §-ában elõírtak szerint a kibocsátótól átvállalja, a települési tisztítót, illetve a közös üzemi tisztítót – a felszíni vízbe történõ közvetlen bevezetésre elõírt technológiai határértékek teljesítése szempontjából – a kibocsátó szennyvíztisztítójának kell tekinteni. (2) Az (1) bekezdésben elõírtak alkalmazása esetén, egy adott szennyezõ komponensre vonatkozó, az Fvr. 10. § alapján megállapított technológiai határérték helyett, a szolgáltató, illetve az üzemeltetõ által átvállalt – az Fvr. 14. § (4) bekezdése alapján a környezetvédelmi hatóság által jóváhagyott – szennyezõanyag-koncentrációt (terhelést) kell a kibocsátó számára technológiai határértéknek megállapítani. 6. § (1) Ez a rendelet 2003. január 1-jén lép hatályba. (2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz: a) a kibocsátási határértékek szempontjából a Tanács 76/464/EGK irányelve az egyes, a Közösség vizeibe kibocsátott veszélyes anyagok által okozott szennyezésrõl, b) a Tanács 82/176/EGK irányelve a klór-alkáli elektrolízisbõl származó higanykibocsátás határértékeirõl és minõségi követelményeirõl, c) a Tanács 83/513/EGK irányelve a kadmium kibocsátási határértékekrõl és minõségi követelményekrõl, d) a Tanács 84/156/EGK irányelve a klór-alkáli elektrolízis iparon kívüli higanykibocsátásokra vonatkozó határértékekrõl és minõségi követelményekrõl, e) a Tanács 84/491/EGK irányelve a hexaklór-ciklohexán kibocsátási határértékekrõl és minõségi követelményekrõl, f) a Tanács 86/280/EGK irányelve a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplõ egyes veszélyes anyagok vizekbe történõ kibocsátásának határértékeirõl és minõségi követelményeirõl, g) a Tanács 88/347/EGK irányelve a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplõ egyes veszélyes anyagok vizekbe történõ kibocsátásának határértékeirõl és minõségi követelményeirõl szóló 86/280/EGK irányelv II. mellékletének módosításáról, h) a Tanács 90/415/EGK irányelve a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplõ egyes veszélyes anyagok vizekbe történõ kibocsátásának határértékeirõl és minõségi követelményeirõl szóló 86/280/EGK irányelv II. mellékletének módosításáról, i) az érzékeny területekre vonatkozó határértékek szempontjából a Tanács 91/271/EGK irányelve a települési szennyvíz kezelésérõl, j) az elérhetõ legjobb technika alapján meghatározott kibocsátási határértékek szempontjából a Tanács 96/61/EK irányelve az integrált szennyezés-megelõzésrõl és ellenõrzésrõl. 1. számú melléklet a 9/2002. (III. 22.) KöM–KöViM együttes rendelethez A felszíni vízi környezetbe közvetlenül bevezetett szennyvizek országos területi kibocsátási határértékei és a vízminõség-védelmi területi kategóriák Sor szám Megnevezés 1. Balaton és vízgyűjtője 2. Egyéb védett területek 3. Általános 1. pH 6,5-8,5 6,5-9 6-9 Szennyező anyagok Határérték mg/l 2. Dikromátos oxigénfogyasztás. KOIk 50 75 150 3. Biokémiai oxigénigény, BOI5 15 25 50 4. Összes nitrogén, Nösszes 15 30(1) 50 5. Összes foszfor, Pösszes 0,7 2(1) 10 6. Összes lebegőanyag 35 100 200 7. Összes vas 10 10 20 8. Összes mangán 2 2 5 9. Szulfidok 0,01 0,01 2 10. Aktív klór 2 2 2 11. Szerves oldószer extrakt (olajok, zsírok)(2) 2 5 10 12. Ammónia-ammónium-nitrogén 2 5 10 13. Coliform szám (i = individuum = egyed)(3) 10 i/cm3 10 i/cm3 10 i/cm3 Veszélyes és mérgező anyagok 14. Fluoridok 2 2 20 15. Fenolindex 0,1 0,1 3 16. Összes arzén 0,1 0,1 0,5 17. Összes bárium 0,3 0,3 0,5 18. Cianid, könnyen felszabaduló 0,1 0,1 0,2 19. Összes cianid 2 2 10 20. Összes ezüst 0,01 0,01 0,1 21. Összes higany 0,001 0,001 0,01 22. Összes cink 1 1 5 23. Összes kadmium 0,005 0,005 0,05 24. Összes kobalt 1 1 1 25. Króm VI 0,1 0,1 0,5 26. Összes króm 0,2 0,2 1 Sor szám Megnevezés 1. Balaton és vízgyűjtője 2. Egyéb védett területek 3. Általános 27. Összes ólom 0,05 0,05 0,2 28. Összes ón 0,3 0,3 0,5 29. Összes réz 0,5 0,5 2 30. Összes nikkel 0,5 0,5 1 Egyéb 31. Hőterhelés A határértéket a hatóság a befogadó érzékenysége alapján állapítja meg(4) 1 A Velencei-tó és a Fertő tó és vízgyűjtője területén a 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján az 1. kategória határértéke érvényes. 2 Állati és növényi zsiradék esetén a határérték háromszoros. 3 A közegészségügyi hatóság által fertőtlenítésre kötelezett üzemek esetében előírandó határérték. 4 A hőterhelt víz felszíni befogadóba való vezetésére előírt kibocsátási határérték megállapítása során a befogadóra vonatkozó ökológiai és vízhasználathoz kötődő határértékek betarthatóságát kell figyelembe venni. Területi lehatárolás 1. A Balaton, valamint vízgyûjtõ területe a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyûjtõ területük kijelölésérõl szóló 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet szerint. 2. Egyéb védett területek (befogadók): 2.1. A Velencei-tó, valamint vízgyûjtõjük a 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelete szerint és a Tatai-tó vízgyûjtõ területe 2.2. A Fertõ tó, valamint vízgyûjtõjük a 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelete szerint 2.3. Duna 1692–1708 fkm, szelvények közötti szakasza és vízgyûjtõ területe, a Duna 1620–1692 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyûjtõ területe, valamint a Ráckevei-Soroksári-Duna és vízgyûjtõ területe 2.4. Szelidi-tó és vízgyûjtõ területe 2.5. Duna 1450–1497 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyûjtõ területe 2.6. Komra-völgyi tározó és vízgyûjtõ területe 2.7. Köszörû-völgyi tározó és vízgyûjtõ területe 2.8. Lázbérci tározó és vízgyûjtõ területe 2.9. Bódva és a Hernád vízgyûjtõ területe 2.10. Keleti-fõcsatorna 0–64 fkm szakasza 2.11. Tisza 340–365 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyûjtõ területe, az Alcsi, a Szajoli, a Fegyverneki, a Tiszabõi, a Gólyi, a Fekevárosi és a Tiszasülyi Holt-Tisza, valamint a Tisza-tó vízgyûjtõ területe 2.12. Maros hordalékkúp 2.13. Hasznosi tározó és vízgyûjtõ területe 2.14. Csórréti tározó és vízgyûjtõ területe 3. Általánosan védett felszíni vízminõségvédelmi területek (befogadók): Minden az 1. és 2. kategóriába nem tartozó felszíni víz befogadó. 2. számú melléklet a 9/2002. (III. 22.) KöM–KöViM együttes rendelethez Technológiai határértékek I. Rész Települések szennyvízelvezetésével, szennyvízkibocsátásával kapcsolatos technológiai határértékek A) Alkalmazási terület: TEÁOR besorolás: 90.01 Szakágazat: Szennyvízelvezetés, -kezelés Ezen melléklet előírásai a 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 2. § 27. pontja szerinti szennyvíztisztító telep szennyvíz kibocsátására vonatkoznak. B) Általános követelmények A technológiai szennyvizeket a szennyvízelvezető műbe vezetés előtt a külön jogszabályoknak megfelelő előtisztításnak kell alávetni. C) A szennyvíz minőségére vonatkozó követelmények a felszíni vízbe mint befogadóba történő bevezetés helyén 1. A kibocsátott szennyvíz mikrobiológiai minősége nem befolyásolhatja a befogadóban az ivóvízkivételre vagy fürdőzésre történő használathoz kötődő, külön jogszabályban meghatározott mikrobiológiai követelmények teljesülését. 2. A határértékeket koncentrációra, de legalább a százalékban megadott mértékig való csökkentésre kell alkalmazni. A százalékos csökkentést a tisztítótelepre bevezetett nyers szennyvíz koncentrációjához képest kell értelmezni. Komponens Koncentráció (mg/l) Minimális csökkentési hatásfok (%) Kémiai oxigénigény (KOI) 125 75 Biokémiai oxigénigény(1) (BOI5, 20 °C-on nitrifikáció nélkül) 25 70-90(2) között Összes lebegőanyag(5) 35 90 Összes foszfor (Pösszes)(3) 2 (10 000-100 000 LE között) 1 (>100 000 LE) 80 80 Összes nitrogén (Nösszes)(3)-(4) 15 (10 000-100 000 LE között) 10 (>100 000 LE) 70-80(2) között 70-80(2) között (1) A BOI5 más paraméterrel helyettesíthető: összes szerves szén (TOC) vagy teljes oxigénigény (TOD), ha összefüggés állapítható meg a BOI5 és a helyettesítő paraméter között. (2) Vízjogi engedély szerint. (3) A határértékeket csak a 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet szerinti érzékeny területeken kell betartani, 10 ezer LE terhelés felett. (A rendelet hatálya alá nem eső területeken az 1. számú mellékletben meghatározott vonatkozó határértékeket kell figyelembe venni.) (4) Ez a követelmény a szennyvíztisztító telep biológiai reaktorának 12 °C és ennél magasabb vízhőmérsékleten történő működésére vonatkozik. Alternatívaként a napi átlag nem haladhatja meg a 20 mg/l N-t. (5) Tavas szennyvíztisztítás után vett vízmintákat a vízminőségi vizsgálatokat megelőzően szűrni kell, azonban a szűretlen víz összes lebegőanyag koncentrációja nem haladhatja meg a 150 mg/l-t. II. Rész A 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 1. számú melléklete szerint az I. listába tartozó anyagok és az azbeszt kibocsátásának szabályozása A) Alkalmazási terület 1. A melléklet előírásait alkalmazni kell minden olyan ipari tevékenységre, eljárásra, amely során e mellékletben megnevezett anyagokat vagy vegyületeket előállítanak, használnak. 2. A melléklet előírásait nem kell figyelembe venni akkor, ha a vonatkozó veszélyes anyag alkalmazását a technológiából kizárták, vagy olyan egyéb, más mellékletben szereplő technológiai határérték van az anyagra (vegyületre) előírva, melynek követelményei legalább olyan szigorúak vagy szigorúbbak, mint az e melléklet szerinti vonatkozó követelmények. B) Általános követelmények 1. Olyan, ebben a mellékletben nem szereplő tevékenységek szennyvízkibocsátása esetén, ahol az ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy az e mellékletben szereplő anyagokat (vegyületeket) kibocsátottak, a hatóságnak egyedileg kell a kibocsátás követelményeit meghatározni. Ha a gyártási viszonyok ezen melléklet szerinti vonatkozó előírásokhoz hasonlíthatók, akkor e melléklet előírásait kell alkalmazni. 2. Amennyiben az ebben a mellékletben megnevezett szennyező anyagokat (vegyületeket) tartalmazó szennyvizet az üzemen, üzemrészen kívül - kifejezetten erre a célra létesített tisztítóműben - kezelik, akkor a követelmények a tisztítóból elvezetett szennyvízre vonatkoznak. Részletes követelmények 1. Higany 1.1. Klór-alkáli elektrolízis ipar A higanykatódos eljárással működő üzemek szennyvizére vonatkozó követelmény a felszíni víz befogadóba történő bevezetés helyén: Szennyvíz eredete Határérték (havi átlag) Mértékegység Megjegyzés Recirkulált és elfolyó folyadék 0,05 mg/l Az ipari üzem területéről elvezetett minden higanytartalmú szennyvízben jelen lévő higany teljes mennyiségére vonatkozik. Recirkulált folyadék 1,0 g/t klórgyártó kapacitás Az ipari üzem területéről elvezetett minden higanytartalmú szennyvízben jelen lévő higany teljes mennyiségére vonatkozik. Elfolyó folyadék 5,0 g/t klórgyártó kapacitás Az ipari üzem területéről elvezetett minden higanytartalmú szennyvízben jelen lévő higany teljes mennyiségére vonatkozik. A higanykatódos eljárással működő üzemek szennyvizére vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt: Szennyvíz eredete Határérték (havi átlag) Mértékegység Megjegyzés Recirkulált folyadék 0,5 g/t klórgyártó kapacitás A klórgyártó egységből elvezetett szennyvíz ben lévő higanyra vonatkozik. A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatokban megadott megfelelő havi átlagokra vonatkozó határértékek négyszeresei. 1.2. A klór-alkáli elektrolízis kivételével az egyéb higanyt kibocsátó iparágakra vonatkozó követelmények A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt: Iparág Határérték Mértékegység 1. Higanykatalizátort alkalmazó vegyipar a) vinilklorid (VC) gyártása b) más technológiák 0,05 0,1 0,05 5 mg/l g/t vinilklorid-kapacitás mg/l g/kg feldolgozott higany 2. VC-gyártásban alkalmazott higanykatalizátorok előállítása 0,05 0,7 mg/l g/kg feldolgozott higany 3. Szerves és szervetlen higanyvegyületek gyártása (a 2. pont alattiak kivételével) 0,05 0,05 mg/l g/kg feldolgozott higany 4. Higanyt tartalmazó akkumulátorok gyártása 0,05 0,03 mg/l g/kg feldolgozott higany 5. Színesfémipar 5.1. Higanyvisszanyerő üzemek 5.2. Színesfémek kinyerése és finomítása 0,05 mg/l Iparág Határérték Mértékegység 6. Higanyt tartalmazó mérgező hulladékokat kezelő telepek 0,05 mg/l A táblázatban megadott értékek havi átlagos koncentrációra vagy a maximális havi terhelésre vonatkoznak. A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatban megadott havi határértékek kétszeresei. 2. Kadmium A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt: Iparág Határérték (havi átlag) Mértékegység 1. Cinkbányászat, ólom- és cinkfinomítás, kadmiumfém- és színesfémipar 0,2 mg/l 2. Kadmium vegyületek gyártása 0,2 0,5 mg/l g/kg feldolgozott kadmium 3. Színezékgyártás 0,2 0,3 mg/l g/kg feldolgozott kadmium 4. Stabilizátorok gyártása 0,2 0,5 mg/l g/kg feldolgozott kadmium 5. Elemek gyártása és feldolgozása 0,2 1,5 mg/l g/kg feldolgozott kadmium 6. Galvanizálás 0,2 0,3 mg/l g/kg feldolgozott kadmium A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatban megadott megfelelő havi átlagokra vonatkozó határértékek kétszeresei. 3. 1,2-diklóretán (EDC) A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt: Ipari üzem jellege Határérték (havi átlag) termelési egységre vetítve(2) (g/t) koncentrációban (mg/l) a) Csak 1,2-diklóretán gyártása (ugyanott, feldolgozás nélkül) 2,5 1,25 b) 1,2-diklóretán gyártása és feldolgozása vagy felhasználása ugyan ott, kivéve az ioncserélők gyártását 5 2,5 c) 1,2-diklóretán feldolgozása más anyagokká, vinilklorid kivételével 2,5 1 d) EDC felhasználása fémek zsírtalanítására nem a b) alatt ismertetett ipari üzemben(1) - 0,1 (1) Csak a 30 kg/év-nél nagyobb mennyiséget kibocsátó üzemekre vonatkozik. (2) A határértékek az a) és b) alatti ipari üzemeknél a tisztított EDC gyártási kapacitásra, a c) alatti ipari üzemeknél az EDC feldolgozási kapacitásra vonatkoznak. Ha a b) alatti ipari üzemeknél a feldolgozási és felhasználási kapacitás nagyobb a gyártási kapacitásnál, a határértékek a teljes feldolgozási és felhasználási kapacitásra vonatkoznak. Ha ugyanazon telephelyen több üzem helyezkedik el, a határértékek ezek együttesére érvényesek. A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatban megadott megfelelő havi átlagokra vonatkozó határértékek kétszeresei. 4. Triklóretilén (TRI) A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt: Ipari üzem jellege Határérték (havi átlag) Mértékegység Fémek zsírtalanítása TRI-vel(1) 0,1 mg/l (1) Csak a 30 kg/év-nél nagyobb mennyiséget kibocsátó üzemekre vonatkozik. A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatban megadott megfelelő havi átlagokra vonatkozó határértékek kétszeresei. 5. Perklóretilén (PER) A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt: Ipari üzem jellege Határérték (havi átlag) Mértékegység Fémek zsírtalanítása PER-el(1) 0,1 mg/l (1) Csak a 30 kg/év-nél nagyobb mennyiséget kibocsátó üzemekre vonatkozik. A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatban megadott megfelelő havi átlagokra vonatkozó határértékek kétszeresei. 6. Azbeszt A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt: Ipari üzem jellege Határérték Mértékegység Azbesztet tartalmazó termékek gyártása 30 mg/l 3. számú melléklet a 9/2002. (III. 22.) KöM–KöViM együttes rendelethez Keverék (elegy) számítás C = egy adott tevékenység esetén, egy adott szennyezõ anyagra meghatározott technológiai határérték koncentrációban megadva [g/m 3 ]. [Amennyiben a technológiai határérték a felhasznált anyag vagy termék egységére vetített szennyezõanyag-mennyiségben van megadva (pl. kg/t), akkor azt át kell számítani koncentrációra a napi termelési adatok és az engedélyezett szennyvízhozam alapján.] Q = engedélyezett szennyvízkibocsátási vízhozam [m 3 /d] m H = egy adott tevékenység esetén, egy adott szennyezõ anyagra elõírt technológiai határérték és az engedélyezett vízhozam szorzata alapján számított, megengedhetõ szennyezõanyag-mennyiség kibocsátás: m H = C x Q [g/d] A különbözõ tevékenységekbõl származó technológiai szennyvizek közös üzemi tisztítójának technológiai határértéke (C K ) egy adott szennyezõ anyagra, keverékszámítás alapján: C1 x Q1 + C2 x Q2 + …Ci x Qi ΣmHi CK = ----------------------------- = Q1 + Q2 + … + Qi ΣQi ahol: ΣmHi = a különböző tevékenységekből származó technológiai szennyvizek keverése esetén, egy adott szennyező anyagra előírt összes technológiai határérték figyelembevétele alapján megengedhető összes szennyezőanyagmennyiség-kibocsátás ΣQi = a különböző tevékenységek engedélyezett szennyvízkibocsátásainak összege