Decree No. 92 of 1997 of the Ministry of Agriculture on the conservation and utilization of plant genetic materials

92/1997. (XI. 28.) FM rendelet a növényi genetikai anyagok megõrzésérõl és felhasználásáról 1 A növényfajták állami elismerésérõl, valamint a vetõmagvak és vegetatív szaporítóanyagok elõállításáról és forgalmazásáról szóló 1996. évi CXXXI. törvény 29. §-ában kapott felhatalmazás, valamint a Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetésérõl szóló 1995. évi LXXXI. törvény alapján a növényi genetikai anyagok megõrzésével és felhasználásával kapcsolatos tevékenységeket – az érdekelt miniszterekkel egyetértésben – a következõk szerint szabályozom: 1. § A rendelet hatálya kiterjed valamennyi természetes személyre és jogi személyre, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra (a továbbiakban együtt: szervezet), amelyek a Növényi Génbank Tanács által elfogadott, illetve regisztrált génbank gyûjteménnyel rendelkeznek, és azt állami feladatként, megbízás alapján, a szántóföldi növénytermesztés, a kertészet, az erdészet és az élelmiszertermelés megalapozása, valamint a biológiai sokféleség megõrzése és hasznosítása céljából tartják fenn, illetve részt vesznek azok felhasználásában és hasznosításában. 2. § A rendelet alkalmazásában: 1. aktív gyûjtemény: növényi genetikai anyagok (a továbbiakban: génforrások) felszaporítását, értékelõ vizsgálatát, közreadását és hasznosítását szolgáló gyûjtemény. 2. bázisgyûjtemény: a génforrások hosszú távú változásmentes megõrzését biztosító gyûjtemény. 3. bázisültetvény: kiválasztott növényanyag (klónok, törzsfák, klónfajták utódnemzedékek stb.) megõrzésére, nemesítõi megfigyelések céljára és szuperelit szaporítóanyag kibocsátására alkalmas gyûjtemény (növényállomány). 4. UPOV: az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezmény. 3. § (1) A génerózió, a genetikai sebezhetõség káros hatásainak csökkentése, valamint a növénynemesítés, növénytermesztés, mezõgazdasági és biológiai alapkutatás és annak alapanyagokkal történõ ellátása érdekében, illetve az egyes növényfajok nemesítéséhez, a haszonnövények rokonsági köre által képviselt génállományban rejlõ lehetõségek feltárásához és a kutatásban való felhasználásához a haszonnövények genetikai változatait fel kell kutatni és meg kell õrizni. (2) A génforrások megõrzésére irányuló tevékenységek során, a nemzetközi együttmûködés feltételeinek biztosítása érdekében az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményben és a Növényi Genetikai Erõforrás Egyezményben foglaltakat, valamint a Növényi Genetikai Erõforrások Nemzetközi Intézete (a továbbiakban: IPGRI) által nemzetközileg egyeztetett, standard módszertani ajánlásokat és elõírásokat kell alkalmazni. 1 A rendeletet a 95/2003. (VIII. 14.) FVM rendelet 14. §-a hatályon kívül helyezte, a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépésének napjával. 4. § (1) A haszonnövények körében a következõ génforrásokat kell megõrizni: a) a magyar származású fajtákat, a magyar tájfajták helyi változatait és az ökotípusokat, b) a belföldi flóra mezõgazdasági, kertészeti és erdészeti szempontból jelentõs fajainak (haszonnövény rokonfajok, takarmányértékû fajok, gyógy- és dísznövényfajok, gyümölcs és szõlõ, valamint erdészeti hasznosítású fajok) veszélyeztetett állományait, c) a magyar haszonnövények vad rokonfajait, amelyekbõl a génátvitel hagyományos és géntechnológiai módszerekkel lehetséges, d) a magyar növénytermesztés, növénynemesítés, oktatás, illetve a magyar haszonnövény-alapkutatás és alkalmazott kutatás számára értékes tulajdonságokat hordozó fajtákat, törzseket, vonalakat és klónokat, e) a termesztésbe vonás, a növénynemesítés, az oktatás, a kutatás és a választékbõvítés céljából jelentõs, a nemzetközi génbank-együttmûködési rendszer keretében be nem szerezhetõ külföldi eredetû génforrásokat, f) az erdészeti fajokat, amelyekbõl állami elismerésben részesített vagy állami elismerésre bejelentett fajta van. (2) A génforrásokat a) nn situ: az eredeti termõhelyen, b) ex situ: az eredeti termõhelyen kívül, általában génbankban, illetve c) in vitro: szövettenyészet formájában lehet megõrizni. 5. § (1) A génbankokban alkalmazott módszerek egységesítése, a megõrzendõ génforrások körének kijelölése és a gyûjteményekkel kapcsolatos szakmai kérdések egyeztetése céljából Növényi Génbank Tanácsot (a továbbiakban: Génbank Tanács) kell létrehozni. A Génbank Tanács keretén belül munkabizottságok állíthatók fel a szántóföldi növények, a zöldségfélék, a gyógynövények, a fûszernövények és az illóolajos növények, a gyümölcstermõ növények, a szõlõ, a dísznövények, az erdészeti növények és a mikroorganizmusok szakterületei képviselõinek részvételével. A Génbank Tanács elnökét és tagjait a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 2, a munkabizottságok tagjait a Génbank Tanács elnöke nevezi ki. A Génbank Tanács a tevékenységét e rendelet mellékletében meghatározott ügyrend alapján végzi. (2) A nemzeti jelentõségû génforrások nyilvántartásba vétele érdekében a Génbank Tanács irányításával, a munkabizottságok közremûködésével a haszonnövények belföldi génforrásait fel kell mérni. A nyilvántartásba vett génforrások megõrzésérõl az eredeti termõhelyen, illetve génbanki gyûjteményekben vagy ültetvényeken kell gondoskodni. 6. § (1) A belföldi haszonnövények génforrásait az IPGRI által egyeztetett és egységesített módszerekkel kell megõrizni. (2) A belföldi természetes flóra szántóföldi növénytermesztési, kertészeti és erdészeti szempontból jelentõs fajainak, illetve ezek állományainak védelmét a természetvédelmi hatóságokkal és a terület tulajdonosával, illetve a vagyon kezelõjével együttmûködve elsõsorban in situ körülmények között kell biztosítani. E fajok esetében a hasznosítás feltételeinek megteremtése érdekében, a nemesítés, illetve a kutatás igényeit kielégítõ mértékben, az eredeti állományok fennmaradásának veszélyeztetése nélkül és a külön 2 Lásd az 1998: XXXVI. törvény 2. §-a (1) bekezdésének d) pontját. jogszabályok rendelkezéseinek betartásával ex situ körülmények között is meg kell õrizni a génforrásokat. (3) A nemzeti génforrásként regisztrált genetikai anyagoknak a nemzetközi elõírásoknak megfelelõ mintáit bázisgyûjteményekben, illetve bázisültetvényeken hosszú távon, változatlan állapotban kell megõrizni. (4) A gyûjtemények leírása, értékelõ vizsgálata és a felhasználóknak való közreadása céljából aktív gyûjteményeket kell mûködtetni. Aktív gyûjtemények létesíthetõk a bázisgyûjteményhez kapcsolódóan vagy a Génbank Tanács jóváhagyásával más intézményekben. (5) Az aktív és bázisgyûjteményekben a megõrzési módszereket, a növényegészségügyi, vizsgálati, felvételezési szempontokat, illetve módszereket a FAO és az IPGRI elõírásainak megfelelõen kell megállapítani és alkalmazni. A növényi génforrásokra vonatkozó adatokat magas technikai színvonalon, a FAO és az IPGRI elõírásainak megfelelõen kell feldolgozni és nyilvántartani. Ennek alapján a következõ elõírásokat kell betartani: a) A gyûjtés, a beszerzés és a felszaporítás során az eredeti génforrás genetikai változatosságát képviselõ minta létrehozására kell törekedni. b) A maggal szaporított fajok, illetve tételek megõrzését kondicionált magtárolással kell biztosítani. Az aktív gyûjtemények magmintáit 15–20 százalékos relatív páratartalmú légtérben az egyensúlyi magnedvesség-tartalom (4–8 százalékos magnedvesség-tartalom) eléréséig kell szárítani, és párabiztos tárolóedényekben vagy szabályozott, 20 százalékos relatív páratartalmú, +4 °C foknál alacsonyabb hõmérsékletû hûtött tárolókban kell elhelyezni. c) A bázisgyûjtemény magmintáit a b) pontban meghatározott mértékû szárítás után, párabiztos tárolóedényekben, –18 °C foknál alacsonyabb hõmérsékleten kell tárolni. A választott tárolási módszerekkel az aktív gyûjteményeket legalább húsz évig, a bázisgyûjteményeket legalább ötven évig kell tárolni úgy, hogy a magminták életképessége jelentõsen ne csökkenjen. d) A vegetatív szaporítású gyûjteményeket génbankültetvényeken vagy az eredeti genotípusok változatlan fenntartását és regenerálását biztosító in vitro tenyésztési módszerekkel, beleértve a tartós mélyhûtést (krioprezervációt) és a fagyasztva szárítást (liofilizálást) kell megõrizni. e) A megõrzött minták nagyságát úgy kell meghatározni, hogy az biztosítsa a génforrástételek eredeti genetikai összetételének, génállományának biztonságos megõrzését. f) A gyûjtemények vizsgálata során nemzetközileg egyeztetett tulajdonság-leíró listákat kell alkalmazni. 7. § (1) Az erdészeti genetikai erõforrásokat hosszú távon, eredeti élõhelyen (in situ) génrezervátum erdõállományokban kell megõrizni, melynek célja a génkészlet minél teljesebb körû megõrzése, a genetikai sokféleség fenntartása, a természetes rekombináció lehetõségének megteremtése, és a begyûjtött magból olyan utódállományok létrejöttének elõsegítése, melyek evolúciós képességüket megtartva a változó környezeti feltételekhez várhatóan jobban alkalmazkodnak. (2) Erdészeti génrezervátumot az állományalkotó fajok esetében lehet kijelölni úgy, hogy a területük 2 és 100 ha közé essen, országos méretben legfeljebb az adott fafaj területének 2%-a mértékéig. (3) A génrezervátum kijelölésére javaslatot tehet az erdõgazdálkodó, az erdészeti és a természetvédelmi hatóság és a szakmai szervezetek. A javaslatokat az Intézet a Génbank Tanács bevonásával bírálja el. A javaslatokat a Földmûvelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) hagyja jóvá, a területileg illetékes természetvédelmi hatóság egyetértésével. (4) A génrezervátumok folyamatos kijelölését, nyilvántartását, a kezelési irányelvek kidolgozását, valamint a fajokra lebontott genetikai állapotleltár elkészítését és aktualizálását az Állami Erdészeti Szolgálat végzi, a Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottságának szakmai útmutatásával. (5) A génrezervátumok kezelési utasítását Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottsága útmutatásai alapján erdészeti genetikai, génökológiai ismeretekkel rendelkezõ szervezetnek (ERTI, Soproni Egyetem stb.) kell elkészíteni. A kezelési utasítást az érvényben lévõ üzemtervhez kell csatolni. A kezelési utasításban foglalt kötelezettségek betartását az Intézet, mint kijelölt hatóság ellenõrzi. 8. § (1) Az országos bázisgyûjteményeket a Génbank Tanács javaslata alapján a földmûvelésügyi miniszter jelöli ki. Az országos bázisgyûjteményekben tartós megõrzésre biztonsági tartalékként elhelyezett génforrás kizárólag az elhelyezõ részére, felszaporítási célra adható ki abban az esetben, ha az adott génforrástétel egyéb módon be nem szerezhetõ. (2) Az aktív gyûjteményeket a Génbank Tanács a nemzetközi normák figyelembevételével jelöli ki. A kijelölt természetes személyeknek és szervezeteknek a génforrások megõrzése során be kell tartaniuk az IPGRI Génbank Szabványokat. 9. § A Génbank Tanács által jóváhagyott és regisztrált génbankok állami tulajdonban vannak, azok fenntartása és mûködtetése, beleértve az adatfelvételt, illetve az adatok nemzetközi normák szerinti tudományos feldolgozását és közreadását is, állami feladat, amelyeket központi forrásból kell finanszírozni. A génbankokat nem lehet értékesíteni, az azokat fenntartó intézmények megszûnése vagy privatizálása esetén a gyûjteményeket további megõrzésre a szakági bázisgyûjteménynek kell átadni. 10. § Az állami tulajdonú génbankban lévõ gyûjtemények a belföldi felhasználók részére szabadon hozzáférhetõek. A külföldi felhasználóknak a génbankban lévõ anyagokat a FAO nemzetközi elõírásainak megfelelõen lehet átadni. A génforrásokat felhasználó az átvett tételeket közvetlenül nem szabadalmaztathatja és nem korlátozhatja azok további felhasználását. A felhasználó felhasználás esetén köteles a génforrás származását feltüntetni és vizsgálati eredményeirõl, illetve a felhasználás során szerzett tapasztalatairól a tételt fenntartó génbankot tájékoztatni. 11. § (1) Az állami elismerésben részesített, illetve szabadalmi oltalommal védett növényfajták, valamint az összehasonlító külföldi fajták példafajtáinak, mint idõleges korlátozás alá esõ, potenciális génforrásoknak tartós tárolóban vagy vegetatív szaporítású növényeknél fajtagyûjteményben, illetve klóngyûjteményben való megõrzése állami feladat, amelyet központi forrásból kell finanszírozni. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott gyûjtemények fenntartása és mûködtetése, a vegetatív szaporítású dísznövények és az erdészeti növények esetében nyilvántartása és koordinálása az Intézet feladata. (3) Az idõleges korlátozás alá esõ génforrások felhasználására az UPOV-egyezmény elõírásai vonatkoznak. A rendelkezési jog a fajtajogosultat, illetve a szabadalmast illeti meg. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott fajták állami elismerésének megszûnése esetén, illetve szabadalmi oltalmuk lejártakor e fajták génforrásait az azokra vonatkozó információval együtt a minisztérium által kijelölt szakági bázisgyûjteménynek kell átadni. 12. § (1) A Tápiószelei Agrobotanikai Intézet (a továbbiakban: Agrobotanikai Intézet) a haszonnövény génforrások hazai bázisintézménye. Az alapító okiratban meghatározott tevékenységek ellátása mellett a további feladata: a) a magról szaporított növények országos bázisgyûjteményének, és b) a nemzeti génforrás-gyûjteményekkel kapcsolatos információk nyilvántartására szolgáló országos számítógépes génbank-adatbázis (a továbbiakban: országos adatbázis) mûködtetése. (2) Az Agrobotanikai Intézet az országos adatbázist folyamatosan megújítja, illetve a belföldön bázisgyûjteményt vagy aktív gyûjteményt fenntartó természetes személyek és szervezetek adatbázisai, valamint a nemzetközi génbank-információs rendszerek közötti összhangot biztosítja. Az adatbázisok a nemzetközileg egyeztetett származási (paszport és gyûjtési) adatokat, illetve a Génbank Tanács munkabizottságai által meghatározott tulajdonságokra vonatkozó vizsgálati adatokat tartalmazzák. 13. § (1) A génbankok belföldi hasznosítását a gyûjtemények értékelõ vizsgálatának kiterjesztésével, a vonatkozó adatok közreadásával és a génforrások ajánlásával, valamint a termõhelyen történõ dinamikus fenntartás lehetõségeinek felkutatásával biztosítani kell. (2) A génbanki gyûjteményekkel kapcsolatos tevékenységek szakmai ellenõrzése a Génbank Tanács és a szakági munkabizottságok feladata. A biológiai alapok fejlesztésének támogatása esetén a támogatási szerzõdésekben rendelkezni kell a támogatás felhasználásának ellenõrzésérõl, az összegérõl és a támogatott tevékenységekkel kapcsolatos beszámolási kötelezettségekrõl. 14. § E rendelet a kihirdetését követõ 5. napon lép hatályba. Melléklet a 92/1997. (XI. 28.) FM rendelethez A Növényi Génbank Tanács ügyrendje A növényi genetikai anyagok megõrzése, a nemzeti prioritások meghatározása, a megõrzési tevékenységbe bevonandó génforrások körének meghatározása, valamint egységes, a nemzetközi elõírásoknak és szabványoknak megfelelõ módszerek összeállítása és következetes alkalmazása érdekében a Növényi Génbank Tanács (a továbbiakban: Génbank Tanács feladatai: a) állást foglal, illetve intézkedik a saját hatáskörben megvitatott, illetve munkabizottságok által elõterjesztett szakmai kérdésekben, b) javaslatot tesz a pályázati feltételekre és prioritásokra, valamint a génmegõrzési tevékenység során alkalmazandó módszerekre és standard elõírásokra, c) a szakági bizottságok közremûködésével elõzetesen értékeli a benyújtandó pályázatok anyagát, és állást foglal a különbözõ anyagok megõrzésének indokoltságával kapcsolatban, d) hazai és nemzetközi kapcsolatait kihasználva elõsegíti a génmegõrzési feladatok pénzügyi forrásainak bõvítését, illetve a rendelkezésre álló források hatékony felhasználását, e) javaslatot készít a hazai génforrás-gyûjtemények fejlesztésre és a gyûjtemények hasznosításának elõsegítésére, f) javaslatot tesz a génbank tevékenységekkel összefüggõ kérdések jogi szabályozására a nemzetközi szerzõdések és irányelvek figyelembe vételével. A Génbank Tanács mûködése: A Génbank Tanács évente két alkalommal rendes ülést tart. Rendkívüli ülés összehívását bármelyik tag kezdeményezheti, ha az ország génmegõrzési, génbanki tevékenységével kapcsolatos jelentõs esemény azt indokolttá teszi. A rendkívüli ülés összhívásáról a Génbank Tanács titkárának elõterjesztése alapján a Génbank Tanács elnöke dönt. A Génbank Tanács ülésein a határozatokat egyszerû vagy minõsített szótöbbséggel kell megszavazni. A minõsített szótöbbséget igénylõ határozatok körét a Génbank Tanács jelöli ki. Szavazategyenlõség esetén az elnök szavazata dönt. A Génbank Tanács operatív szervei a munkabizottságok. A munkabizottságok összetételére a Génbank Tanács megbízott tagjai tesznek javaslatot. A munkabizottságok tagjait a Génbank Tanács elnöke kéri fel a tevékenységre és a megbízóleveleket a titkárság útján juttatja el a munkabizottsági tagoknak. A Génbank Tanács munkabizottságai a döntések elõkészítésének, végrehajtásának és ellenõrzésének letéteményesei. A Génbank Tanács munkabizottságának feladatai: a) elõsegítik a génmegõrzés technikai feltételeinek javítását, b) egységes adatnyilvántartási és információs rendszert dolgoznak ki, különös tekintettel a hazai és nemzetközi adat- és alapanyagcsere feltételeinek biztosítására, c) javaslatot tesznek a kutatási források elosztását biztosító pályázati feltételekre, d) a beérkezett pályázatokat véleményezik és szakmai szempontok szerint rangsorolják azokat, e) a génfenntartás, génmegõrzés területén csökkentik a párhuzamos tevékenységeket a hazai génforrások megõrzésének és hasznosításának veszélyeztetése nélkül, f) figyelmet fordítanak arra, hogy géntartalékok a nemzetközi egyezményekben elõírt feltételek között, és a hazai jogszabályoknak megfelelõen kerüljenek közreadásra, g) éves vagy idõszakos mûködésükrõl jelentést készítenek és juttatnak a Génbank Tanácsnak.