Decree No. 6 of 2002 of the Ministry of Environmental Protection and Water Management on pollution standards of surface waters used for potable water abstraction or destined to be a potable water basis, as well as of surface waters marked out for assuring the essential conditions of fishes, and on the control of these standards

6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeirõl és azok ellenõrzésérõl A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 89. §-ának (3) bekezdésében, valamint 110. §-a (8) bekezdésének m) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel, valamint a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel egyetértésben a következõket rendelem el: A rendelet hatálya 1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed a) az ország határain belül található, ivóvíz kivételére használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni vizekre, b) a halak életfeltételeinek biztosítása érdekében a külön jogszabályban kijelölt, védelemre vagy vízminõség-javításra szoruló felszíni vizekre, c) azokra a jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságokra és természetes személyekre, akik (amelyek) az a) és b) pontban meghatározott vizek tulajdonosai, használói, illetõleg akik (amelyek) tevékenysége e vizek minõségére hatással vannak. (2) A rendelet hatálya nem terjed ki a halastavi és intenzív haltermelés céljait szolgáló természetes vagy mesterséges tavak vizére. Értelmezõ rendelkezések 2. § E rendelet alkalmazásában a) ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz (a továbbiakban: felszíni ivóvízbázis): minden olyan felszíni víz, amelybõl közvetlen vízkivétellel – általában kezelés után – olyan vizet nyernek, vagy terveznek nyerni, amely emberi fogyasztásra szolgál; b) a halak életfeltételeinek biztosítása érdekében kijelölt, védelemre vagy javításra szoruló felszíni vizek (a továbbiakban: halas vizek): külön jogszabályban meghatározott azon vízfolyások és állóvizek, amelyek környezeti minõségi jellemzõi alapján fenntartható módon képesek biztosítani, illetve a vízszennyezettség csökkentése vagy megszüntetése esetén képesek lennének biztosítani a vízre jellemzõ õshonos halfajok természetes biológiai sokféleségét. A halas vizek típusai: ba) pisztrángos vizek: azon halas vizek, amelyek pisztráng szinttájú halfajokkal jellemezhetõk, illetve képesek lesznek ezen fajok életfeltételeinek biztosítására és a 4. számú mellékletben elõírt vízszennyezettségi határértékeket nem meghaladó szennyezettségûek [sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario), fürge csele (Phoxinus phoxinus), kövi csík (Barbatula barbatula) stb.], bb) márnás vizek: azon halas vizek, amelyek márna szinttájú halfajokkal jellemezhetõk, illetve képesek lesznek ezen fajok életfeltételeinek biztosítására és a 4. számú mellékletben elõírt vízszennyezettségi határértékeket nem meghaladó szennyezettségûek [padue (Chondrostoma nasus), márna fajok (Barbus spp.), bucó fajok (Zingel spp.), leánykoncér (Rutilius pigus virgo) stb.], bc) dévéres vizek: azon halas vizek, amelyek jellemzõen a dévér szinttájú, valamint a tavi, illetve a mocsári halfajokkal jellemezhetõk, illetve képesek lesznek ezen fajok életfeltételeinek biztosítására és a 4. számú mellékletben elõírt vízszennyezettségi határértékeket nem meghaladó szennyezettségûek [dévér (Abramis brama), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalamus), sügér (Perca fluviatilis), csuka (Esox lucius), ponty (Cyprinus carpio), lápi póc (Umbra krameri) stb.]; c) a halas vizek halainak ökológiai vízigénye: az a fizikai – beleértve a halas vizek mennyiségi viszonyait is –, valamint kémiai és biológiai minõségi jellemzõkkel jellemezhetõ állapot, amelyek az adott víztér természetes vagy természetközeli állapotú környezeti adottságaihoz alkalmazkodott halállomány szerkezeti és mûködési sajátosságait fenntartható módon biztosítani képes; d) mintavételi hely: da) felszíni ivóvízbázis vízminõségének ellenõrzése esetén: az a hely, ahol a felszíni vízbõl a vizet ivóvízként való felhasználáshoz kiveszik, illetve kivételét tervezik (felszíni vízkivételi mû) még a tisztítási folyamatba való bevezetés elõtt, db) halas vizek minõségének ellenõrzése esetén: az illetékes környezetvédelmi hatóság által a 13. § (2) bekezdése szerint egyedileg megállapított hely; e) referencia mérési módszer: valamely vízminõségi jellemzõ meghatározására szolgáló mérési eljárás, melynek mérési jellemzõi (kimutatási határ, precizitás, pontosság) bármely alkalmazni kívánt eljárás esetén minimálisan betartandók; f) természetes feldúsulás: az a folyamat, amikor egy adott víztömeg a vízgyûjtõ területérõl nem-antropogén terhelésbõl származó anyagokat vesz fel. Általános vízminõség-védelmi követelmények 3. § (1) Az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak, valamint a halak életfeltételeinek biztosítása érdekében kijelölt felszíni vizek jó állapotának elérését, illetõleg megõrzését a 4. számú mellékletben meghatározott vízszennyezettségi határértékek betartásával kell biztosítani. A vízminõségi állapotot befolyásoló kibocsátási határértékek betartásáért a felszíni vízbe vezetõ, külön jogszabályban 1meghatározott kibocsátó a felelõs. (2) A különbözõ társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi, mûszaki fejlesztési tervek készítése során és az egyes létesítmények, tevékenységek tervezésekor, létesítésekor, mûködtetésekor az e rendelet szerinti vízszennyezettségi határértékeket figyelembe kell venni. Felszíni ivóvízbázisok vízminõségi követelményei 4. § (1) Az illetékes környezetvédelmi hatóság – a vízügyi hatóság és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fõvárosi/Megyei Intézetei (a továbbiakban: közegészségügyi hatóság) egyetértésével – 2004. január 1-jéig elvégzi a felszíni ivóvízbázisok vízminõségi jellemzõkbõl adódó szükséges kezelési módszerek szerinti besorolását. A fenti határidõ utáni további felszíni ivóvízbázisnak szánt vizek besorolását a hatóság a bejelentéstõl számított 1 éves idõtartamon belül elvégzi. (2) A felszíni ivóvízbázisok besorolása az alábbi vízminõségi jellemzõkbõl adódó szükséges kezelési módszerek szerint történik: a) egyszerû fizikai kezelés és fertõtlenítés (A1), b) normál fizikai kezelés, kémiai kezelés és fertõtlenítés (A2), c) intenzív fizikai és kémiai kezelés, majd további kezelés és fertõtlenítés (A3). (3) A felszíni ivóvízbázis (1) bekezdés szerinti kategóriába sorolásához az illetékes környezetvédelmi hatóság vízminõségi állapotfelmérést végez. Az állapotfelmérés során legalább húsz vízminõségi mérést kell elvégezni, lehetõleg egyenletes idõközönként, az 1. számú melléklet szerinti minõségi jellemzõknek megfelelõen. Az állapotfelméréshez a vízkivételi mû üzemeltetõje által végzett mérések eredményeit is figyelembe kell venni, ha azok megfelelnek a 2. számú melléklet követelményeinek. Az üzemeltetõ köteles a hatóságnak adatot szolgáltatni az általa végzett felszíni vízminõségi mérések eredményeirõl. (4) A kezelési módszerek szerint besorolt felszíni ivóvízbázis vízminõségromlását eredményezõ beavatkozás, tevékenység a besorolás idõpontja után nem végezhetõ. 5. § (1) Ivóvízkivételre nem hasznosítható, illetve ivóvízbázisnak nem jelölhetõ ki az a felszíni víz, amelynek bármelyik vízszennyezettségi jellemzõje meghaladja az 1. számú mellékletben elõírt, A3 kategória szerinti határértékeket. (2) A vízügyi hatóság a közegészségügyi és a környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása mellett egyedi esetben az ivóvízkivételt engedélyezheti, ha a megfelelõ kezelési eljárások után – ideértve az elegyítést is – az ivóvíz minõségi jellemzõi a külön jogszabályban 2elõírtaknak megfelelnek. 6. § (1) Az 1. számú melléklet szerinti vízszennyezettségi határértékek átmenetileg figyelmen kívül hagyhatók a következõ különleges esetekben, amennyiben az ivóvízminõségi követelmények biztosításához megfelelõ tisztítási technológia kerül alkalmazásra: a) árvizek vagy természeti katasztrófák esetén, b) kivételes idõjárási körülmények miatt, az 1. számú mellékletben (**)-gal megjelölt minõségi jellemzõknél, illetve kizárólag olyan esetekben, ha az ivóvízellátás másképpen nem biztosítható: c) bizonyos anyagok természetes úton a felszíni vízben történõ feldúsulása esetén, d) a sekély tavakban és állóvíz jellegû felszíni vizek esetében, az 1. számú mellékletben (*)-gal jelölt minõségi jellemzõk tekintetében; (2) A vízszennyezettségi határértékek figyelmen kívül hagyása nem érinti a külön jogszabály 3szerinti ivóvízminõségi elõírások teljesítésének kötelezettségét. Felszíni ivóvízbázis minõségi állapotának ellenõrzési szabályai 1 A felszíni vizek minõsége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 6. § j) pontja. 2 Az ivóvíz minõségi követelményeirõl és az ellenõrzés rendjérõl szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet. 3 Az ivóvíz minõségi követelményeirõl és az ellenõrzés rendjérõl szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet. 7. § (1) A felszíni ivóvízbázis vízszennyezettségi határértékeinek betartását a környezetvédelmi hatóság legalább a 3. számú melléklet szerinti gyakorisággal ellenõrzi. Az ellenõrzéseket egyéves idõtartamra úgy kell elosztani, hogy annak eredménye megfelelõen tükrözze az ellenõrzött víz tényleges minõségi jellemzõit. (2) Az ellenõrzõ méréseket elsõsorban a 2. számú mellékletben elõírt referencia módszerekkel kell végezni. Ha a vizsgálat során ettõl eltérõ módszert alkalmaznak, akkor a vizsgálatot végzõ laboratóriumnak bizonyítania kell, hogy a kapott eredmények a referencia módszerek alkalmazásával kapott eredményekkel egyenértékûek vagy annál jobbak. (3) A mintavételi helyen vett vízmintának jellemzõnek kell lennie az ellenõrzött víz minõségére. 8. § (1) A felszíni ivóvízbázis rendszeres ellenõrzése során a vízkivételi mû üzemeltetõjének ellenõrzõ mérései is figyelembe vehetõk, ha megfelelnek a 2. számú melléklet szerinti követelményeknek. A víz minõsége akkor elfogadható, ha ugyanazon mintavételi helyen vett minták vízszennyezettségi értékei egy adott szennyezõ anyagot tekintve a minták 95% ban megfelelnek az 1. számú mellékletben meghatározott minõségi jellemzõk határértékeinek és a nem megfelelõ minták is megfelelnek a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek. Ha az éves ellenõrzés értékelése során egy adott szennyezõ anyagra 20 mérési eredmény nem áll rendelkezésre, akkor minden mérési eredménynek meg kell felelnie az 1. számú melléklet szerinti határértékeknek. (2) A vízminõség azon minták esetében nem megfelelõ, melyeknél: a) a vízszennyezettség egy adott szennyezõ anyagra vonatkozóan meghaladja a határérték 150%-át, kivéve a hõmérséklet, a pH, az oldott oxigén és a mikrobiológiai minõségi jellemzõket, vagy b) a pH érték az A3 kategóriára az 1. számú mellékletben megadott tartományon kívül esik, vagy c) a hõmérséklet a 25 °C-ot meghaladja, vagy d) a víz közegészségügyi szempontból veszélyes, e) az éves vizsgálati idõszakban végzett ellenõrzõ mérések sorozatában bármely egymást követõ két mérés eredménye egy adott minõségi jellemzõre vonatkozóan meghaladja a határértéket. (3) Az (1) bekezdés szerinti százalékok számításánál nem kell figyelembe venni a vízszennyezettségi határértékeknél magasabb értékeket, ha a határérték-túllépés egyértelmûen árvíz, rendhagyó idõjárási viszonyok vagy természeti katasztrófák következményeire vezethetõ vissza. 9. § (1) Ha a vízminõségi ellenõrzõ mérések eredményei szerint az adott mintavételi helyen az egyes minõségi jellemzõk mért értékei legalább 50%-kal kedvezõbbek, mint az 1. számú melléklet szerinti vízszennyezettségi határértékek, a hatóság csökkentheti a mintavétel és vizsgálat 3. számú mellékletében elõírt gyakoriságát a jelentõsen a határértékek alatt maradó szennyezõ minõségi jellemzõk vonatkozásában úgy, hogy évente legalább egy mérés elvégzését a szóban forgó minõségi jellemzõre is biztosítani kell. (2) Amennyiben az ellenõrzés során megállapítható, hogy a víz szennyezettsége túllépte a határértéket, akkor a hatóság megvizsgálja, hogy a határérték-túllépés a) a 12. §-ban szabályozott esetek, vagy b) vízszennyezés miatt következett-e be. (3) A környezetvédelmi hatóság megállapításait írásban közli a vízkivételi mû üzemeltetõjével, valamint az illetékes vízügyi és a közegészségügyi hatósággal. (4) A (2) bekezdés b) pontban foglalt vízszennyezés okainak lehetséges megszüntetésére és a vízszennyezettségi határértékek biztosítására a hatóság a következõ intézkedéseket teszi: a) megállapítja a felszíni ivóvízbázis szennyezettségének mértékét, b) vizsgálatokat végez a határérték-túllépések okainak megállapítására és a vízszennyezést okozó azonosítására, c) a további vízszennyezés megakadályozására a vízszennyezést okozó kibocsátót szennyezéscsökkentési intézkedési terv készítésére kötelezi, és annak végrehajtását határozatban elrendeli. (5) Rendkívüli vízszennyezés esetén a környezetvédelmi hatóság a) megállapítja a felszíni ivóvízbázis szennyezettségének mértékét, b) elvégzi a kárelhárításhoz szükséges vízszennyezettségi vizsgálatokat, és felügyeli az illetékes vízügyi igazgatóság által végzett kárelhárítás lefolytatását, c) intézkedéseket tesz a rendkívüli vízszennyezést okozó azonosítására és a rendkívüli vízszennyezés okának megállapítására, d) rendkívüli vízszennyezési bírságot szab ki, a külön jogszabályban 4foglaltak alapján. A halak életfeltételeinek biztosítása érdekében védelemre vagy minõségjavításra szoruló felszíni vizek (halas vizek) vízminõségi követelményei 4 A felszíni vizek minõsége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 23. §-a. 10. § A pisztrángos, márnás és dévéres vizek kategóriájába kijelölt vizekre vonatkozó vízszennyezettségi minõségi jellemzõket a 4. számú melléklet tartalmazza. 11. § (1) A halas vizekre vonatkozóan, a 16. § szerinti kijelölést követõ öt éven belül biztosítani kell, hogy a vízminõség megfeleljen a 4. számú mellékletben meghatározott vízszennyezettségi határértékeknek. (2) A halas vizekre vonatkozóan a 16. § szerinti kijelölést követõ öt éven belül a 4. számú mellékletben foglalt vízszennyezettségi határértékeknél nagyobb szennyezettség nem engedhetõ meg. (3) A halas vizek vízminõségi követelményeinek biztosításához külön jogszabály 5elõírásai szerint meghatározott vízvédelmi intézkedési programot kell készíteni. (4) A vízvédelmi intézkedési program elkészítése érdekében az illetékes környezetvédelmi hatóság kötelezi a kibocsátókat szennyezéscsökkentési intézkedési terv elkészítésére és annak végrehajtására. 12. § (1) A halas vizekre vonatkozó, a 4. számú melléklet I. táblázatában meghatározott vízszennyezettségi határértékek bizonyos minõségi jellemzõit tekintve átmeneti eltérések megengedhetõk a következõ esetekben: a) árvizek vagy természeti katasztrófák esetén, továbbá rendkívüli idõjárási körülmények miatt, b) ha a vízben bizonyos anyagok természetes módon feldúsulnak, s ennek következtében a 4. számú melléklet szerinti határértékek nem teljesíthetõk. (2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja esetében rendszeres ellenõrzés szükséges. A halas vizek minõségének ellenõrzési szabályai 13. § (1) A környezetvédelmi hatóság legalább a 4. számú melléklet II. táblázata szerinti gyakorisággal ellenõrzi a vonatkozó vízszennyezettségi határértékek teljesítését. (2) A mintavétel pontos helyét, a mintavételi ponthoz legközelebb lévõ vízszennyezõ forrástól való távolságot, valamint a mintavételi pont vízfelszínhez viszonyított mélységét, a helyi környezeti feltételek alapján – a meglévõ vízminõségi törzshálózati pontok figyelembevételével – a környezetvédelmi hatóság állapítja meg. (3) A vízszennyezettségi határértékek teljesítésének vizsgálatát a 4. számú mellékletben elõírt referencia módszerekkel kell végezni. Ha a vizsgálat során ettõl eltérõ módszert alkalmaznak, akkor a vizsgálatot végzõ laboratóriumnak bizonyítania kell, hogy a kapott eredmények a 4. számú mellékletben meghatározott módszerek alkalmazásával kapott eredményekkel egyenértékûek. 14. § (1) A halas víz – egész évre vonatkoztatva – akkor felel meg a követelményeknek, ha egy adott mintavételi helyen, 12 hónapos idõszakon keresztül, a 4. számú melléklet II. táblázatában meghatározott minimális gyakorisággal vett minták az alábbiak szerint megfelelnek a 4. számú melléklet I. táblázatban meghatározott értékeknek: a) a lebegõanyag, az ötnapos biokémiai oxigénigény (BOI 5 ), a szabad ammónia, az összes ammónia, a nitrit, a szabad klór, az összes cink, az oldott réz, az ortofoszfát, a vezetõképesség és a nitrát minõségi jellemzõkre a minták 95%-a esetében. Amennyiben a mintavétel gyakorisága havi egy alkalomnál ritkább, mind az említett minõségi jellemzõk értékeinek, mind a vonatkozó megjegyzéseknek valamennyi mintánál teljesülni kell; b) az oldott oxigén minõségi jellemzõre vonatkozóan a 4. számú mellékletben felsorolt százalékos értékek teljesülnek; c) az a) pontban megadott vízszennyezettségi minõségi jellemzõket tekintve, a víz szennyezettség az esetek 5%-ában sem érheti el a határérték 150%-át; d) a hõmérsékletre és a pH-ra vonatkozó határértékeknek minden mintavétel esetén teljesülniük kell. (2) Az (1) bekezdés szerinti százalékarányok számításánál nem kell figyelembe venni azokat az eseteket, amikor a víz minõsége nem felel meg a 4. számú melléklet szerint meghatározott értékeknek, ha a nem megfelelõ minõség árvíz vagy természeti katasztrófa, rendkívüli idõjárási körülmények, valamint természetes feldúsulás eredményeként alakult ki. 15. § (1) A 4. számú melléklet II. táblázata szerinti mintavételezési gyakoriság – egyes minõségi jellemzõk tekintetében – évente egy alkalomra csökkenthetõ, ha a vonatkozó mérési eredmények jelentõsen jobbak a megfelelõ vízszennyezettségi határértékeknél (legalább a határérték 50%-a), és elõreláthatóan nem áll fönn a vízminõség romlásának veszélye. (2) Ha az ellenõrzés során – a minták vizsgálati eredménye alapján – megállapítható, hogy a határértékek nem teljesültek, a környezetvédelmi hatóság megvizsgálja, hogy a túllépés a) a 12. §-ban szabályozott esetek, vagy b) vízszennyezés miatt következett-e be. 5 A felszíni vizek minõsége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 6. §-a. (3) A (2) bekezdés b) pontjában foglalt vízszennyezés okainak lehetséges megszüntetésére és a vízszennyezettségi határértékek biztosítására a környezetvédelmi hatóság a következõ intézkedéseket teszi: a) megállapítja a halas víz szennyezettségének mértékét, b) vizsgálatokat végez a határérték túllépés okának megállapítására és a vízszennyezést okozó azonosítására, c) a további vízszennyezés megakadályozására a vízszennyezést okozó kibocsátót szennyezés csökkentési intézkedési terv készítésére kötelezi, és annak végrehajtását határozatban elrendeli. (4) Rendkívüli vízszennyezés esetén a környezetvédelmi hatóság: a) megállapítja a halas víz szennyezettségének mértékét, b) elvégzi a kárelhárításához szükséges vízszennyezettségi vizsgálatokat, és felügyeli az illetékes vízügyi igazgatóság által végzett kárelhárítás lefolytatását, c) intézkedéseket tesz a rendkívüli vízszennyezést okozó azonosítására és a rendkívüli szennyezés okának megállapítására, d) rendkívüli vízszennyezési bírságot szab ki a külön jogszabályban 6foglaltak alapján, e) egyeztetéseket folytat le a vízszennyezésekkel kapcsolatos halélettani kérdésekben, valamint halpusztulás esetén a halászatról és a horgászatról szóló jogszabályokra figyelemmel 7, f) megállapítja a halak ökológiai vízigénye nem megfelelõségének okát, és egyeztet az érintett társhatóságokkal a szükséges vízmennyiség és vízminõség biztosítása érdekében. A halas vizek megállapítására vonatkozó külön rendelkezések 16. § (1) Az illetékes környezetvédelmi hatóság az elõzetes vizsgálatok alapján – az illetékes halászati felügyelõség, a természetvédelmi és a vízügyi hatóság véleményének figyelembevételével – elsõ alkalommal 2003. június 30-ig, azt követõen 5 évente javaslatot tesz az 5. számú melléklet szerint a környezetvédelemért felelõs miniszternek a halas vizek kijelölésére. (2) Az 5. számú melléklet szerinti kategóriák alapján, az egyes kategóriákba sorolt felszíni vizeket külön jogszabály jelöli ki. (3) A (2) bekezdésben meghatározott felszíni vizeket legkésõbb az Európai Unióhoz történõ csatlakozásról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépéséig kell kijelölni. 17. § Az országhatárokat átszelõ vagy országhatárokat alkotó vizekre vonatkozóan – a halas vizek kijelölését követõen – a környezetvédelemért felelõs miniszter az érintett ország képviselõivel egyeztetést kezdeményez. A rendelet elõírásainak alkalmazási szabályai egyedi vízminõségi állapotváltozás esetére 18. § (1) A rendelet hatálybalépésekor érvényes vízszennyezettségi határértékeknél jobb vízminõségi jellemzõkkel rendelkezõ felszíni vizeknél állapotromlás nem engedhetõ meg. (2) Az e rendeletben elõírt, a vízminõség javítására vonatkozó intézkedések sem közvetlenül, sem közvetve nem növelhetik az intézkedés alá nem tartozó felszíni vizek szennyezettségét. Záró rendelkezések 20. § (1) Ez a rendelet 2003. január 1-én lép hatályba. (2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulási létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16. napján aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, az Európai Közösség következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz: a) a Tanács 75/440/EGK irányelve a tagállamokban ivóvízkivételére szánt felszíni víz minõségi követelményeirõl, b) a Tanács 78/659/EGK irányelve a halak életének fenntartása érdekében védelemre vagy javításra szoruló édesvizek minõségérõl, c) a Tanács 79/869/EGK irányelve a tagállamokban ivóvízkivételre szánt felszíni víz mérési módszereirõl és a mintavétel és analízis gyakoriságáról, d) a Tanács 77/795/EGK határozata a Közösség felszíni vizeinek minõségére vonatkozó információcsere egységes eljárásának megteremtésérõl. 6 A felszíni vizek minõsége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 23. §-a. 7 A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény 36. §-a és a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény végrehajtásának egyes szabályairól szóló 78/1997. (XI. 4.) FM rendelet 23. §-a. 1. számú melléklet a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelethez Az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz szennyezettségi határértékei kezelési kategóriák szerint Sor szám Minőségi jellemzők Mértékegység Kezelési kategóriák A1 A2 A3 1. pH 6.5-8.5 5.5-9 5.5-9 2. Szín (egyszerű szűrést követően) mg/l Pt skála 20 (**) 100 (**) 200 (**) 3. Összes lebegőanyag mg/l lebegőanyag 25 4. Hőmérséklet °C 25 (**) 25 (**) 25 (**) 5. Vezetőképesség µScm-1 20 °C-on 2000 2000 2000 6. Szag (hígítási faktor 25 °C-on) 3 10 20 7.* Nitrát mg/l NO3 50 (**) 50 (**) 50 (**) 8. Fluorid mg/l F 1.5 2 2 10.* Oldott vas mg/l Fe 0.3 2 2 11.* Oldott mangán mg/l Mn 0.05 0.3 1 12. Réz mg/l Cu 0.05 (**) 1 2 13. Cink mg/l Zn 3 5 5 14. Bór mg/l B 1 1 1 15. Arzén mg/l As 0.01 0.01 0,01 16. Kadmium mg/l Cd 0.005 0.005 0.005 17. Összes króm mg/l Cr 0.01 0.01 0.01 18. Ólom mg/l Pb 0.05 0.05 0.05 19. Szelén mg/l Se 0.01 0.01 0.01 20. Higany mg/l Hg 0.001 0.001 0.001 21. Bárium mg/l Ba 0.1 1 1 22. Cianid mg/l CN 0.05 0.05 0.05 23. Szulfát mg/l SO4 250 250 (**) 250 (**) 24. Klorid mg/l Cl 250 250 250 25. Felületaktív anyagok (metilénkékkel reagálók) mg/l (lauril-szulfát) 0.2 0.2 0.5 26.*(1) Foszfát mg/l P2O5 1 1 1 27. Fenolok (fenol-index) mg/l C6H5OH 0.001 0.005 0.1 28. Oldott vagy emulgeált szénhidrogének (petroléteres extrakciót követően) mg/l 0.05 0.2 1 29. Policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) mg/l 0.0002 0.0002 0.001 30. Összes növényvédő szer hatóanyag mg/l 0.005 0.005 0.005 31.* Kémiai oxigénigény (KOI) mg/l O2 30 70 100 32.* Oldott oxigén telítettség % O2 > 70 > 50 > 30 33.* Biokémiai oxigénigény (BOI5) (20 °C-on, nitrifikálás nélkül) mg/l BOI5 < 3 < 7 < 10 34. Nitrogén Kjeldahl-módszerrel (NO3 nélkül) mg/l N 2 4 6 35. Ammónia mg/l NH4 0.2 1.5 4 (X) 36. Extrahálható anyagok mg/l e.a. 0.2 1 2 37. Összes koliform 37 °C /100 ml 100 50 000 200 000 38. Fekál koliformok /100 ml 40 20 000 80 000 39. Fekál sztreptokokkuszok /100 ml 40 10 000 50 000 40. Szalmonella /1000 ml Nincs jelen 5000 ml-ben 5 20 (1) Csak az illetékes környezetvédelmi hatóság által meghatározott, ökológiai szempontból indokolt esetben kell figyelembe venni. Az ivóvízzé alakításhoz szükséges kezelés: A1 = Egyszerű fizikai kezelés és fertőtlenítés. A2 = Normál fizikai kezelés, kémiai kezelés és fertőtlenítés. A3 = Intenzív fizikai és kémiai kezelés, majd további kezelés és fertőtlenítés. 2. számú melléklet a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelethez Az e rendelet 1. számú mellékletében meghatározott minõségi jellemzõk értékeinek mérésével szemben támasztott követelmények Minőségi jellemző Pontosság/ precizitás* (%) Méréstartomány kategóriák a pontosság, precizitás követelményekhez Kimutatási határ* (%) Referencia módszer pH 0,2 pH MSZ 448-22:1985 Szín 20/10 10 MSZ 448-2:1967 Összes lebegőanyag 10 10 MSZ 12750-6:1971 Hőmérséklet MSZ 448-2:1967 Elektromos vezetőképesség 10 10 MSZ EN 27888:1998 Szag MSZ 260-2:1955 Nitrát 15 > 40 mg/l 10 MSZ 448-12:1982 10 < 40 mg/l Fluorid 15 10 MSZ 448-17:1986 Oldott vas 15 10 MSZ 448-4:1983 Oldott mangán 15 0,02 mg/l MSZ 1484-2:1993 Réz 10 10 MSZ 1484-3:1998 Cink 10 10 MSZ 1484-3:1998 Bór MSZ 10889-2:1981 Arzén 10 10 MSZ 1484-3:1998 Kadmium 10 10 MSZ 1484-3:1998 Összes króm 10 10 MSZ 1484-3:1998 Minőségi jellemző Pontosság/ precizitás* (%) Méréstartomány kategóriák a pontosság, precizitás követelményekhez Kimutatási határ* (%) Referencia módszer Ólom 10 10 MSZ 1484-3:1998 Szelén 10 10 MSZ 1484-3:1998 Higany 10 10 MSZ 1484-3:1998 Bárium 10 10 MSZ 1484-3:1998 Cianid 15 10 MSZ 260-30:1992 Szulfát 10 10 MSZ 12750-16:1988 Klorid 10 10 MSZ 448-15:1982 Felületaktív anyagok (ANA detergens) 15 < 2 mg/l 10 MSZ EN 903:1998 10 > 2 mg/l Foszfát 15 < 2 mg/l 10 MSZ 448-18:1977 10 < 2 mg/l Fenolok (fenol-index) 20 1 µg/l MSZ 1484-1:1992 Oldott vagy emulgált szénhidrogének 20 < 100 µg/l 10 15 > 100 µg/l Policiklikus aromás szénhidrogének 25 25 Növényvédő szerek 20 < 20 0,1-5 µg/l MSZ 12749 Kémiai oxigénigény KOId 15 10% MSZ 12750-21:1971 Oldott oxigén telítettség 15 MSZ ISO 5313:1993 Biokémiai oxigénigény BOI5 20 0, 5 mg/l MSZ EN 1899-2:2000 Szerves nitrogén 20 > 2 mg/l 0,3 mg/l MSZ ISO 7150-1:1993 15 < 2 mg/l Ammónium 20 < 2 mg/l 10% MSZ ISO 7150-1:1993 15 > 2 mg/l Extrahálható anyagok 20 Összes coliformszám 37 ºC Fekális coliformok Fekális streptococcus Szalmonella *A kimutatási határ az egyes komponenseknél koncentrációban, illetve százalékban kifejezett érték. 3. számú melléklet a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelethez Az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz mintavételezésének és vizsgálatának minimális éves gyakorisága, minõségi jellemzõ csoportonként Ellátott lakosság Kezelési kategória A1 A2 A3 Minőségi jellemző csoport I II III I II III I II III ≤ 10 000 2 2 2 2 2 2 2 2 2 > 10 000 ≤ 30 000 2 2 2 2 2 2 3 2 2 > 30 000 ≤ 100 000 2 2 2 4 2 2 6 2 2 > 100 000 3 2 2 8 4 2 12 4 2 Minõségi jellemzõ csoportok a mintavétel és mérési gyakoriság szerint I II III Minőségi jellemző Minőségi jellemző Minőségi jellemző 1 pH 10 Oldott vas 8 Fluorid 2 Szín 11 Oldott mangán 14 Bór 3 Összes lebegőanyag 12 Réz 15 Arzén 4 Hőmérséklet 13 Cink 16 Kadmium 5 Vezetőképesség 23 Szulfát 17 Összes króm 6 Szag 25 Felületaktív anyagok 18 Ólom 7 Nitrát 27 Fenolok 19 Szelén 24 Klorid 34 Nitrogén Kjeldahl-módszerrel 20 Higany 26 Foszfát 37 Összes coliform 21 Bárium 31 Kémiai oxigénigény (KOI) 38 Fekáliás coliformok 22 Cianid 32 Oldott oxigén telítettség 28 Oldott vagy emulgeált szénhidrogének 33 Biokémiai oxigénigény (BOI5) 35 Ammónium 29 Poliaromás szénhidrogének 30 Összes növényvédő szer hatóanyag 36 Extrahálható anyagok 39 Fekáliás sztreptokokkuszok 40 Szalmonella 4. számú melléklet a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelethez A halak életfeltételeinek biztosítása érdekében védelemre szoruló felszíni vizek vízszennyezettségi határértékei és mérésükkel szemben támasztott követelmények I. táblázat A halak életfeltételeinek biztosítása érdekében védelemre szoruló felszíni vizek vízszennyezettségi határértékei Minőségi jellemzők Pisztrángos víz Márnás víz Dévéres víz Hőmérséklet (°C) 18 25 30 Hőmérséklet-változás (∆°C) 1,5 3 5 Minőségi jellemzők Pisztrángos víz Márnás víz Dévéres víz Oldott oxigén a mérések 100%-ában (mg/l) 7 6,5 4* Oxigéntelítettség a mérések 100%-ában (%) 80 80 40* Oldott oxigén a mérések 50%-ában (mg/l) 9 8 6* Oxigéntelítettség a mérések 50%-ában (%) 95 90 70* Lebegőanyag (mg/l) 15 35 50 Vezetőképesség (µS/cm) 300 500 800 pH 6-8,5** 6-8,5** 6-9** BOI5 (mg/l) 3 5 10 Ortofoszfát (mg/l) 0,01 0,05 0,1 Összes foszfor (mg/l) 0,04 0,1 0,4 Szabad ammónia (mg/l) 0,005 0,025 0,025 Összes ammónium (mg/l) 0,1 0,5 0,5 Nitrit (mg/l) 0,01 0,03 0,06 Nitrát (mg/l) 1 10 10 Fenolok (mg/l)*** 0,002 0,002 0,002 Szénhidrogének**** 0,02 0,02 0,02 Szabad klór (mg/l) 0,005 0,005 0,005 Oldott cink (mg/l) 0,05 0,05 0,05 Oldott réz (mg/l) 0,005 0,005 0,005 Oldott vas (mg/l) 0,02 0,2 0,2 Oldott mangán (mg/l) 0,02 0,2 0,2 * Egyes, konkrétan meghatározott vízterekben ökológiai szempontokat figyelembe véve lehetséges a mérések 50%-ánál < 4 mg/l érték a víztest különböző pontjain vett minták átlagaként, azonban a teljes oxigénhiány itt sem megengedhető. ** A természetes pH-értékhez viszonyított mesterséges pH-változások legfeljebb ± 0,5 pH-értékkel léphetik túl a 6,0-9,0 közé eső határértékeket, feltéve hogy a változások nem növelik meg a vízben jelen lévő más anyagok ártalmas hatását. *** Fenolos vegyületek nem lehetnek jelen olyan koncentrációban, hogy kedvezőtlenül befolyásolják a halak ízét. **** Szénhidrogén-vegyületek nem lehetnek jelen a vízben olyan koncentrációban, hogy a vízfelületen látható filmréteget, illetve a vízfolyások és a tavak ágyán bevonatot képezzenek; a halak ízét észlelhetően ,,szénhidrogénessé" tegyék; a halakra káros hatást gyakoroljanak. II. táblázat Az I. táblázatban felsorolt minőségi jellemzők mérésével szemben támasztott követelmények Minőségi jellemző A minőségi jellemzők mérésével szemben támasztott módszertani követelmények Pontosság/ Precizitás* Kimutatási határ* Referencia módszer Minimális gyakoriság 1. Hőmérséklet 0,1 °C MSZ 448-2:1967 Hetente, a közkibocsátási ponttól az áramlás irányában és azzal szemben is 2. Oldott oxigén 15% MSZ ISO 5313:1993 Havonta, legalább egy olyan minavételi napon, amelyre a minta a kis oxigénkoncentrációt reprezentálja 3. Lebegőanyag 10% MSZ 12750-6:1971 Negyedévenként 4. Elektromos vezetőképesség 10% 10% MSZ EN 27888:1998 Negyedévenként 5. pH 0,2 pH MSZ 448-22:1985 Havonta 6. Biokémiai oxigénigény 20% 0,5 mg/l MSZ EN 1899-2:2000 Negyedévenként 7. Ortofoszfát 10% 10% MSZ 448-18:1977 Negyedévenként 8. Összes foszfor 15% 0,05 mg/l MSZ 448-18:1977 Negyedévenként 9. Szabad ammónia 20% 10% MSZ ISO 7150-1:1993 Negyedévenként 10. összes ammónium 20% 10% MSZ ISO 7150-1:1993 Havonta 11. Nitrit 15 0,01 mg/l MSZ 448-12:1982 Negyedévenként 12. Nitrát 10% 10% MSZ 448-12:1982 Negyedévenként 13. Fenolok 20% 1µg/l MSZ 1484-1:1992 Negyedévenként 14. Szénhidrogének Havonta 15. Szabad klór MSZ 260-18:1984 Havonta 16. Oldott cink 10% 10% MSZ 1484-3:1998 Havonta 17. Oldott réz 10% 10% MSZ 1484-3:1998 Negyedévenként 18. Oldott vas 10% 10% MSZ 1484-3:1998 Negyedévenként 19. Oldott mangán 10% 10% MSZ 1484-3:1998 Negyedévenként * A határértékek (I. táblázat) százalékában kifejezve, egyes komponenseknél koncentrációban lett megadva a kimutatási határ követelmény. 5. számú melléklet a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelethez Irányelvek a halak életfeltételeinek biztosítása érdekében védelemre, vagy a vízszennyezettség csökkentésére szoruló felszíni vizek kijelöléséhez 1. A halak életfeltételeinek biztosítása érdekében védelemre vagy a vízszennyezettség csökkentésére szoruló felszíni vizeket a következõ kategóriákba sorolás alapján kell kijelölni. a) KV1 kategóriába tartozó felszíni vizek közé kell sorolni azokat a víztesteket, melyek vízkémiai és vízfizikai minõségi jellemzõi megfelelnek a 4. számú melléklet szerinti vízszennyezettségi határértékeiknek, és természetes vagy természetközeli halközösséget tartanak fenn. b) KV2 kategóriába tartozó felszíni vizek közé kell sorolni azokat a víztesteket, melyek vízkémiai és vízfizikai minõségi jellemzõi megfelelnek a 4. számú melléklet szerinti vízszennyezettségi határértékeiknek, de nem képesek teljes mértékben biztosítani a természetes vagy természetközeli halközösség életfeltételeit. c) KV3 kategóriába tartozó felszíni vizek közé kell sorolni azokat a víztesteket, melyek vízkémiai és vízfizikai minõségi jellemzõi nem felelnek meg a 4. számú melléklet szerinti vízszennyezettségi határértékeiknek, de a vízszennyezettség csökkentése vagy a halak ökológiai igényét kielégítõ vízminõség és vízmennyiség biztosítása után képesek lesznek az adott vízre jellemzõ természetes vagy természetközeli halközösség fenntartására. 2. A halas vizeket a 2. § b) pontjában meghatározott jellemzõk alapján az 1. ponttal összhangban pisztrángos, márnás vagy dévéres víz kategóriába kell sorolni.