Decree No. 203 of 2001 of the Government on certain rules of protection of surface waters' quality

203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 1 a felszíni vizek minõsége védelmének egyes szabályairól A Kormány a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 36. §-ában, és a 110. § (7) bekezdés f) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következõket rendeli el: I. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A rendelet célja és hatálya 1. § A rendelet célja a felszíni vizek minõségének tartós és hatékony megóvása és javítása, az emberi egészség és a környezeti állapot megõrzése érdekében, valamint a szennyezések, különösen a veszélyes anyagok kibocsátásának megelõzése és csökkentése, a szennyezõanyag kibocsátással járó tevékenységek, létesítmények korszerûsítésének elõsegítése, ezek részletes szabályozása. 2. § (1) A rendelet hatálya kiterjed: a) arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetre, aki (amely) a felszíni vizekkel kapcsolatban jogokkal rendelkezik, vagy akit (amelyet) kötelezettségek terhelnek, valamint akinek (amelynek) létesítménye vagy terméke, illetve tevékenysége vízszennyezést okoz vagy okozhat, b) a felszíni vizekre, azok terhelésére, veszélyeztetésére, szennyezésére. (2) A rendelet hatálya nem terjed ki: a) a természetes és mesterséges eredetû radioaktív anyagoktól eredõ vízszennyezésre, b) ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az egyedi házi szennyvíz kibocsátásokra. Értelmezõ rendelkezések 3. § E rendelet alkalmazásában: a) felszíni víz: a föld felszínén lévõ minden állóvíz (tó, mocsár, tározó), vízfolyás (folyam, folyó, patak, ér, vízmosás, csatorna) vize, valamint a térszínen lefolyó minden víz; b) szennyvíz: a termelési szolgáltatási fogyasztási tevékenység során használt, a használat – illetve az ipari területen összegyûlõ csapadékvizek esetében bemosódás vagy keveredés – következtében fizikai, kémiai, vagy biológiai minõségében megváltozott, vízszennyezõ anyagot tartalmazó víz; c) használt víz: a termelési, szolgáltatási, fogyasztási tevékenység során használt víz, mely kémiai és biológiai szempontból a használathoz vett víz minõségével megegyezõ tulajdonságú; 1 A rendelet a 25. §-ának (1) bekezdése alapján 2003. 01. 01. napjával lép hatályba, azonban a 25. §-ának (2) bekezdése alapján a 16–18. §-ában foglaltakat 2001. 12. 25. napjától kell alkalmazni. d) befogadó: a felszíni vizek és ezek medre; e) üledék: a felszíni vizek medrében felhalmozódó szerves vagy kémiai bomlás vagy fizikai mállás során keletkezõ szervetlen eredetû, a vízben képzõdõ vagy odasodort és leülepedett, de könnyen mobilizálható szilárd anyag; f) vízszennyezõ anyag: a felszíni vizek természetes minõségét hátrányosan befolyásoló olyan anyag vagy hõenergia, amely az emberi tevékenység közvetlen vagy közvetett eredményeként kerül a felszíni vízbe, és amely káros vagy káros lehet az emberi egészségre, az élõvilágra vagy a környezet más elemeire, illetve károsítja vagy károsíthatja az anyagi javakat; g) veszélyes anyagok: az 1. számú melléklet szerinti vízszennyezõ anyagok; h) vízszennyezõ anyag kibocsátása: valamely vízszennyezõ anyag vagy hõenergia közvetlenül vagy közvetetten felszíni vízbe juttatása; i) vízszennyezés: vízszennyezõ anyagnak a kibocsátási határértékét meghaladó mértékû, közvetlen vagy közvetett felszíni vízbe bocsátása; j) kibocsátó: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, aki tevékenysége során használt vagy szennyvizet közvetlenül vagy közvetve felszíni vízbe vezeti; k) szolgáltató: a víziközmû üzemeltetésével szennyvízelvezetést vagy szennyvíztisztítást, vagy mindkettõt közszolgáltatásként végzõ természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ társaság; l) vízszennyezõ anyag kibocsátási határértéke (a továbbiakban: kibocsátási határérték): külön jogszabályban vagy jogszabályban meghatározott keretek között, hatósági határozatban elõírt – közvetlen vagy közvetett úton – a felszíni vízbe kibocsátható szennyezõanyag mértéke. Az adott szennyezõanyagra vonatkozó határérték megadható koncentrációban, tömegáramban, elõállított vagy felhasznált termékegységekre vonatkozó fajlagos mennyiségben; m) vízszennyezõ forrás: létesítménynek, építménynek, illetõleg berendezésnek az a része, amelybõl, illetve amelyrõl vízszennyezõ anyag kerül – pontszerû források esetében szennyvízelvezetõ mûvön keresztül, – diffúz források esetében más környezeti elemek közvetítésével a felszíni vizekbe; n) vízszennyezettség: a felszíni vízben a vízszennyezõ anyaggal történõ terhelés (vízterhelés) hatására kialakult vízszennyezõ anyag koncentráció; o) vízminõségi határérték: a felszíni víz adott szennyezõanyagának külön jogszabályban meghatározott koncentrációja, illetve értéke; p) mértékadó vízszennyezettség: a vizsgált vízszennyezõ forrás környezetében kialakult, más vízszennyezõ források által okozott, jogszabályban meghatározott idõtartamra vonatkoztatott jellemzõ vízszennyezettség, amelyhez a vizsgált vízszennyezõ forrás kibocsátásának hatása hozzáadódik; r) új létesítmény, új tevékenység (a továbbiakban együtt: új létesítmény): az az építmény, létesítmény, berendezés, tevékenység, amelynek létesítését, megvalósítását a rendelet hatálybalépését követõen engedélyezik; s) meglévõ létesítmény, meglévõ tevékenység (a továbbiakban együtt: meglévõ létesítmény): a rendelet hatálybalépése elõtt engedélyezett létesítmény; t) vízgyûjtõ terület: az a terület, amelyrõl minden felszíni lefolyás, vízfolyások, folyók és esetenként tavak sorozatán keresztül egy befogadó vízmeder meghatározott pontjához folyik; u) lakosegyenérték: azt a lebontható szervesanyag-terhelést jelenti, amelynek ötnapos biokémiai oxigén igénye (BOI 5 ) 60 g naponta. A felszíni vizek minõségének védelmére vonatkozó általános szabályok 4. § (1) A felszíni vizek jó állapotának megõrzése, illetõleg a felszíni vizek jó állapotának elérését szolgáló intézkedések megtétele a kibocsátók kötelessége. (2) A felszíni víz jó állapotban lévõnek akkor tekinthetõ, ha a meghatározott vízmennyiségi, valamint a vízminõségre, az üledékre, a vízi és a vele közvetlenül érintkezõ életközösségek egyedeire és egészére vonatkozó vízszennyezettségi határértékeket vagy más jogszabályban vagy jogszabályban meghatározott keretek között hatósági határozatban meghatározott követelményeket kielégíti. (3) A felszíni vizek jó állapotának megfelelõ vízminõségi határértékeket és követelményeket (a továbbiakban együtt: vízminõségi követelmények) – a víz felhasználási célját is figyelembe véve – külön jogszabály határozza meg. (4) Tilos a felszíni vízbe bármilyen halmazállapotú, hulladékot vagy vízszennyezést okozó terméket bevezetni, illetve juttatni. 5. § A vízminõségi követelményeket az országos és regionális környezetvédelmi, illetve társadalmi, gazdasági programok, tervek, a területfejlesztési, terület- és településrendezési tervek, és helyi építési szabályzatok kidolgozása során, valamint az önkormányzatok környezetvédelmi programjaiban, a gazdálkodó szervezetek terveiben és a mûszaki tervezésben – a külön jogszabályokban foglaltak szerint – érvényesíteni kell. 6. § (1) A külön jogszabály rendelkezése szerinti vízgyûjtõ gazdálkodási tervben vízvédelmi intézkedési programot kell készíteni, amelyben az adott vízgyûjtõterület vízminõségvédelmi céljait és feladatait, a 4. §-ban foglaltak figyelembevételével kell meghatározni. (2) A vízvédelmi intézkedési programot a környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban: felügyelõség) dolgozza ki. (3) Az 1. számú mellékletben meghatározott I. listás anyagok kibocsátásainak fokozatos kiküszöbölésére és a II. listás anyagok kibocsátásainak csökkentésére a felügyelõségnek szennyezés-csökkentési intézkedési tervet kell kidolgoznia. (4) A vízvédelmi intézkedési program és a szennyezés-csökkentési intézkedési terv kidolgozása az illetékes vízügyi, természetvédelmi és közegészségügyi hatóságok véleményének alapján, az önkormányzatok és az érintett jelentõsebb vízhasználók (ideértve a kibocsátókat is) álláspontjaira is figyelemmel történik. A kibocsátó általános kötelezettségei 7. § (1) A kibocsátó köteles a kibocsátott szenny- vagy használtvizet az elérhetõ legjobb gyártási és szennyvíztisztítási technológia alapján elvárható mértékben, illetve a befogadóra érvényes vízminõségi követelmények szerint meghatározott szintre megtisztítani vagy megtisztíttatni. (2) A vízhasználatokat és a vizek védelmét szolgáló beavatkozásokat olyan módon kell végrehajtani, hogy a) a szennyezésmegelõzés követelményeit figyelembe véve, az elérhetõ legjobb technika alkalmazásával a vízszennyezést megelõzzék, illetve a környezet terhelését a lehetõ legkisebb mértékûre csökkentsék; b) takarékos vízhasználatot és hatékony energiafelhasználást valósítsanak meg. (3) Használt- és szennyvizet közvetlenül vagy közvetve felszíni vízbe kibocsátó létesítmény létesítéséhez, bõvítéséhez, illetve a törvényben 2 meghatározott jelentõs változással járó fejlesztéséhez, valamint a mûködésének megkezdéséhez és mûködtetéséhez, továbbá felhagyásához a létesítményt engedélyezõ hatóság engedélye, illetve e rendelet szabályai szerint a felügyelõség szakhatósági hozzájárulása szükséges. (4) A szennyvízkibocsátásokra megállapított kibocsátási határértékeket és vízminõségi követelményeket a tevékenység vagy létesítmény tervezésénél figyelembe kell venni, a megvalósításánál és mûködtetésénél meg kell tartani. (5) Azon tevékenységeknél, ahol a diffúz szennyezések miatt kibocsátási határértékek megállapítására nincs mód, ott a kibocsátónak korszerû környezeti gyakorlaton alapuló mûszaki intézkedések alkalmazásával kell a vízszennyezést megelõzni, a környezeti terhelést a legkisebb mértékûre csökkenteni. (6) Új létesítmények tervezésénél és megvalósításánál, valamint mûködtetésénél az elérhetõ legjobb technikának megfelelõ kibocsátási színvonalat eredményezõ módszereket, eljárásokat, termelõ, illetõleg szennyvíztisztító berendezéseket kell alkalmazni. (7) Tilos vízterhelést okozó új létesítményt telepíteni, – a (8) és (9) bekezdésben foglalt kivételekkel – ha a befogadó mértékadó vízszennyezettsége már meghaladja, vagy a tervezett létesítmény szennyezõ anyag kibocsátásának hatására várhatóan meghaladhatja a vízszennyezettségi határértéket. (8) Engedélyezhetõ az új kibocsátás, ha annak hatásait a befogadó vízszennyezettségi határértékének betartása érdekében: a) a kibocsátó engedélyezett kibocsátás csökkentési terv megvalósításával elért csökkentéssel; b) vagy más kibocsátónál elért szennyezéscsökkentéssel ellensúlyozni lehet. (9) A felügyelõség a kibocsátási határértékek betartása mellett, egyedileg engedélyt adhat a befogadó vízminõségénél jobb minõségû szennyvizet kibocsátó új létesítmény telepítésére. (10) Aki a vízhasználata során a vízszennyezettségi határértéket meghaladó szennyezettségû vizet vesz ki a felszíni vízbõl és a tevékenysége során keletkezõ szennyvizet – a befogadó terhelhetõségét nem meghaladva – ugyanabba a befogadóba bocsátja, kizárólag az általa okozott többletszennyezésért felel. (11) A kibocsátó üzemszerû mûködésén kívülálló okból (kivéve az elháríthatatlan külsõ okot) bekövetkezõ, határérték fölötti szennyezést (a továbbiakban: rendkívüli 2 1995. évi LIII. törvény 82. § (3). szennyezés), a felügyelõségnek be kell jelenteni és a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelõen a kárelhárítást azonnal meg kell kezdenie. II. RÉSZLETES RENDELKEZÉSEK A szennyvizek kibocsátására vonatkozó általános szabályok 8. § (1) Az 1. számú mellékletben meghatározott I. lista szerinti vízszennyezõ anyagok felszíni vízbe való kibocsátását a kibocsátó technológiák fejlõdésével párhuzamosan folyamatosan csökkenteni kell, a kibocsátás megszüntetéséig. Ezen anyagok átmeneti kibocsátása külön jogszabályban meghatározott, illetõleg a felügyelõség által elõírt határértékek és határidõk megtartásával végezhetõ. Az 1. számú melléklet 2. és 3. pontjában meghatározott anyagok kibocsátása tilos. (2) A szennyvizet kibocsátó létesítmények üzemeltetése során a környezet védelme szempontjából az elérhetõ legjobb technikát kell alkalmazni. Ennek meghatározásánál figyelembe kell venni a) a tevékenység folytatásához szükséges veszélyes anyagok mennyiségének csökkentését, fokozatos kiküszöbölését; b) a tevékenységhez szükséges víz takarékos, a nyers- és segédanyagok, valamint az energia hatékony felhasználását; c) a környezet szennyezésének megelõzését, a káros hatások, illetve ezek kockázatának csökkentését; d) a balesetek megelõzését és a bekövetkezett balesetek környezeti következményeinek csökkentését a tevékenység felhagyása esetén, az esetleges további szennyezések kockázatának elkerüléséhez és a mûködési terület környezetvédelmi szempontból megfelelõ állapotának visszaállításához szükséges, megkövetelt intézkedéseket. 9. § (1) A szennyvízkibocsátással járó létesítmények mûködtetése során a) olyan anyag-, víz- és energiafelhasználást kell folytatni, amely nem okozza a különbözõ kibocsátási határértékek túllépését, és megfelel az egyéb környezetvédelmi elõírásoknak; b) a szennyvíztisztító és a szennyvízkezelõ berendezések üzemeltetésérõl gondosan és folyamatosan, karbantartásukról rendszeresen gondoskodni kell; c) a technológiai elõírások megtartásával, az üzemzavarok megelõzésével, illetõleg elhárításával a vízszennyezést meg kell akadályozni. (2) Az engedélyben elõírt kibocsátási határértékek teljesítése hígítás útján csak akkor lehetséges, ha a befogadó védelmében ezt jogszabály vagy hatósági intézkedés kifejezetten így rendeli. (3) Az engedélyben megállapított követelményeket tilos olyan eljárás alkalmazásával teljesíteni, mely az elõírások betartását más környezeti elem szennyezésével éri el. (4) A 19. § (2) bekezdésében meghatározott kibocsátóknak a szennyvízkibocsátás mennyiségi és minõségi adatait – külön jogszabályban meghatározottak szerint – rendszeresen mérnie és nyilván kell tartania (önellenõrzés). (5) Amennyiben a kibocsátott szennyvíz minõsége olyan, hogy a felszíni vízbõl kivett víz használatát vagy a közcsatorna és a szennyvíztisztító állapotát, mûködését veszélyezteti, a felügyelõségnek a szennyvízkibocsátást korlátoznia kell, vagy le is állíttathatja azt, a települési szennyvíztisztító telepek, a közszolgáltatást végzõ, létfenntartási, közegészségügyi, közoktatási és tûz- és katasztrófavédelmi feladatokat ellátó intézmények kivételével. A technológiai határértékek 10. § (1) Az adott technológiára vonatkozó határértékeket az elérhetõ legjobb technikára és a kapcsolódó szennyvíztisztítási tevékenységbõl származó szennyezõanyag-kibocsátás értékeinek alapulvételével kell meghatározni. (2) A technológiai határértékeket és alkalmazásuk szabályait külön jogszabály határozza meg. Országos területi kibocsátási határértékek 11. § Az országos területi kibocsátási határértékeket a vízminõségvédelmi területi kategóriák szerint, külön jogszabály határozza meg. Egyedi vízgyûjtõterületi határértékek 12. § Az egyedi vízgyûjtõterületi határértéket a felügyelõség a külön jogszabály szerint kidolgozott vízgyûjtõ-gazdálkodási terv vízvédelmi intézkedési programja alapján, a befogadó érzékenysége és vízminõségi követelmények figyelembevételével állapítja meg. A kibocsátási határértékek megállapítása felszíni befogadók esetében 13. § (1) A felügyelõség – a 10–12. §, a 18. § és 24. §-okban foglaltak figyelembevételével – határozatban vagy szakhatósági állásfoglalásban a kibocsátó számára, a következõk szerint állapítja meg a kibocsátási határértéket: a) amennyiben a technológiai határérték szigorúbb az országos területi határértéknél, akkor kibocsátási határértéknek azt kell megállapítani; b) amennyiben az országos területi határérték szigorúbb a technológiai határértéknél, akkor a felügyelõség a befogadó érzékenysége alapján a technológiai határértéknél megállapíthat szigorúbb határértéket, de csak a vonatkozó országos területi határérték szintjéig; c) amennyiben egy adott szennyezõanyagra vagy jellemzõre jogszabály nem állapít meg technológiai határértéket, akkor a rá vonatkozó területi határértéket kell megállapítani; d) a 12. §-ban foglalt feltételek fennállása esetén egyedi vízgyûjtõterületi határértéket kell megállapítani. (2) A felügyelõség annak a kibocsátónak, aki olyan felszín alatti vizet használ, amely valamely szennyezõanyag tartalom tekintetében meghaladja a befogadó vízszennyezettségi határértékét, az országos területi vagy technológiai határértéknél enyhébb kibocsátási határértéket állapíthat meg. A közös szennyvízelvezetésre és -tisztításra vonatkozó különös szabályok 14. § (1) Több kibocsátó által közösen használt szennyvízelvezetõ, valamint szennyvíztisztító (szennyvízkezelõ) létesítmény tulajdonosa, illetõleg üzemeltetõje, közcsatorna esetén a szolgáltató egyetemlegesen felelõs a szennyvíztisztítási határértékek és elõírások megtartásáért. (2) Az (1) bekezdés szerinti létesítmény üzemeltetõje az egyes kibocsátóktól származó olyan szennyezõanyagokat tartalmazó szennyvíz tisztítását vállalhatja át, amely kezelésére szennyvíztisztítási technológiája alkalmas. (3) Az egyes kibocsátóktól származó szennyvizek tisztításának átvállalását és annak feltételeit a) közcsatornára történõ kibocsátás esetén, a szolgáltató és a kibocsátó közötti szolgáltatási szerzõdésben, b) nem közcsatornának minõsülõ szennyvízelvezetõ és -tisztító létesítmény esetén, az üzemeltetõ és a kibocsátó közötti szennyvízkezelési megállapodásban kell rögzíteni. (4) A (3) bekezdésben meghatározott szolgáltatási szerzõdést, illetve szennyvízkezelési megállapodást a felügyelõség – az abban foglalt határértékekkel együtt – hatósági határozatban hagyja jóvá. Az átvállalást tartalmazó szolgáltatási szerzõdés jóváhagyásához a víziközmû tulajdonosának hozzájárulása is szükséges. (5) Közcsatornára történõ kibocsátás esetében az I. listába sorolt veszélyes anyagok (1. számú melléklet) tisztítását a szolgáltató nem vállalhatja át. 15. § A kibocsátó köteles megtéríteni a szolgáltatónak, illetve üzemeltetõnek mindazokat a károkat és többletüzemelési költségeket, amelyek a szennyvízkibocsátás mértékét meghatározó engedélyben foglaltaktól eltérõ szennyvíz kibocsátásának következtében merültek fel. Szennyvízkibocsátás engedélyezése 16. § 3(1) A szennyvízkibocsátással kapcsolatos környezetvédelmi követelményeket a kibocsátó számára a vízjogi engedélyezés hatálya alá tartozó tevékenységek esetében vízjogi engedélyben kell meghatározni. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakkal összhangban a külön jogszabályokban foglaltaknak megfelelõen, a kibocsátási követelményeket a) környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó kötelezett tevékenységek esetén környezetvédelmi engedélyben, b) a Kormány által külön rendeletben meghatározott egyes létesítmények tekintetében, egységes környezethasználati engedélyben, 3 A 16. §-ban foglaltakat a 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 25. §-ának (2) bekezdése alapján 2001. 12. 25. napjától kell alkalmazni. c) környezetvédelmi felülvizsgálat elvégzése esetén a környezetvédelmi mûködési engedélyben kell meghatározni. (3) A kibocsátó köteles, a szennyvízkibocsátásra vonatkozó meglévõ engedélyek esetén az adott engedélyt, közcsatornára történõ kibocsátás esetében a szolgáltatónak a befogadásra vonatkozó hozzájárulását a felügyelõségnek megküldeni. 17. § 4(1) A 16. § (1) és (2) bekezdés szerinti engedély határozott idõtartamra, legfeljebb 5 évre adható. (2) Az engedély visszavonásáról, módosításáról a felügyelõség a kibocsátó kérelme alapján, illetve a 9. § (5), 21. § (10) és a 24. § (10) bekezdésekben meghatározott feltételek fennállása esetén, határozatban dönt. 18. § 5 (1) Meglévõ létesítmények esetében, legfeljebb a 24. § (1) bekezdésében meghatározott türelmi idõ végéig, meghatározott vízszennyezõ anyag tekintetében az alkalmazható technológiai és országos területi határérték közül a kevésbé szigorú engedélyezhetõ. (2) Új létesítmények esetén a kibocsátó a mûszaki átadástól számított hat hónapon belül, akkreditált laboratórium által végzett mérési eredményekkel köteles igazolni, hogy az engedélyben elõírt határértéket betartja. Ellenõrzés 19. § (1) A szennyvízkibocsátásokat a felügyelõség rendszeresen, külön jogszabályban meghatározott szabályok szerint, helyszíni ellenõrzéssel egybekötött mintavételezéssel ellenõrzi. (2) Az a kibocsátó, aki (amely) 15 m 3 /üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvizet, továbbá veszélyes anyagokat, bõripari, vegyipari és fémmegmunkálási eredetû szennyvizeket bocsát ki, a külön jogszabályban meghatározottak szerint önellenõrzésre kötelezett (a továbbiakban: önellenõrzésre kötelezett). (3) Az önellenõrzésre kötelezett a külön jogszabályban meghatározottak szerint önellenõrzési tervet köteles készíteni. (4) Az önellenõrzésre kötelezett kibocsátók felszíni vízbe való bevezetés esetén az önellenõrzés eredményeit a felügyelõségnek, közcsatornába történõ kibocsátás esetében a felügyelõségnek és a szolgáltatónak kötelesek megküldeni, a külön jogszabályban meghatározott idõben és módon. (5) Közcsatornára történõ szennyvízbevezetés esetében a szolgáltató a közcsatornába történõ bevezetés elõtt jogosult a szennyvízkibocsátás engedélynek való megfelelõségét helyszíni ellenõrzéssel egybekötött mintavételezéssel ellenõrizni. (6) A 14. § (1) bekezdésében meghatározott létesítmény üzemeltetõje a kibocsátó önellenõrzési kötelezettségét a két fél közötti szerzõdés alapján átvállalhatja. 4 A 17. §-ban foglaltakat a 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 25. §-ának (2) bekezdése alapján 2001. 12. 25. napjától kell alkalmazni. 5 A 18. §-ban foglaltakat a 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 25. §-ának (2) bekezdése alapján 2001. 12. 25. napjától kell alkalmazni. (7) A szennyvíz-kibocsátási határértékek betartását a külön jogszabályban foglaltak szerint az engedélyben meghatározott mintavételi helyen és módon a) az önellenõrzésre kötelezett kibocsátók esetében a kibocsátó önellenõrzése, felügyelõség ellenõrzései és közcsatornába történõ kibocsátások esetében a szolgáltató ellenõrzései, b) más esetekben felügyelõség ellenõrzései és közcsatornába történõ kibocsátások esetében a szolgáltató ellenõrzései alapján kell megállapítani. Adatszolgáltatás 20. § Az önellenõrzésre kötelezett kibocsátó köteles a szennyvízkibocsátás jellemzõirõl és a technológiai folyamatok üzemvitelérõl adatot szolgáltatni és évente összefoglaló jelentést készíteni a külön jogszabályok 6rendelkezései szerint, amit köteles az illetékes felügyelõséghez benyújtani, a tárgyévet követõ március 31-éig. Bírságok és egyéb jogkövetkezmények 21. § (1) Azt a kibocsátót, aki a számára engedélyben meghatározott szennyvíz kibocsátási határértéket túllépi, illetve az engedélyben meghatározottaktól eltérõ szennyezõ vagy tiltott anyagot bocsát be (1. számú melléklet 2. pont) az e rendelet szerinti vízszennyezési bírság megfizetésére kell kötelezni. (2) A felügyelõség a vízszennyezési bírságot a 2. számú melléklete szerint állapítja meg és a tárgyévet követõ június 30-áig szabja ki. (3) A vízszennyezési bírság megállapításánál a 24. § (4) bekezdésében foglaltakat figyelembe kell venni. (4) Ha a szennyvíz, illetve szennyezõanyag elháríthatatlan külsõ ok (különös tekintettel katasztrófa, tûz, robbanás, árvíz, egyéb elemi károk bekövetkezésére), továbbá kárelhárítási gyakorlat kapcsán kerül a befogadóba, a kibocsátóval szemben bírság nem állapítható meg. (5) A közcsatornába kibocsátott szennyvizek esetében, arra a szennyezõanyagra, amelyre a kibocsátó számára technológiai határértéket állapítottak meg, vízszennyezési bírságot kell megállapítani. Ezen szennyezõanyagokra csatornabírság nem állapítható meg. (6) A közcsatornán keresztül felszíni vízbe vezetett szennyvizek esetében a szolgáltatóra a vízszennyezési bírságot minden kibocsátott szennyezõanyagra meg kell állapítani. A kiszámított bírság összegébõl le kell vonni, az adott közcsatornára kötõ kibocsátókra az ugyanazon szennyezõanyag miatt megállapított vízszennyezési bírság összegét. A levonás nem haladhatja meg a szolgáltatóra ezen szennyezõanyagok miatt kivetett bírság összegét. (7) A bírság megfizetése nem tekinthetõ a már megtörtént és a további szennyezésre vonatkozó engedélynek, és nem mentesít a szennyezéscsökkentõ intézkedések megtétele alól. 6 Az Országos Statisztikai Adatgyûjtési Programról szóló kormányrendelet. Elsõ alkalommal 2003-ban. (8) A felügyelõség határozatban kötelezi a vízszennyezést okozó kibocsátót vagy a tulajdonost szennyezés-csökkentési intézkedési ütemterv készítésére és annak végrehajtására. (9) Abban az esetben, ha a kibocsátó a felügyelõség által jóváhagyott szennyezés csökkentési ütemtervet neki felróható módon nem hajtja végre, vagy nem az elõírt ütemben teljesíti a felügyelõség a szennyezõ tevékenységet részben vagy egészében korlátozhatja, felfüggesztheti, megtilthatja, a települési szennyvíztisztító telepek, a közszolgáltatást végzõ, létfenntartási, közegészségügyi, közoktatási és tûz- és katasztrófavédelmi feladatokat ellátó intézmények kivételével. 22. § Azt a kibocsátót vagy tulajdonost, aki a) a külön jogszabály alapján elkészítendõ önellenõrzési terv készítését és annak jóváhagyását elmulasztotta [19. § (3)], b) az önellenõrzési tervét a felügyelõség általi felszólításra sem készíti el [19. § (3)], c) a jóváhagyott önellenõrzési terv teljesítését elmulasztotta, d) vízhasználatáról és a kibocsátott szennyvizérõl valótlan adatot közöl (20. §), e) nem készíti el szennyezés-csökkentési ütemtervét, a felügyelõség által elõírt határidõig (települési szennyvízelvezetés esetén ez a kötelezettség a tulajdonost terheli) [21. § (9)], f) szennyezés-csökkentési ütemtervét nem a jóváhagyott ütemezés szerint végzi [21. § (10)], g) a szennyvízkibocsátására vonatkozó (jogszabályban, illetve hatósági kötelezésben elõírt) adatszolgáltatási kötelezettségét határidõre, illetve a felügyelõség felszólítására sem teljesíti (20. §), h) engedélyköteles tevékenységet, illetve az ehhez tartozó technológia üzemeltetését hatósági engedély nélkül kezd meg és szennyvízkibocsátást folytat, továbbá a hatósági engedély megállapításához szükséges adatokban bekövetkezett változást nem jelenti be az illetékes környezetvédelmi hatóságnak, illetve nem kéri az engedély módosítását (16. §) a 2. számú mellékletben meghatározott mértékû vízvédelmi bírság megfizetésére kell kötelezni. 23. § (1) Az a kibocsátó, aki rendkívüli szennyezést okoz, rendkívüli vízszennyezési bírságot köteles fizetni. (2) A rendkívüli vízszennyezési bírságot a szennyezés idõszakára minden szennyezõ anyagra külön-külön, a szennyezõanyagok teljes mennyiségére kell meghatározni. (3) A kiszabott bírság a 2. számú melléklet alapján megállapított bírságösszeg a) ha a vízszennyezõ a rendkívüli szennyezés tényét a hatóságnak haladéktalanul bejelentette és a károk enyhítése érdekében tõle elvárható módon közremûködött; b) háromszorosa, ha a vízszennyezõ a szennyezés tényét a hatóságnak bejelentette, de a károk enyhítésében nem mûködött közre; c) ötszöröse, ha a vízszennyezõ a rendkívüli szennyezésre vonatkozó bejelentési és kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. 24. § (1) Ha jogszabály vagy hatósági határozat másként nem rendelkezik, az e rendelet alapján külön jogszabályban megállapított kibocsátási határértékeket – az a) b) és c) pontokban foglaltak kivételével – a meglévõ létesítményekre legkésõbb 2010. december 31-ig kell teljesíteni (türelmi idõ). a) A külön jogszabályban 7 megállapított érzékeny területeken lévõ 10 000 lakosegyenérték fölötti szennyvízelvezetési agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei esetén a türelmi idõ 2008. december 31. b) A 15 000 lakosegyenérték alatti szennyvízelvezetési agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei esetén a türelmi idõ 2015. december 31. c) Az egységes környezethasználati engedélyezés eljárása alá tarozó kibocsátók esetén a türelmi idõ 2007. december 31. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott türelmi idõk nem vonatkoznak azokra a meglévõ létesítményekre, melyek a rendelet hatálybalépésekor az e rendelet alapján megállapított kibocsátási határértékeket teljesítik. (3) A befogadó ökológiai állapotának védelmében a hatóság az (1) bekezdés a)–c) pontjaiban rögzítetteknél rövidebb türelmi idõt is elõírhat. (4) A türelmi idõ alatt a bírságot: a) a nem szolgáltató tevékenységet végzõ kibocsátókra a bírságolás elsõ három évében a megállapított bírság 5%-ában, negyedik évétõl a megállapított bírság 25%-ában, hatodik évétõl a megállapított bírság 50%-ában, nyolcadik évétõl a megállapított bírság 75%-ában, b) a szolgáltatókra a bírságolás elsõ három évében a megállapított bírság 5%-ában, negyedik évétõl a megállapított bírság 8%-ában, hatodik évétõl a megállapított bírság 12%-ában, nyolcadik évétõl a megállapított bírság 15%-ában, tizedik évétõl a megállapított bírság 20%-ában kell kiszabni az (5) bekezdésben foglaltak kivételével. (5) Ha a kibocsátó a szennyezéscsökkentést a felügyelõség által jóváhagyott szennyezés csökkentési intézkedési ütemtervnek megfelelõen hajtja végre, kérelmére a bírságot a felügyelõség a teljes bírság 5%-ában állapítja meg. Ez a mentesség az elfogadott ütemterv befejezéséig, de legfeljebb a türelmi idõ végéig tart. (6) A települési szennyvízelvezetés és -tisztítás esetében a szennyezés-csökkentési intézkedési ütemterv készítéséért és annak megvalósításáért a víziközmûvek tulajdonosa felel. (7) Ha a kibocsátó a szennyezés-csökkentési intézkedési ütemterv megvalósítása után, a türelmi idõn belül nem teljesíti a kibocsátási határértékeket, akkor a vízszennyezési bírságot az (5) bekezdésben foglalt kedvezmény mellõzésével kell kiszabni. (8) Ha a kibocsátó a türelmi idõ lejárta után sem teljesíti a kibocsátási határértékeket, akkor települési szennyvíztisztító telepekre a teljes bírságot, más kibocsátókra a 2. számú mellékletben megállapított bírság kétszeresét kell megállapítani. (9) Új létesítmények esetében, ha a határértékeket a kibocsátó nem tartja be, a felügyelõség a szükséges szennyezés-csökkentési intézkedések megtételére kötelezi. A teljesítés határidejét legfeljebb egy évre határozza meg a 2. számú melléklet szerinti bírság kiszabása mellett. 7 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet. (10) Amennyiben a türelmi idõ lejárta utáni második évben, a kibocsátó a kibocsátási határértéket nem teljesíti, illetve a (9) bekezdésben elõírt szennyezés-csökkentési intézkedéseket nem teszi meg a szennyezõ tevékenységét a felügyelõség felfüggeszti, korlátozza, vagy betiltja. Ez alól kivételt képeznek a települési szennyvíztisztító telepek, a közszolgáltatást végzõ, létfenntartási, közegészségügyi, közoktatási és tûz- és katasztrófavédelmi feladatokat ellátó intézmények. III. Átmeneti és záró rendelkezések 25. § (1) Ez a rendelet a (2) bekezdésben foglaltak kivételével 2003. január 1-jén lép hatályba, és egyidejûleg hatályát veszti a szennyvízbírságról szóló 3/1984. (II. 7.) OVH rendelkezés. (2) A rendelet 16–18. §-ában foglaltakat a rendelet kihirdetését követõ 60. naptól kell alkalmazni. (3) A 2002. december 31-ig lefolytatott ellenõrzések alapján kiszabható bírság kapcsán a szennyvízbírságról szóló 3/1984. (II. 7.) OVH rendelkezés alkalmazásával kell eljárni. 26. § (1) A rendelet által meghatározott engedélyköteles, meglévõ létesítmények 2005. január 1-jétõl, csak e rendelet alapján megadott engedéllyel üzemelhetnek. (2) Az (1) bekezdés szerinti kibocsátónak az engedély iránti kérelmet legkésõbb 2004. január 1-jéig kell benyújtania az illetékes hatósághoz. (3) A 6. § (3) bekezdésében meghatározott szennyezéscsökkentési intézkedési tervet 2003. december 31-ig kell elkészíteni. 27. § (1) A környezetvédelmi miniszter rendeletben határozza meg a) a mûszaki ismereteknek megfelelõen, a hazai viszonyokat figyelembe vevõ elsõbbségi sorrendben, azon új tevékenységek és az új határérték komponensek körét, amelyekre technológiai határértéket kell alkalmazni; b) a külön kormányrendeletben meghatározott egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó létesítmények tekintetében a technológiai határértékeket 2003. december 31-ig. (2) A már megállapított technológia határértékek körét a miniszter legalább 5 évente felülvizsgálja. (3) A miniszter a technológiai határértékek megállapítására vonatkozó rendeletében meghatározza az azok betartásához szükséges és elégséges felkészülési idõt (türelmi idõ). 28. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, valamint tagállamai közötti társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztetõ szabályozást tartalmaz az Európai Közösségek következõ jogszabályaival: a) a Tanács 76/464/EGK irányelve az egyes, a Közösség vizeibe kibocsátott veszélyes anyagok által okozott szennyezésrõl, b) a Tanács 91/271/EGK irányelve a települési szennyvíz kezelésérõl, c) a Tanács 96/61/EK irányelve az integrált szennyezés-megelõzésrõl és ellenõrzésrõl, d) a Tanács 2000/60/EK Víz Keretirányelve. 1. számú melléklet a 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelethez A felszíni vizekre veszélyes anyagok köre 1. A veszélyes anyagok, anyagcsoportok listája I. listába tartozó anyagok, anyagcsoportok 1. Szerves halogén vegyületek, illetve olyan anyagok, amelyek vízi környezetben ilyen vegyületekké alakulhatnak át 2. Szerves foszforvegyületek 3. Szerves ónvegyületek 4. Olyan vegyületek, amelyekrõl kimutatható, hogy vízi környezetben vagy annak közvetítésével rákkeltõ tulajdonságokkal rendelkeznek 5. Higany és vegyületei 6. Kadmium és vegyületei 7. Nem lebomló ásványi olajok, illetve kõolaj szénhidrogének 8. Nem lebomló mûanyagok, amelyek a víz felszínén lebegnek, szuszpenzióban maradnak, vagy kiülepednek és az egyes vízhasználatokat akadályozhatják II. listába tartozó anyagok, anyagcsoportok 1. Fémek és vegyületeik 2. Biocidek és az I. listában nem szereplõ származékaik 3. A vízi környezetbõl emberi fogyasztásra kinyert termékekben káros íz- és/vagy szaghatást okozó anyagok és a vízben ilyen anyagokat elõidézõ vegyületek 4. A szilícium mérgezõ vagy nem lebomló szerves vegyületei, továbbá a vízben ilyen vegyületeket alkotó anyagok, kivéve azokat, amelyek biológiailag ártalmatlanok, vagy a vízben rövid idõ alatt ártalmatlan anyagokká alakulnak át 5. Szervetlen foszforvegyületek és elemi foszfor 6. Lebomló ásványolajok és kõolaj eredetû szénhidrogének 7. Cianidok és fluoridok 8. Az oxigénháztartást károsan befolyásoló anyagok, elsõsorban ammónia, nitritek 9. Azbeszt 2. A következõkben felsorolt I. listába tartozó anyagok vízi környezetbe történõ bevezetése tilos 1. Hexaklór-ciklohexán (HCH) 2. Aldrin 3. Dieldrin 4. Endrin 5. Isodrin 6. DDT 7. Pentaklórfenol 3. A következõkben felsorolt I. listába tartozó anyagok vízi környezetbe történõ bevezetése az alábbi technológiákból tilos 1. Széntetraklorid 1.1. Széntetraklorid gyártás perklórozással (mosást is tartalmazó eljárások és mosással nem járó eljárások) 1.2. Klórmetánok gyártása metán klórozással (beleértve a nagynyomású elektrolitikus klórfejlesztést) és metanolból 1.3. Klórozott fluorozott szénhidrogének (CFC) gyártása 1.4. Széntetrakloridot oldószerként felhasználó üzemek (a termékbe való beépülés nélkül) 1.5. Minden egyéb gyártási technológia 2. Hexaklórbenzol (HCB) 2.1. HCB gyártása és feldolgozása 2.2. Perklóretilén (PER) és széntetraklorid (CCl 4 ) gyártása perklórozással 2.3. Triklóretilén gyártása és/vagy perklóretilén gyártása más eljárással 2.4. Kvintozént és teknazént gyártó üzemek 3. Hexaklórbutadién (HCBD) 3.1. Perklóretilén (PER) és széntetraklorid (CCl 4 ) gyártása perklórozással 3.2. Trikloretilén gyártása és/vagy perklóretilén gyártása más eljárással 4. Kloroform (CHCl 3 ) 4.1. Klórmetánok gyártása metanolból, vagy metanol és metán keverékébõl 4.2. Klórmetánok gyártása metán klórozásával 4.3. Klórozott fluorozott szénhidrogének (CFC) gyártása 5. Triklóretilén (TRI) 5.1. Triklóretilén (TRI) és perklóretilén (PER) gyártása 6. Perklóretilén (PER) 6.1. Triklóretilén (TRI) és perklóretilén (PER) gyártása (TRI-PER) eljárással 6.2. Széntetraklorid és perklóretilén gyártása (TETRA-PER) eljárás 6.3. Klórozott fluorozott szénhidrogének (CFC) gyártása 7. Triklórbenzol (TCB) 7.1. TCB gyártása hexaklórciklohexán (HCH) dehidroklórozásával és/vagy TCB feldolgozása 7.2. Klórbenzol gyártása és/vagy feldolgozása benzol klórozásával 4. Az országos (területi és/vagy technológiai) szennyvízkibocsátási határérték rendszerben szabályozásra kerülõ egyes veszélyes anyagok felsorolása I. listába tartozó anyagok közül 1. Higany 2. Kadmium 3. Kloroform 4. Széntetraklorid 5. Hexaklórbenzol 6. Hexaklórbutadién 7. 1,2-diklóretán (EDC) 8. Triklóretilén (TRI) 9. Perklóretilén (PER) 10. Triklórbenzol (TCB) II. listába tartozó anyagok közül 1. Antimon 2. Szelén 3. Króm (összes) 4. Króm VI 5. Nikkel 6. Kobalt 7. Ólom 8. Ón 9. Réz 10. Bárium 11. Cink 12. Ezüst 13. Arzén 14. Tallium 15. Fluoridok 16. Könnyen felszabaduló cianidok 17. Összes cianid 18. Ammónia 19. Nitritek 20. Elemi foszfor vagy a foszforvegyületek összes foszfortartalma 21. Fenolok 22. Azbeszt 2. számú melléklet a 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelethez 1. A pontszerû szennyvízkibocsátások bírságolása 1. A szennyvíz-kibocsátási határértékek betartását a kibocsátóknál az engedélyben meghatározott mintavételi helyen vett szennyvízminta vizsgálata alapján kell megállapítani. 2. A vízszennyezési bírság összegének meghatározása. A kivetett vízszennyezési bírságot a szennyezõanyagonként külön kiszámított bírságtételek összegzésével kell megállapítani. 2.1. Szennyezõanyag mennyiségre (tömegáramra) vonatkozó bírságolás számítása Egy adott szennyezõanyagra vonatkozó bírságtétel kiszámítása: B v = M f x k M f = M t – M e M t = C t x Q éá M e = C e x Q éá és M e = a határértéknek megfelelõ szennyezõanyag kibocsátás, illetve az engedélyben szereplõ mennyiségi határérték tömegáramban (kg/év) Meghatározható: – koncentrációs határérték alapján (lásd a fenti összefüggést), – termelési egységre vetített fajlagos kibocsátás alapján. Ekkor: M e = T x C f ahol: T = a termelés jellemzõ volumen adata [t] C f = a termelési egységre vetített technológiai határérték [kg/t] – a befogadó terhelhetõsége alapján (Ez esetben a C e = engedélyezett szennyvíz kibocsátási koncentráció a befogadó terhelhetõségébõl visszavezetett számítással kerül megállapításra.) M t = a tényleges szennyezõanyag kibocsátás (egy évre) M f = a határérték felett kibocsátott szennyezõanyag mennyisége (éves) k = fajlagos bírságtényezõ adott szennyezõanyagra B v = az egy évre fizetendõ bírság a szennyezõanyag mennyiség (tömegáram: kg/év) után Q éá = a kibocsátott szennyvíz éves mennyisége C t = a ténylegesen mért koncentrációk éves átlaga C e = az engedélyben szereplõ, engedélyezett koncentrációs határérték 2.2. Koncentráció túllépés bírságolása Az ellenõrzés során minden öt egymást követõ mérésbõl a határértéket legfeljebb egy mérés eredménye haladhatja meg 100%-nál nem nagyobb mértékben (4 az 5-bõl szabály). 2.2.1. Arra a komponensre, amelyre a fenti elõírás nem teljesül és a koncentráció túllépés 20%–100% közötti értékkel haladja meg az engedélyben szereplõ határértéket, arra nem az átlag koncentráción, hanem a 20%–100% közé esõ legmagasabb ténylegesen mért koncentráción alapuló egész éves bírságot kell kiszabni a 2.1. pont alatt meghatározott számítás szerint. 2.2.2. Amennyiben a hatósági ellenõrzés során mért koncentráció az engedélyben meghatározott határértéket kétszeresen meghaladja, azaz a túllépés mértéke 100% vagy annál nagyobb, úgy az éves szennyezõanyag mennyiséget és az azután fizetendõ bírságot nem csak a határérték feletti mennyiségre, hanem a teljes kibocsátott szennyezõanyag mennyiségre kell számítani: B v = Q éá x C t x k 2.3. Hígításra vonatkozó bírságolás Amennyiben az engedélyezett szennyvízhozamnál nagyobb a szennyvízkibocsátás, 2.3.1. de a koncentrációra vonatkozó határértéknek a szennyezõ komponens megfelelt, úgy a határértéknek megfelelõ komponensekre az éves szennyezõanyag mennyiséget és az utána fizetendõ bírságot a következõk szerint kell megállapítani: B v = (Q t –Q e ) x C t x k ahol: Q t = a hatósági ellenõrzés során ténylegesen mért szennyvízkibocsátás alapján figyelembe vett vízhozam, Q e = az engedélyben elõírt szennyvíz-kibocsátási mennyiség; 2.3.2. és a szennyezettségi koncentráció sem felel meg a 4 az 5-bõl szabálynak az engedélyben meghatározott határértékekre vonatkozóan, akkor az éves szennyezõanyag mennyiséget és az utána fizetendõ bírságot a következõk szerint kell megállapítani: B v = Q t x C t x k 2.4. A ,,k'' fajlagos bírságtétel megállapítása: 2.5. Többszörös bírságolás elkerülésére vonatkozó elõírás Azon engedélyben elõírt határértékkel rendelkezõ szennyezõanyagok kibocsátásnak ellenõrzésénél, melyek esetében a határérték túllépések többszörös bírságolás lehetõségét vonja maga után (pl. KOI k , BOI 5 esetén vagy Na eé% és összes só esetén stb.) a hatóság csak az egyik határérték túllépésre számít bírságot. 2. A vízvédelmi bírság bírságtételei A vízvédelmi bírság mértéke, ha a kibocsátó: a) a külön jogszabály alapján elkészítendõ önellenõrzési terv készítését és annak jóváhagyását elmulasztotta [19. § (3)] 300 000 Ft/év b) az önellenõrzési tervét a felügyelõség általi felszólításra sem készíti el [19. § (3)] 1 000 000 Ft/eset c) a jóváhagyott önellenõrzési terv teljesítését elmulasztotta 1 000 000 Ft/eset d) vízhasználatáról és a kibocsátott szennyvizérõl valótlan adatot közöl (20. §) 1 000 000 Ft/eset e) nem készíti el szennyezés-csökkentési ütemtervét, a felügyelõség által elõírt határidõig (települési szennyvízelvezetés esetén ez a kötelezettség a tulajdonost terheli) [21. § (9)] 1 000 000 Ft/év és 20 000 000 Ft/év között, a település nagyságától függõen f) szennyezés-csökkentési ütemtervét nem a jóváhagyott ütemezés szerint végzi [21. § (10)] 500 000 Ft/ellenõrzés g) a szennyvízkibocsátására vonatkozó (jogszabályban, illetve hatósági kötelezésben elõírt) adatszolgáltatási kötelezettségét határidõre, illetve a felügyelõség felszólítására sem teljesíti (20. §) 1 000 000 Ft h) engedélyköteles tevékenységet, illetve az ehhez tartozó technológia üzemeltetését hatósági engedély nélkül kezdi meg és szennyvízkibocsátást folytat, 100 000 Ft/nap továbbá a hatósági engedély megállapításához szükséges adatokban bekövetkezett változást nem jelenti be az illetékes környezetvédelmi hatóságnak, illetve nem kéri az engedély módosítását (16. §) 200 000 Ft/eset