Decree No. 7 of 2002 of the Ministry of Environmental Protection regarding the measurement, control, reporting of used and waste water discharge, as well as regarding special rules on water pollution charge

7/2002. (III. 1.) KöM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának mérésérõl, ellenõrzésérõl, adatszolgáltatásáról, valamint a vízszennyezési bírság sajátos szabályairól A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110. § (8) bekezdésének d) és m) pontjában kapott felhatalmazások alapján, az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a következõket rendelem el: A rendelet hatálya 1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed: a) arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetre, aki (amely) a felszíni vizekkel kapcsolatban jogokkal rendelkezik, vagy akit (amelyet) kötelezettségek terhelnek, valamint akinek (amelynek) létesítménye vagy terméke, illetve tevékenysége vízszennyezést okoz vagy okozhat, b) a felszíni vizekre, azok terhelésére, veszélyeztetésére, szennyezésére. (2) A rendelet hatálya nem terjed ki: a) a természetes és mesterséges eredetû radioaktív anyagoktól eredõ vízszennyezésre, b) ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az egyedi házi szennyvíz kibocsátásokra. Alapfogalmak 2. § E rendelet alkalmazásában: a) akkreditált laboratórium: a csatornabírságról szóló 204/2001. (X. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Csbr.) 2. § 4. pontja szerinti elismert (akkreditált) laboratórium; b) hatóság: a vízszennyezési bírság megállapítása, illetve a közvetlen és a technológiai határértékekkel meghatározott szennyezõ anyag közvetett bevezetésének ellenõrzése tekintetében az illetékes környezetvédelmi felügyelõség, közvetett bevezetés esetén az önellenõrzési terv jóváhagyása tekintetében az illetékes vízügyi igazgatóság; c) helyszíni ellenõrzés: az a hatósági ellenõrzés, melynek célja a kibocsátó szennyvízkibocsátásának (a szennyezõ anyagok) mennyiségi és minõségi megállapítása, továbbá az önellenõrzési rendszerben szolgáltatott szennyvízkibocsátási jellemzõk ellenõrzése; d) ismételt helyszíni ellenõrzés: a helyszíni ellenõrzés – kibocsátó kérelme alapján történõ – megismétlése; e) újabb helyszíni ellenõrzés: egy helyszíni ellenõrzés után, a kibocsátott szennyvíz mennyiségi vagy minõségi jellemzõinek a befogadó védelme szempontjából hátrányos megváltozása miatt lefolytatott újbóli helyszíni ellenõrzés; f) mintavételi hely: a szennyvízkibocsátások engedélyben meghatározott ellenõrzési helye; g) önellenõrzés: a kibocsátott szennyvíz, valamint a bennük lévõ szennyezõ anyagok elõírásszerû mennyiségi és minõségi mérésérõl, az adatok rögzítésérõl és megõrzésérõl a kibocsátó részérõl történõ gondoskodás. A szennyvízkibocsátások ellenõrzésének általános szabályai 3. § (1) A felszíni vízbe való közvetett és közvetlen bevezetés ellenõrzését – a felszíni vizek minõsége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Fvr.) 19. §-ában meghatározottakra is figyelemmel – különösen a (2)– (7) bekezdésekben elõírtak szerint kell végezni. (2) Az önellenõrzésre kötelezett kibocsátó [Fvr. 19. § (2) bekezdés] a hatóság által jóváhagyott önellenõrzési terv alapján, önellenõrzéssel köteles végezni a kibocsátott szennyvíz mennyiségének, valamint a szennyvízben lévõ szennyezõ anyagok fajtájának és mennyiségének (koncentrációjának) mérését (meghatározását). (3) Önellenõrzésre nem kötelezett kibocsátó – a hatóságnak történõ bejelentéssel és jóváhagyással – önellenõrzésre vállalkozhat. Ez esetben a kibocsátókra, az önellenõrzésre kötelezettekre vonatkozó ellenõrzési szabályokat kell alkalmazni. (4) A kibocsátó [Fvr. 3. § j) pont] önellenõrzésének megfelelõségét, továbbá az önellenõrzésre nem kötelezett, és nem vállalkozott kibocsátók esetében a határértékek betartását a hatóság helyszíni ellenõrzéssel egybekötött mintavételezéssel ellenõrzi. (5) Az önellenõrzés eredményeit e rendeletben elõírtak szerint a kibocsátó köteles megküldeni a hatóságnak és víziközmû-hálózatba való kibocsátás esetén a szolgáltatónak is. (6) Az önellenõrzésre kötelezett kibocsátó köteles az 1. számú mellékletben meghatározottak szerint a szennyvízkibocsátás és a technológiai folyamatok üzemvitelérõl üzemnaplót vezetni, illetve az adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tenni. (7) A (6) bekezdés szerinti üzemnapló vezetését minden naptári évben újra kell kezdeni. Az üzemnaplót a hatóság bármikor jogosult ellenõrizni, és az üzemeltetõt a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére vagy pótlására kötelezni. (8) A víziközmû-hálózaton keresztül szabadkiömléssel, közvetlenül bevezetett szennyvízkibocsátások önellenõrzésére vonatkozó kötelezettséget a hatóság egyedileg határozza meg, mérlegelve az önellenõrzés gyakorlati megvalósíthatóságát és költségvonzatait. 4. § (1) A hatóság és víziközmû-hálózatba való kibocsátás esetén a szolgáltató is [Fvr. 19. § (5) bekezdés] – amennyiben önellenõrzési feladatot a kibocsátótól nem vállalt át – az e rendelet szerint meghatározott, a kibocsátott szennyvíz mennyiségének, a szennyezõ anyag tartalmának vizsgálatára, illetve az engedélyben elõírtak betartására vonatkozóan helyszíni ellenõrzést folytathat, és arról a 2. számú melléklet szerinti tartalommal jegyzõkönyvet vesz fel. (2) A kibocsátó köteles a) az (1) bekezdés szerinti ellenõrzés során a mintavételi feltételeket biztosítani, b) az ellenõrzõ hatóság – illetve a szolgáltató – képviselõjének jelezni a kibocsátott szennyezõ anyagok mennyiségét és minõségét befolyásoló változásokat, ezek kezdõ és befejezõ idõpontját, c) megadni naptári évre vagy az idényre, illetõleg a mûködési ciklusra tervezett üzemnapok számát, d) az ellenõrzõ hatóság – illetve a szolgáltató – képviselõjének kérésére adatot közölni a szennyezõ anyagok kibocsátásával kapcsolatos anyagfelhasználásról, e) az üzemnaplót ellenõrzés céljából a hatóság – illetve a szolgáltató – képviselõjének átadni. (3) A helyszíni ellenõrzés eredményének szakvéleményben történõ megállapításait a vízminták akkreditált laboratóriumi elemzésével kell alátámasztani. (4) Az önellenõrzés során vett vízminták elemzését csak akkreditált laboratórium végezheti a) egységes környezethasználati engedélyköteles létesítmények, b) megbízott külsõ laboratórium, esetében. (5) Az önellenõrzésre nem kötelezett kibocsátó részére – amennyiben azt kéri és az ahhoz szükséges eszközöket biztosítja – a vízmintákból ellenõrzõ vizsgálat céljára, megfelelõ kontrollmintát kell rendelkezésre bocsátani. Mintavételi, mérési eljárások 5. § (1) A kibocsátott szennyvíz mennyiségét méréssel kell megállapítani, ha ez nem lehetséges, a felhasznált víz mennyiségébõl mûszaki becsléssel kell a szennyvízmennyiséget meghatározni. A beszerzett víz mennyiségébõl le kell vonni azt a vízmennyiséget, amelyet a kibocsátó, általa bizonyíthatóan nem vezet be a befogadóba (pl. a termékbe bedolgozott, a szennyvízelvezetõ mûvön elvezetett stb. vizek mennyiségét). (2) A kibocsátott szennyvizekbõl minõségük megállapítása végett mintát kell venni. A vízmintát a helyszíni ellenõrzés során kibocsátott szennyvízbõl valamennyi kibocsátó helyen, a befogadóba való bevezetés elõtti utolsó csatornaaknából, illetõleg a szennyvízkibocsátásra jellemzõ más – engedély szerinti – helyen kell kivenni. Ha a kibocsátó az üzemeléshez szennyezett vizet használ fel, a felhasználásra kerülõ vízbõl is mintát kell venni. (3) Az engedélyben elõírt határértékek általában arra a helyre vonatkoznak, ahol a telephelyrõl távozó (tisztított) vizet a befogadóba vezetik. Amennyiben az engedélyben megállapított szennyvízkibocsátási határértékek meghatározásánál a kibocsátási határértékre vonatkozó elõírás szerint a megállapított követelmények a szennyvíz keletkezési helyére vagy az elkeveredés elõtti helyre is vonatkoznak, akkor a kibocsátónak azt be kell tartani. Önellenõrzés közvetlen bevezetés esetén 6. § (1) Az önellenõrzés megkezdése elõtt a kibocsátó a szennyvízkibocsátásra vonatkozó engedélyben elõírtaknak figyelembevételével önellenõrzési tervet köteles készíteni és a hatóságnak elfogadásra megküldeni. Az önellenõrzési terv elfogadásáról a hatóság – az illetékes vízügyi hatóság véleményének figyelembevételével – dönt. A tervben meg kell határozni: a) az önellenõrzés keretében figyelembe vett mintavételt és a minták vizsgálatát végzõ laboratóriumot, szervezetet; b) az önellenõrzés részletes vizsgálati tervét, a mintavételek gyakoriságát, figyelemmel a technológiára és az egyéb, egyedi sajátosságokra, ba) idényüzemnél, az idény tartama alatti mintavételek számát, bb) változó szennyvíz-kibocsátású üzemnél, a szennyvízkibocsátást jellemzõ ciklusokra vonatkozó mintavételek számát, gyakoriságát; c) a mintavételi helyeket, a mintavételi feltételeket, ideértve azokat a körülményeket is, amelyek a mintavételt befolyásolhatják; d) a vizsgálni szükséges komponenseket, az alkalmazni kívánt analitikai módszereket, továbbá a jellemzõ szennyezõanyag-koncentráció, illetve a szennyezõ anyag mennyiség meghatározásának módját; e) a vizsgálati eredményeknek a hatóság részére történõ megküldésének módját; f) a vitás kérdésekben irányadó, akkreditált laboratórium megnevezését; g) a veszélyes anyagok kibocsátása esetén azok ellenõrzésére alkalmazott monitoring tervet. (2) Amennyiben a kibocsátásban lényeges változás nem következik be, az elfogadott önellenõrzési tervet háromévente – lényeges változás esetén, annak hatóság általi megállapítása után – felül kell vizsgálni és a hatósággal újból elfogadtatni. (3) Az önellenõrzési tervre vonatkozó észrevételeket a terv benyújtásától számított 60 napon belül a hatóság a kibocsátónak köteles eljuttatni, és a kibocsátó az önellenõrzési tervet e szerint köteles javítani. Ha a hatóság a tervre 60 napon belül észrevételt nem tesz, jóváhagyását megadottnak kell tekinteni. (4) Amennyiben az önellenõrzésre kötelezett kibocsátó önellenõrzési tervet nem készít, illetve azt a hatóság részére nem küldi meg, vagy az önellenõrzést nem az elfogadottak szerint végzi és ennek következtében a szennyvízkibocsátás az önellenõrzés keretében nem ellenõrizhetõ, a hatóság a szennyvízkibocsátót a kibocsátó költségére külön helyszíni ellenõrzésen ellenõrzi. Helyszíni ellenõrzés közvetlen bevezetés esetén 7. § (1) A helyszíni ellenõrzésre meg kell hívni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes szervét (a továbbiakban: közegészségügyi hatóság). Amennyiben olyan kibocsátó által kibocsátott szennyvíz ellenõrzésére kerül sor, amely kibocsátónál a közegészségügyi hatóság elrendelte a kibocsátott szennyvíz állandó vagy meghatározott idõszakra vonatkozó fertõtlenítését, a közegészségügyi hatóságnak a helyszíni ellenõrzésen való részvétele kötelezõ. (2) A vízminták elemzését a helyszíni ellenõrzést folytató környezetvédelmi felügyelõség, illetõleg a bakteriális szennyezõ anyagra vonatkozó elemzést a közegészségügyi hatóság laboratóriumai végzik. Önellenõrzésre nem kötelezett kibocsátók helyszíni ellenõrzése közvetlen bevezetés esetén 8. § (1) Önellenõrzésre nem kötelezett kibocsátóknál, folyamatos szennyvízkibocsátás esetén a hatóság naptári évenként legalább két alkalommal, az év elsõ és második felében helyszíni ellenõrzést tarthat. (2) Az év meghatározott szakaszában üzemelõ kibocsátónál (idényüzem) az idény tartama, az idõszakosan változó technológiával vagy szennyvízkibocsátással folyamatosan üzemelõ kibocsátónál a különbözõ mûködési ciklusok tartama alatt kell a helyszíni ellenõrzést a szükséges gyakorisággal megtartani. (3) Amennyiben a kibocsátó éves szennyvízmennyiségének egy üzemnapra jutó mennyisége nem haladja meg a 15 m 3 -t, és nem bocsát ki veszélyes anyagot, bõripari, vegyipari és fémmegmunkálási eredetû szennyvizet, akkor az év elsõ felében végzett helyszíni ellenõrzés eredményét egész évre meghatározónak kell tekinteni, kivéve, ha a kibocsátó az ellenõrzést követõen ismételt helyszíni ellenõrzés elvégzését kezdeményezte, vagy a hatóság újabb ellenõrzést végzett. (4) A vízmintákat laboratóriumi vizsgálatnak kell alávetni, és az engedélyben elõírtaknak való megfelelésrõl a kibocsátóval a 16–18. §-ok szerint egyeztetni kell. Önellenõrzésre kötelezett kibocsátók helyszíni ellenõrzése közvetlen bevezetés esetén 9. § (1) A hatóság az önellenõrzésre kötelezett kibocsátó önellenõrzési rendszere megbízhatóságának, valamint az engedélyben elõírt kibocsátási követelményeknek való megfelelésének ellenõrzésére helyszíni ellenõrzést tarthat. (2) Az (1) bekezdés szerinti helyszíni ellenõrzést, az adott helyszíni ellenõrzési évében a hatóság két alkalommal – folyamatos szennyvízkibocsátás esetén az év elsõ és második felében – folytatja le. (3) Idényüzem, illetve idõszakos üzem esetében a helyszíni ellenõrzéseket a 8. § (2) bekezdése szerint kell ütemezni. 10. § (1) A kibocsátó önellenõrzési rendszerének helyszíni ellenõrzése során a 2. számú mellékletben elõírtakon túl, jegyzõkönyvben kell rögzíteni az önellenõrzési tervben nem szereplõ vagy attól eltérõ adatokat, jellemzõket. (2) A kibocsátott szennyvizek minõségének megállapításához a vízmintákat, az önellenõrzési terv szerinti mintavételi helyeken és módon, a technológiára jellemzõ sajátosságok figyelembevételével kell venni. (3) Minden mintavételezéskor megosztott mintát kell elõállítani, külön a hatósági laboratórium és külön a kibocsátó önellenõrzõ laboratórium részére. (4) A kibocsátó önellenõrzését végzõ laboratórium a helyszíni ellenõrzés mintavételezésének napjától számított 15 napon belül köteles megküldeni a hatósági laboratórium részére a helyszíni ellenõrzésen vett minták laboratóriumi elemzésének eredményét. (5) A hatóságnak a (4) bekezdés szerinti eredmény és a saját hatósági laboratóriuma eredményének összevetése után az önellenõrzés megbízhatóságáról és az engedélyben elõírt szennyvízkibocsátási követelményeknek való megfelelésrõl a kibocsátóval a 16–18. §-ok szerint egyeztetni kell. Helyszíni ellenõrzés közvetlen bevezetéssel történt rendkívüli szennyezés esetén 11. § (1) Rendkívüli szennyezés esetén [Fvr. 7. § (11) bekezdés] a hatóság a szennyezést okozó kibocsátónál azonnali, mintavételezéssel egybekötött helyszíni ellenõrzést tart, és azt a rendkívüli szennyezés tartama alatt szükség szerinti gyakorisággal megismétli. (2) A helyszíni ellenõrzés megállapításait a rendkívüli szennyezés egész tartamára, ha azonban a rendkívüli szennyezés tartama alatt több helyszíni ellenõrzés megtartására kerül sor, azok megállapításait a következõ helyszíni ellenõrzésig, illetve a rendkívüli szennyezés megszûnéséig kell jellemzõnek tekinteni. (3) A vízminták laboratóriumi elemzését soron kívül el kell végezni, és az összesített eredményt tartalmazó tájékoztatót a rendkívüli szennyezés megszûnését követõ 15 napon belül meg kell küldeni a kibocsátónak. (4) A kibocsátó a tájékoztatóra, annak kézhezvételétõl számított 15 napon belül indoklással ellátott észrevételt tehet. (5) Rendkívüli szennyezés esetén a szennyezõ anyagok mennyisége, a határértékek figyelembevétele nélkül, anyagmérleg alapján, vagy ha az nem áll rendelkezésre, a kibocsátott szennyvíz minõségi és mennyiségi adataira figyelemmel mûszaki becsléssel is meghatározható. A hatóságnak a becslés során figyelembe vett körülményeket jegyzõkönyvben kell rögzítenie, melyre a kibocsátó észrevételt tehet. A technológiai határértékek betartásának ellenõrzésére vonatkozó rendelkezések közvetett bevezetés esetén 12. § A 3. § (2) bekezdése szerint önellenõrzésre kötelezett kibocsátó, közvetett bevezetés esetén, a kibocsátott szennyvíz mennyiségét és a kibocsátott szennyvízben technológiai határértékkel meghatározott szennyezõ anyagok mennyiségének (koncentrációjának) mérését (meghatározását) az illetékes vízügyi hatóság által – az illetékes környezetvédelmi hatóság véleményének figyelembevételével – jóváhagyott önellenõrzési terv szerinti önellenõrzéssel köteles végezni. 13. § (1) A felszíni vízbe – közvetett úton – technológiai határértékkel meghatározott szennyezõ anyagot vezetõ, önellenõrzésre nem kötelezett kibocsátásoknál a 8. § (1) és (2) bekezdésekben foglaltak szerint kell idõközönként helyszíni ellenõrzést tartani. (2) Bõr-, fém- és vegyipari eredetû szennyvíz kivételével – az éves kibocsátás adatai alapján – az üzemnaponkénti 15 m 3 átlagot el nem érõ közvetett bevezetés esetén, az év elsõ felében végzett helyszíni ellenõrzés eredményét egész évre meghatározónak kell tekinteni, kivéve, ha a kibocsátó az ellenõrzést követõen ismételt helyszíni ellenõrzés elvégzését kezdeményezte, vagy a hatóság, illetve a szolgáltató újabb ellenõrzést végzett. (3) A felszíni vízbe közvetett úton, technológiai határértékkel meghatározott szennyezõ anyagot vezetõ, önellenõrzési kötelezettség alá tartozó kibocsátásoknál a hatóság vagy a szolgáltató, az önellenõrzés megbízhatóságát a 9. § (2) és (3) bekezdésekben foglaltak szerint, idõközönként ellenõrzi. 14. § (1) Az a kibocsátó, amely technológiai határértékekkel meghatározott szennyezõ anyagokat közvetve felszíni vízbe vezet és önellenõrzésre kötelezett, önellenõrzési tervét a csatornabírságról szóló a Csbr. 3. § (4)–(7) bekezdései szerint kell elkészítenie és jóváhagyatnia, e rendelet 12. §-ára figyelemmel. (2) Amennyiben a technológiai határértékekkel meghatározott szennyezõ anyagokat közvetve felszíni vízbe vezetõ önellenõrzésre kötelezett kibocsátó önellenõrzési tervet nem készít, illetve azt a hatóság részére nem küldi meg, vagy az önellenõrzést nem az elfogadottak szerint végzi, és ennek következtében a szennyvízkibocsátás az önellenõrzés keretében nem ellenõrizhetõ, a hatóság köteles a kibocsátót a kibocsátó költségére külön helyszíni ellenõrzésen ellenõrizni. 15. § (1) A kibocsátó számára elõírt technológiai határértékek ellenõrzésének mintavételi helyét (vagy helyeit) az engedély és az önellenõrzési terv tartalmazza. Amennyiben az engedélyben a szennyvíz keletkezési helyére, vagy elkeveredés elõtti pontjára technológiai határérték, vagy egyéb követelmény van elõírva, akkor ezeken a helyeken is kell a szennyvíz minõségét ellenõrizni. (2) Önellenõrzésre kötelezett kibocsátóknál a mintavételezést, a minták elemzését és az eredmény közlését a 10. § (2)–(5) bekezdései szerint kell végezni. A helyszíni ellenõrzés eredményének értékelése és a kibocsátóval való egyeztetése 16. § (1) Amennyiben a helyszíni ellenõrzés során vett szennyvízminták értékelése szerint a kibocsátott szennyvízben lévõ szennyezõ anyagok mennyisége, illetve koncentrációja az engedélyben meghatározott határértékeket meghaladja, továbbá ha a hatósági laboratórium által végzett elemzés eredménye nagyobb koncentrációjú (mennyiségû) kibocsátást mutat, mint az önellenõrzõ laboratórium vizsgálat eredménye, akkor a hatóság a kibocsátót az ellenõrzéstõl számított 30 napon belül errõl tájékoztatja. (2) A tájékoztatónak tartalmaznia kell: a) a helyszíni ellenõrzések és mintavételek helyét, idõpontját és módját, b) a szennyvízminták azonosító számjeleit, c) a szennyvízkibocsátással összefüggõ szakmai megállapításokat, d) a szennyvízminták laboratóriumi vizsgálatának (elemzésének) eredményét, az engedély szerinti határértékek megjelölésével, e) a szennyezõ anyag koncentrációjának határérték feletti meghatározását, f) a kibocsátott szennyvíz napi mennyiségét m 3 -ben, g) a naponta kibocsátott szennyvíz határérték feletti szennyezõ anyag mennyiségét kg/nap-ban, h) a vizsgálat, illetve helyszíni ellenõrzés egyéb megállapításait, különösen azt, hogy a vizsgálat, mintavétel eredménye mely idõszakra meghatározó, i) önellenõrzési kötelezettség alá tartozó kibocsátás helyszíni ellenõrzése esetében az önellenõrzõ laboratórium vizsgálati eredménytõl eltérõ (nagyobb koncentrációt mutató) hatósági laboratóriumi vizsgálati eredményt. (3) Ha a vízminta bakteriális szennyezõdést is tartalmaz, a tájékoztatóba a közegészségügyi hatóság szakvéleményét is bele kell foglalni. Ennek érdekében a közegészségügyi hatóság az általa elvégzett laboratóriumi vizsgálatról készült szakvéleményét az ellenõrzéstõl számított 15 napon belül köteles a környezetvédelmi hatóságnak megküldeni. (4) A kibocsátó a tájékoztató átvételét követõ 15 napon belül észrevételt tehet, amiben meg kell jelölni azokat a tényeket és velük kapcsolatosan azon közvetlen vagy közvetett bizonyítékokat, amely alapján a megállapításokat vitatja. A 15 napon túl tett észrevételeket a hatóság nem köteles figyelembe venni. (5) Az észrevétellel kapcsolatos álláspontjáról a hatóság 15 napon belül köteles a kibocsátót tájékoztatni. Amennyiben a kibocsátó az észrevételben a helyszíni ellenõrzést egészben, vagy a vitatott megállapítás tisztázásához szükséges részében megismételni kérte, a vizsgálat megismétlésérõl a hatóság a kibocsátó költségére az észrevételek benyújtásától számított 30 napon belül gondoskodni köteles, amennyiben a kibocsátó megelõlegezi két ismételt helyszíni ellenõrzés költségét. (6) Amennyiben az önellenõrzõ laboratórium és a hatósági laboratórium vizsgálati eredményei eltérnek, akkor a) ha az önellenõrzõ laboratórium nem akkreditált, a hatósági laboratórium vizsgálati eredményét kell elfogadni; b) ha az önellenõrzõ laboratórium akkreditált [4. § (4) bekezdés], a laboratóriumok tisztázzák a vizsgálat során alkalmazott analitikai eljárásokat, vizsgálati körülményeket, és a kibocsátóra nézve hátrányos véleményeltérés esetén a kibocsátó kezdeményezésére ismételt helyszíni ellenõrzésre kerül sor, a kibocsátó költségére. Továbbra is fennmaradó vitás kérdések esetén az önellenõrzési tervben meghatározott irányadó laboratórium mérési eredménye meghatározó. (7) Az (5) bekezdés szerinti, észrevételezés alapján végzett ismételt helyszíni ellenõrzés után – amennyiben a hatóság úgy dönt – 90 napon belül (de legkésõbb a tárgyév december 31-éig) elõzetes bejelentés nélkül, a szennyvízkibocsátás engedély szerinti megfelelõségét, illetve az önellenõrzési rendszer megbízhatóságát ismételt helyszíni ellenõrzés lefolytatásával kontrollálhatja. (8) Ha a hatóság a (7) bekezdés szerinti ellenõrzést nem folytatta le, a kibocsátó által megelõlegezett két ismételt helyszíni ellenõrzési költségnek a felét legkésõbb a tárgyév december 31-éig a kibocsátó részére vissza kell utalnia. (9) Ha a kibocsátó a (4) bekezdés szerinti lehetõséggel nem élt, a szennyvízkibocsátásra a hatóság által folytatott helyszíni ellenõrzés eredménye a meghatározó. 17. § (1) Az önellenõrzõ rendszer megbízhatónak minõsítendõ, ha a) a kibocsátó az önellenõrzést a hatóság által jóváhagyott önellenõrzési terv szerint folytatja, b) a helyszíni ellenõrzés eredményei jellemzõen megegyeznek a közös mintavételezés során párhuzamosan végzett önellenõrzési eredményekkel, és c) az éves önellenõrzési adatszolgáltatás mérési (szennyezõ anyag mennyiségi) eredményeit a helyszíni ellenõrzés laboratóriumi eredményeivel összehasonlítva, a határérték túllépése esetén, azok jellemzõen nem csak a helyszíni ellenõrzés idõszakára esnek, így a helyszíni ellenõrzés eredménye illeszkedik az önellenõrzési eredmények sorába. (2) Ha a hatóság a helyszíni ellenõrzés során az önellenõrzés terén – az önellenõrzési tervben elõírtakhoz képest – hiányosságot állapít meg, azokat saját adataival pótolja, a tájékoztatót és a vízszennyezési bírság megállapítását az önellenõrzési rendszer adatainak mellõzésével a saját megállapításaira alapozza. Az önellenõrzési rendszer adatainak figyelmen kívül hagyását részletesen indokolni kell. (3) Az önellenõrzési rendszer adatainak figyelmen kívül hagyása következtében a helyszíni ellenõrzés eredményét az önellenõrzés következõ helyszíni ellenõrzéséig, a bírság megállapításánál pedig legkésõbb a tárgyév december 31-éig lehet meghatározónak tekinteni. 18. § (1) Önellenõrzésre nem kötelezett közvetlen bevezetés esetén, ha a hatóságnak tudomására jut, hogy a helyszíni ellenõrzést követõen a kibocsátott szennyvíz mennyisége vagy minõsége a befogadóra hátrányosan megváltozott, újabb helyszíni ellenõrzést kell tartania. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti helyszíni ellenõrzést követõen a befogadónak a kibocsátó által kibocsátott szennyvízzel okozott szennyezése csökkent vagy megszûnt, a kibocsátó kérelmére – a helyszíni ellenõrzés költségének 16. § (5) bekezdése szerinti biztosítása után – a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül ismételt helyszíni ellenõrzést kell tartani. (3) Önellenõrzésre nem kötelezett, technológiai határértékekkel meghatározott szennyezõ anyagok közvetett bevezetése esetén, ha a kibocsátó tevékenységével összefüggésben a helyszíni ellenõrzést követõen a kibocsátott szennyvíz mennyisége vagy minõsége a szennyvízelvezetõ mû mûködtetésére nézve hátrányosan megváltozott, a kibocsátó köteles a hatóságot haladéktalanul értesíteni, és saját költségére újabb helyszíni ellenõrzés lefolytatását kérni. Adatszolgáltatás 19. § (1) Az önellenõrzésre kötelezett kibocsátó (az adatszolgáltatásra kötelezett) – az üzemnaplóban a 1. számú mellékletben elõírtak szerint rögzített adatok alapján – köteles a kibocsátására jellemzõ adatokról évente összefoglaló jelentést készíteni, a 3/I. számú melléklet szerinti vízminõség-védelmi alapbejelentõ lapot kitölteni, és ezeket a tárgyévet követõ év március 31-ig az illetékes hatósághoz benyújtani. (2) Amennyiben a 3/II. számú mellékletben szereplõ veszélyes anyagok az ott felsorolt technológiákból származnak, a hivatkozott melléklet szerinti táblázatot is ki kell tölteni, és csatolni kell az (1) bekezdés szerinti alapbejelentõ laphoz. (3) A bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettséget a Környezetvédelmi Minisztérium hivatalos lapjában közzétett és a minisztérium internetes honlapján közreadott nyomtatványon, vagy számítógépes adathordozón kell teljesíteni. Az adatszolgáltatónak gondoskodnia kell a dokumentumok, illetve az adatokat elõállító és továbbító eljárások megfelelõ archiválásáról. (4) Az adatszolgáltatás során közölt adatok teljeskörûségéért, a bejelentésre kötelezett egyéb nyilvántartási rendszerével, mérési, megfigyelési adataival való egyezéséért az adatszolgáltatásra kötelezett a felelõs. (5) A környezetvédelmi hatóság határozatban engedélyezheti az e rendelet 3 számú mellékletében foglalt adatlaptól eltérõ formában történõ adatszolgáltatás teljesítését, ha az adatlap mûszaki, technológiai okok miatt nem alkalmazható. A vízszennyezési bírság megállapításának sajátos szabályai 20. § (1) A vízszennyezési bírságot önellenõrzésre nem kötelezett kibocsátóknál a helyszíni ellenõrzés alapján, önellenõrzésre kötelezett kibocsátóknál – a 17. § (2) bekezdésében foglalt eltéréssel – az önellenõrzési adatok alapján kell megállapítani. (2) Hígítás esetén – ha a hatóság ezt külön nem engedélyezte – a többlet vízmennyiséggel kibocsátott teljes szennyezõ anyag mennyiségre kell a bírságot megállapítani. (3) Nem szennyvízzel kibocsátott szennyezõ anyagok és a Fvr. 1. számú melléklete szerint vízi környezetbe való kibocsátásra tiltott veszélyes anyagok kibocsátása esetén, a bírságot azok teljes mennyiségére kell megállapítani. (4) Önellenõrzésre nem kötelezett (közvetlen vagy közvetett bevezetésû) folyamatos szennyvízkibocsátás esetén a helyszíni ellenõrzés eredménye a következõ helyszíni ellenõrzésig jellemzõ. A bírságot egy adott szennyezõ anyagra az elsõ helyszíni ellenõrzés idõpontjától a következõ helyszíni ellenõrzésig terjedõ idõszakra (de legkésõbb a tárgyév december 31-éig terjedõ idõszakra) kell megállapítani a kibocsátási határértéknek megfelelõ szennyezõ anyag mennyisége fölötti mennyiségre. (5) Idényüzemnél az egész idényre, változó szennyvízkibocsátású üzemnél a kibocsátást jellemzõ ciklusokra kell a bírságot megállapítani. Az elsõ ellenõrzés megállapításait az idény, illetve a mûködési ciklus kezdetétõl az idényben, illetve mûködési ciklusban elvégzett következõ helyszíni ellenõrzésig kell a bírságszámítás szempontjából jellemzõnek tekintetni. (6) Önellenõrzésre kötelezett kibocsátók esetén, ha a hatóság az önellenõrzést nem fogadta el, a bírság megállapítását a helyszíni ellenõrzés eredményeire kell alapozni, és a (4)–(5) bekezdésekben elõírtak szerint megállapítani. A vízszennyezési bírság kiszabása 21. § (1) A vízszennyezési bírságot folyamatos vízszennyezés esetén évenként – a Fvr. 21. § (2) bekezdése szerint – idényüzem esetén idényenként, rendkívüli szennyezés miatt esetenként, utólag, egy összegben kell kiszabni. (2) E rendelet alapján induló közigazgatási eljárásban, a vízszennyezési bírság megállapításával járó hatáskört elsõ fokon a kibocsátási hely szerint illetékes környezetvédelmi hatóság gyakorolja. (3) A vízszennyezési bírságot kiszabó határozatban meg kell jelölni a Környezetvédelmi Alap célfeladatok elõirányzatának azt a számláját, amelyre a bírságot be kell fizetni. Záró rendelkezések 22. § (1) Ez a rendelet 2003. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy az elsõ önellenõrzési tervet 2003. január 15-ig kell benyújtani. (2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz: a) a veszélyes anyagok bejelentése szempontjából a Bizottság 92/446/EGK határozata a vízügyi irányelvek céljaira szolgáló kérdõívekrõl; b) a kibocsátások nyilvántartása szempontjából a Tanács 76/464/EGK irányelve az egyes, a Közösség vizeibe kibocsátott veszélyes anyagok által okozott szennyezésrõl. 1. számú melléklet a 7/2002. (III. 1.) KöM rendelethez Az üzemnapló tartalma 1. A 3. § (1) bekezdés e) pontjában említett üzemnaplóban naprakészen fel kell tüntetni: a) a technológiai berendezések, valamint a szennyvíz szállítására és tisztítására szolgáló berendezések napi, havi, éves üzemidejét, b) a termelésre vonatkozó, a szennyvízkibocsátásra hatással lévõ adatokat (felhasznált anyagok és termékek, ezek minõségi jellemzõi és napi, havi, éves mennyiségük stb.), c) a bekövetkezett üzemzavarok, a szokásostól eltérõ, rendkívüli üzemállapotok okát, idejét és idõtartamát, valamint az azok megszüntetésére tett intézkedéseket, d) a végrehajtott karbantartások (javítások) idejét és idõtartamát, valamint azok esetleges hatását a kibocsátásra (jellegére és mennyiségére), e) a kibocsátások önellenõrzésének formáját, idejét (gyakoriságát) és idõtartamát, valamint végrehajtásának módját, f) a kibocsátás mérését végzõ szervezet megnevezését, a mérés idõpontját és a mérési jegyzõkönyv számát, g) a kibocsátás önellenõrzésének eredményeit, h) a hatóság által végzett helyszíni ellenõrzés eredményeit. 2. A b) , e) , f) , g) és h) pontokban felsoroltak az üzemnaplóhoz külön is csatolhatók. 2. számú melléklet a 7/2002. (III. 1.) KöM rendelethez A helyszíni ellenõrzés jegyzõkönyvének tartalma 1. A jegyzõkönyv felvétele helye, idõpontja. 2. A jelenlévõk neve, beosztása, valamint az, hogy mely szervet, szervezetet képviselik. 3. A jegyzõkönyv tárgya, az ellenõrök neve, címe, székhelye, az ellenõrzés célja. 4. A felszíni víz befogadó megnevezése és a bevezetés helye. 5. A szennyvíz napi átlagos mennyisége. 6. A szennyvíz keletkezését eredményezõ gyártástechnológia, a felhasznált alap- és segédanyagok, az ezekkel összefüggõ – az anyagokban elõforduló – károsító anyagok fajtái. 7. A termelési idõszakok idõtartama, a szennyvíz minõségében várható bekövetkezõ változások. 8. A szennyvíz kezelésére szolgáló elõtisztító berendezések fajtái, a létesítményre vonatkozó hatósági engedélyek azonosító adatai, továbbá a berendezés mûködésének körülményeit jellemzõ adatok. 9. A mintavételt megelõzõ idõszakban felhasznált víz (saját termelésû, illetve vásárolt ivóvíz, ipari víz stb.) mennyisége, a vízmennyiség mérésére szolgáló mûszerek, berendezések azonosítására szolgáló adatok. 10. A vízveszteségnek az alkalmazott technológia jellemzõi alapján mért vagy számított mértéke. 11. A szennyvíz keletkezését befolyásoló munkarend, az éves üzemnapok száma. 12. Idényben vagy idõszakosan mûködõ bebocsátóknál az aktuális idény vagy idõszak tartama, jellemzõi. 13. Mintavételi hely(ek). 14. Több mûszakban, eltérõ technológiákkal üzemelõ kibocsátóknál a szennyvíz mûszakonkénti megoszlása. 15. A szennyezõ anyag kibocsátását befolyásoló jelentõs körülmények, adatok (pl. anyagmérleg). 16. Az önellenõrzési kötelezettség betartására vonatkozó tények, a vizsgált komponensek, a vizsgálatok helye és gyakorisága. 17. A helyszíni ellenõrzés idõpontjában az átlagostól eltérõ üzemelési körülmények és az ellenõrzés idõtartama alatt a kibocsátott szennyvíz mennyisége. 18. A mintavételek helye, módja, idõpontja, a vizsgálatok helyszínen értékelhetõ mérési eredményei, az idõjárásra vonatkozó megjegyzés, valamint az, hogy a kibocsátó kért-e ellenõrzõ mintát. 19. A felszíni víz befogadóba nem szennyvízzel juttatott szennyezõ anyagok minõsége és mennyisége. 20. A kibocsátó képviselõjének a helyszíni ellenõrzésre vonatkozó észrevételei, nyilatkozata. 21. Amennyiben a kibocsátó képviselõje a jegyzõkönyv aláírását megtagadta, ennek a ténynek a rögzítése és – amennyiben az megállapítható – ennek oka. 22. Annak rögzítése, hogy közös szennyvízkibocsátás esetén az egyes kibocsátók között milyen megállapodás van a felelõsség viselésérõl. 23. A minták azonosító számai. 3/I. számú melléklet a 7/2002. (III. 1.) KöM rendelethez VÍZMINÕSÉG-VÉDELMI ALAPBEJELENTÕ (VAL) LAP 3/II. számú melléklet a 7/2002. (III. 1.) KöM rendelethez Az adatbejelentõ lap kiegészítõ információi I. listás veszélyes anyagokkal kapcsolatban, az alábbi anyagok és technológiák esetén 1. Higany 1.1. Klóralkáli elektrolízis ipar (recirkulált folyadék) 1.2. Klóralkáli elektrolízis ipar (elfolyó folyadék) 1.3. Vinilkorid gyártására higanykatalizátort alkalmazó technológiák 1.4. Más higanykatalizátort alkalmazó vegyipari technológiák 1.5. Vinilklorid gyártásban alkalmazott higanykatalizátorok elõállítása 1.6. Egyéb szerves és szervetlen higanyvegyületek gyártása 1.7. Higanyt tartalmazó akkumulátorok gyártása 1.8. Színesfémipar (higanyvisszanyerõ üzemek, színesfémek kinyerése és finomítása) 1.9. Higanyt tartalmazó mérgezõ hulladékokat kezelõ telepek 1.10. Papírgyártás 1.11. Acélgyártás 1.12. Széntüzelésû erõmûvek 2. Kadmium 2.1. Cinkbányászat, ólom- és cinkfinomítás, kadmiumfém- és színesfémipar 2.2. A kadmium komponensek gyártása 2.3. Színezékgyártás 2.4. Stabilizátorok gyártása 2.5. Elemek gyártása és feldolgozása 2.6. Galvanizálás 2.7. Foszforsav és/vagy foszfátmûtrágya gyártása foszfáttartalmú kõzetbõl 11. Hexaklórbenzol (HCB) 11.5. Klórt grafitelektródás klór-lúg elektrolízis eljárással gyártó üzemek 11.6. Ipari gumifeldolgozó üzemek 11.7. Pirotechnikai termékeket gyártó üzemek 11.8. Vinilkloridot gyártó üzemek 12. Hexaklórbutadién (HCBD) 12.3. HCBD felhasználása technikai célokra 13. Kloroform (CHCl 3 ) 13.4. Monomer vinilkloridot diklóretán pirolízissel gyártó üzemek 13.5. Fehérített papírmassza gyártása 13.6. CHCl 3 -at oldószerként használó üzemek 13.7. Hûtõvizeket vagy már elfolyó vizeket klórozó üzemek 14. 1,2-diklóretán (EDC) 14.1. Csak 1,2-diklóretán gyártása (uo. feldolgozása vagy használata nélkül) 14.2. Csak 1,2-diklóretán gyártása és feldolgozása vagy használata uo., kivéve a 14.5. alatti célokat 14.3. 1,2-diklóretán feldolgozása más anyagokká vinilklorid kivételével úm. etiléndiamin, etilénpoliamid, 1.1.1.-triklóretán és perklóretilén 14.4. EDC felhasználása fémek zsírtalanítására (nem a 14.2.-ben említett ipari üzemben) 14.5. EDC felhasználása ioncserélõk gyártására 15. Triklóretilén (TRI) 15.2. Fémek zsírtalanítása TRI-vel 16. Perklóretilén (PER) 16.3. Fémek zsírtalanítás PER-el Év Szennyező anyag Technológia sorszáma (felsorolás szerint) Technológia megnevezése (felsorolás szerint) Bevezetés módja közvetlen (0) közvetett (1) Kibocsátási adatok kg/év g/t* mg/l** * Termékre vetített mennyiség. ** Koncentráció.