Decree No. 204 of 2001 of the Government on sewerage system penalty

204/2001. (X. 26.) Korm. rendelet a csatornabírságról A Kormány a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 14. § ának (6) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – figyelemmel a Vgtv. 14. §-ának (5) bekezdésére, valamint a közmûves ivóvízellátásról és a közmûves szennyvízelvezetésrõl szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 20. §-ára – a következõket rendeli el: 1. § A rendelet hatálya azokra a természetes és jogi személyekre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságokra (üzemek) terjed ki, amelyek a közmûves szennyvízelvezetést és -tisztítást szolgáló víziközmûbe (szennyvízelvezetõ mûbe) szennyvizet és/vagy az R.-ben meghatározott feltételek szerint folyékony települési hulladékot bocsátanak be. Értelmezõ rendelkezések 2. § E rendelet alkalmazásában 1. anyaghasználat: az R. I. és II. jegyzékében szereplõ anyagok gyártására, feldolgozására, vagy alkalmazására irányuló vagy bármely olyan egyéb folyamat, tevékenység, amely ilyen anyagok jelenlétével együtt jár; 2. bebocsátó: aki ingatlanról az R. szerinti szennyvízelvezetés szolgáltatási ponton a közmûves szennyvízelvezetõ mûbe szennyvizet, vagy aki az R. szerinti folyékony hulladék bebocsátási ponton folyékony hulladékot bocsát be; 3. bebocsátó hely: szennyvíz esetében az R. szerinti szennyvízelvezetés szolgáltatási pont, települési folyékony hulladék esetében pedig az R. szerinti folyékony hulladék bebocsátási pont; 4. elismert (akkreditált) laboratórium: szennyvízvizsgálatra, ezen belül meghatározott alkotórész (paraméter) mérésére a külön jogszabály 1 alapján a Nemzeti Akkreditációs Testület által elismert és adott számon bejegyzett laboratórium; 5. hatóság: a csatornabírság megállapítására e rendelet szerint hatáskörrel rendelkezõ közigazgatási szervként az illetékes vízügyi igazgatóság; 6. károsító szennyvíz: az a szennyvíz, amelynek a szennyezõanyag-tartalma e rendeletben meghatározott küszöbértéket vagy jogszabályban megállapított határértéket meghaladja; 7. károsító szennyezés: károsító szennyvíznek vagy jogszabályban meghatározott károsító anyagokat tartalmazó települési folyékony hulladéknak a szennyvízelvezetõ mûbe történõ bebocsátása; 8. küszöbérték: az egyes anyagok szennyvízelvezetõ mûbe bocsátására e rendelet mellékletében megállapított érték; 9. önellenõrzés (önkontroll): a bebocsátott szennyvíz és folyékony hulladék, valamint a bennük lévõ szennyezõ-anyagok elõírásszerû mennyiségi és minõségi mérésérõl, az adatok rögzítésérõl és megõrzésérõl a bebocsátó részérõl történõ gondoskodás; 10. rendkívüli káros szennyezés: a szennyvízelvezetõ mûben nem üzemszerû bebocsátás következtében okozott káros szennyezés; 11. szolgáltató: a víziközmû üzemeltetésével ivóvízszolgáltatást és/vagy szennyvízelvezetést, illetõleg szennyvíztisztítást, mint közszolgáltatást végzõ természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság; 1 1995. évi XXIX. törvény a laboratóriumok akkreditálásáról. 12. üzem: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság, aki/amely a külön jogszabály 22. számú mellékletében meghatározott anyagokat használ, továbbá – lakásszövetkezetek kivételével – amely e rendelet 2. számú mellékletében szereplõ és a külön jogszabály 3 2. számú mellékletében meg nem jelölt anyagokat a küszöbérték 10%-át meghaladó mértékben bocsát be a szennyvízelvezetõ mûbe; 13. új üzem: amely e rendelet kihirdetését követõen lép mûködésbe, illetve kezdi meg az R. 2. számú mellékletében meghatározott anyagfelhasználással kapcsolatos tevékenységét, vagy legalább 20%-kal tartósan megnöveli az említett anyagok felhasználását; 14. régi üzem: új üzemnek nem minõsülõ üzem. A szennyvízelvezetõ mûbe bebocsátott szennyvíz mennyiségének, minõségének ellenõrzése, a küszöbértéket meghaladó szennyezõanyag-tartalom megállapítása 3. § (1) A szennyvízelvezetõ mûbe bebocsátott szennyvíz mennyiségét a bebocsátási helyen az R. szerint méréssel, vagy a vízhasználat alapulvételével, a szennyvízben lévõ szennyezõanyagokat és azok mennyiségét pedig a mérés idõpontjában hatályos jogszabálynak megfelelõen ugyancsak a bebocsátási helyre vonatkoztatva kell megállapítani. (2) Az (1) bekezdésben meghatározottakat a bebocsátó a hatóság által jóváhagyott önellenõrzéssel köteles teljesíteni, amennyiben: a) éves szennyvízkibocsátásának egy üzemnapra jutó mennyisége meghaladja a 80 m 3 -t, vagy b) bõripari 4vegyipari eredetû 5valamint kõola-jfeldolgozásból 6 és fém megmunkálásból 7származó szennyvizet bocsát be a szennyvízelvezetõ mûbe. (3) A (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó bebocsátó jogosult arra, hogy rendeletben leírt feltételek szerinti önellenõrzést alkalmazhassa. (4) Az önellenõrzés elvégzése elõtt bebocsátó a szolgáltatóval és a hatósággal egyeztetett önellenõrzési tervet köteles készíteni, amelyben meg kell határozni legalább a) az önellenõrzés keretében figyelembe vett mintavételezõt és a minták vizsgálatát végzõ laboratóriumot, szervezetet, b) az önellenõrzés részletes vizsgálati tervét, a mintavételek gyakoriságát, figyelemmel a technológiára és az egyéb, egyedi sajátosságokra, c) a mintavételi helyeket, a mintavételi feltételeket, ideértve azokat a körülményeket is, amelyek a mintavételt befolyásolhatják, d) a vizsgálni szükséges komponenseket, az alkalmazni kívánt analitikai módszereket, továbbá a jellemzõ szennyezõanyag-koncentráció, a küszöbértéken felüli szennyezõanyag mennyiség meghatározásának módját, e) az üzemviteli napló tartalmi elõírásait, f) a vizsgálati eredményeknek a szolgáltató és a hatóság részére történõ megküldésének módját, g) a vitás kérdésekben irányadó elismert laboratórium megnevezését. 2 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet a közmûves ivóvízellátásról és a közmûves szennyvízelvezetésrõl. 3 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet a közmûves ivóvízellátásról és a közmûves szennyvízelvezetésrõl. 4 TEÁOR 1999. DC19.10 5 TEÁOR 1999. DG24.12, 24.14, 24.15, 24.16, 24.17, 24.20, 24.30, 24.41, 24.42, 24.5, 24.6 6 TEÁOR 1999. DF23.2. 7 TEÁOR 1999. DJ27, 28.5, 29.7 (5) Az önellenõrzési tervet minden év október 1-jéig kell a hatóságnak, továbbá a szolgáltatónak megküldeni. Ha a hatóság a programra 60 napon belül észrevételt nem tesz, jóváhagyását megadottnak kell tekinteni. (6) A szolgáltató az önellenõrzési tervre 30 napon belül észrevételt tehet, amelyet a bebocsátónak és a hatóságnak egyidejûleg köteles eljuttatni. A szolgáltató által tett észrevétel esetén a tervet érintõ, egyeztetést igénylõ kérdésekben a hatóság dönt. (7) Amennyiben az önellenõrzésre köteles bebocsátó önellenõrzésre tervet nem készít, illetve azt a szolgáltató és a hatóság részére nem küldi meg, továbbá ennek következtében a szennyvízbebocsátás az önellenõrzés keretében nem ellenõrizhetõ, a hatóság köteles a bebocsátót e rendeletben meghatározott mulasztási bírsággal sújtani és a szolgáltatót a szennyvízelvezetõ mûbe bebocsátott szennyvíz szennyezõanyag-tartalmának megállapítására – e rendelet szerinti külön ellenõrzések lefolytatására – kötelezni. 4. § (1) A szolgáltató jogosult a szennyvízelvezetõ mûbe bebocsátott szennyvíz szennyezõanyag-tartalmának vizsgálatára és a bebocsátás ellenõrzésére. (2) Ha az önellenõrzésre kötelezett bebocsátó önellenõrzésre tervet nem készít, vagy azt nem az elfogadottak szerint hajtja végre, a hatóság felhívására a szolgáltató a bebocsátó költségére köteles a szennyvízelvezetõ mûbe bebocsátott szennyvíz szennyezõanyag-tartalmának vizsgálatára és a bebocsátás körülményeire e rendelet szerint meghatározott ellenõrzést lefolytatni. (3) A bebocsátó köteles a) az (1) és (2) bekezdés szerinti ellenõrzéshez hozzájárulni és a mintavételi feltételeket biztosítani, b) a szolgáltatónak jelezni a bebocsátott káros anyagok mennyiségét és minõségét befolyásoló változásokat, ezek kezdõ és befejezõ idõpontját, c) a naptári évre vagy az idényre, illetõleg a mûködési ciklusra tervezett üzemnapok számát és az idõszakos bevezetések tervezett idõpontját, d) a szolgáltató megkeresésére adatot közölni a károsító anyagok bebocsátásával kapcsolatos anyagfelhasználásról (de anyagmérleget csak akkor, ha az erre vállalkozni kíván). (4) Az (1) és (2) bekezdések alapján lefolytatott ellenõrzések során a szolgáltató a mintavételi tervben meghatározott helyen, terv hiányában pedig a bebocsátó helyen, amennyiben annak kialakítása mintavételre nem alkalmas, akkor a legközelebb lévõ csatornaaknában a szennyvízbõl mintát vesz, amelyet a bebocsátó kérésére a bebocsátó által biztosított edénybe a bevizsgálás érdekében meg kell osztani és a bebocsátó részére kell átadni. (5) A bebocsátó részére a szolgáltató által végzett ellenõrzés (mintavétel) eredményét a vizsgálat befejezését követõ 5 munkanapon, de a mintavételtõl számított 15 napnál nem hosszabb idõszakon belül meg kell küldeni, amelyre a bebocsátó a közléstõl számított 15 napon belül az általa végeztetett ellenõrzés eredményeinek a szolgáltatóhoz történõ eljuttatásával egyidejûleg észrevételt tehet, illetve a) a megosztott mintarész vizsgálatát – saját költségére – független elismert laboratóriummal elvégeztetheti és/vagy, b) a szolgáltatónál – ennek költségei megelõlegezése mellett – ismételt közös mintavételt kezdeményezhet és a megosztott minták vizsgálatát a hatóság által elfogadott, vagy elismert laboratóriummal elvégeztetheti. (6) Az ismételt közös mintavételre akkor kerülhet sor, ha az észrevétel és a szolgáltató által elvégzett vizsgálatok adatai a bebocsátott szennyvíz ismételt vizsgálatát indokolják. Az ismételt vizsgálat akkor indokolt, ha bármely vizsgált károsítónak minõsülõ anyag esetében a mérési eredmények eltérése több mint 20%. (7) A bírság megalapozása szempontjából és a mintavételezésre jellemzõ idõszakokat nézve a hatóság által kijelölt elismert (akkreditált) laboratórium által mért adatokat kell meghatározónak tekinteni. (8) Ha a bebocsátó az (5) bekezdés szerinti lehetõséggel nem élt, a szennyvízbebocsátásra a szolgáltató által mért ellenõrzõ vizsgálat eredményét kell meghatározónak tekinteni. 5. § (1) Szolgáltató jogosult a szennyvízelvezetõ mûbe bebocsátott szennyvíz mennyiségét és minõségét e rendelet szerint megvizsgálni (helyszíni ellenõrzés) és a szennyvízelvezetõ mûbe bebocsátott szennyvízbõl mintát venni. (2) Folyamatos szennyvízbebocsátás esetén naptári évenként legalább két helyszíni ellenõrzést – az év elsõ, valamint második felében – lefolytatni. (3) Az év meghatározott szakaszára jellemzõ szennyvízbebocsátás esetén (idénymunka, idényüzem) a jellemzõ idõszak, idény tartama alatt, változó technológiával, változó szennyvízbebocsátással jellemezhetõ, folyamatos szennyvízbebocsátás esetén pedig a különbözõ jellemzõ idõszakok alatt kell a helyszíni ellenõrzést megtartani. (4) A helyszíni ellenõrzés során meg kell állapítani, és jegyzõkönyvben rögzíteni a bebocsátási pontra vonatkoztatva a) a szennyvíz napi átlagos mennyiségét, b) naptári évre, illetve idényre, szennyvízbebocsátásra jellemzõ idõszakra tervezett üzemnapok számát, c) a szennyvízelvezetõ mûbe nem szennyvízzel juttatott károsító anyagok mennyiségét és minõségét, d) a szennyezõanyag bebocsátását befolyásoló jelentõs körülményeket, adatokat. (5) A szennyvízelvezetõ mûbe bebocsátott szennyvíz mennyiségét méréssel kell megállapítani, ennek hiányában a felhasznált víz mennyiségére alapozva mûszaki becslésekkel kell meghatározni. Ennek során a felhasznált víz mennyiségébõl azt a mennyiséget, amely bizonyíthatóan nem kerül a szennyvízelvezetõ mûbe (így például a termékbe bedolgozott, vagy átadott víz mennyiségét) le kell vonni. (6) A szennyvízbõl a szennyvízelvezetõ mûbe történõ bebocsátás elõtt, minõségének megállapítása végett mintát kell venni. (7) A mintavételt valamennyi bebocsátó helyen a bebocsátás elõtti csatornaaknából, vagy erre kialakított mintavételi helyrõl kell elvégezni. (8) Nem szennyvízzel okozott kár esetén a károsító anyagok mennyiségét és minõségét a szennyvízelvezetõ mûbõl vett anyagminta, illetve a bebocsátó anyagfelhasználási adatai alapján kell megállapítani. (9) Ha a szennyvízelvezetõ létesítményt, illetve a szennyvíz-elõtisztító berendezést több bebocsátó közösen használja, a bírságot az R. 2. §-ában meghatározott csatlakozó szennyvízhálózat és az R. 6. §-ának (2) bekezdésében meghatározott közös bekötés esetén az R. 6. § (3) bekezdésben foglaltak alapulvételével az átadási ponthoz tartozó házi szennyvízhálózat, illetõleg csatlakozó víziközmûhálózat mûködtetõje köteles megfizetni a szolgáltató részére. (10) A bebocsátó kérésére a mintákból ellenõrzõ vizsgálat céljára a bebocsátó által biztosított, a jogszabály által kötelezõvé tett szabványok elõírásainak megfelelõ edénybe kontrollmintát kell biztosítani, illetve azt a bebocsátó részére a mintavételezés (helyszíni ellenõrzés) helyén kell hagyni. (11) A helyszíni ellenõrzésrõl jegyzõkönyvet kell felvenni. A jegyzõkönyvnek az általános követelmények mellett az 1. számú mellékletben meghatározott tényeket és adatokat is tartalmaznia kell. (12) A helyszíni ellenõrzéshez tartozó szennyvízminták vizsgálatát csak hatóság által elfogadott, vagy elismert laboratórium végezheti. (13) A minták vételére, valamint azok elemzésére, szennyezõanyag-tartalmának megállapítására a mintavételkor hatályban lévõ jogszabály elõírásai, illetõleg jogszabállyal kötelezõvé tett szabványban elõírtak szerint kell eljárni. 6. § (1) Folyamatos szennyvízbebocsátás esetén a helyszíni ellenõrzés megállapításait a következõ ellenõrzésig kell meghatározónak tekinteni. (2) Bõr-, fém- és vegyipari eredetû szennyvíz kivételével – az éves bebocsátás adatai alapján – az üzemnaponkénti 80 m 3 átlagot el nem érõ bebocsátás esetén az év elsõ felében vett mintára alapozott vizsgálatot egész évre meghatározónak lehet tekinteni, kivéve ha a bebocsátó az ellenõrzést követõen újabb vizsgálat elvégzését kezdeményezte, vagy a szolgáltató újabb vizsgálatot végzett. (3) A (2) bekezdés alapján kezdeményezett mintavételt a szolgáltató 30 napon belül köteles elvégezni és annak eredményét a vizsgálat idõpontjától kell meghatározónak tekinteni. Ha a szolgáltató ismételt vizsgálatot kérelem ellenére nem végzett, a tárgyévi vizsgálat eredményét csak a kérelem benyújtásáig lehet meghatározónak tekinteni. (4) A helyszíni ellenõrzés megállapításait idényjellegû szennyvízbebocsátás esetén az egész idényre, idõszakos bebocsátás esetén a mûködési ciklus idõtartamára kell meghatározónak tekinteni. Amennyiben az idény, vagy a mûködési ciklus tartama alatt több helyszíni ellenõrzést végeztek, ezek eredményét a következõ helyszíni ellenõrzésig kell meghatározónak értékelni. 7. § (1) Ha a helyszíni ellenõrzésen vett minták vizsgálata szerint a bebocsátott szennyvízben lévõ károsító anyagok mennyisége, illetve koncentrációja e rendeletben meghatározott küszöbértékeket meghaladja, a mintavételezést végzõ laboratórium mérési eredményei alapján a szolgáltatónak szakvéleményt kell készíteni, amelyet a bebocsátó részére meg kell küldenie az ellenõrzéstõl számított 30 napon belül. (2) A szakvéleménynek tartalmaznia kell: a) a helyszíni ellenõrzések és mintavételek helyét, idõpontját, b) a szennyvízminták azonosító számjeleit, c) a szennyvízbebocsátással összefüggõ szakmai megállapításokat, d) a szennyvízminták laboratóriumi vizsgálatának (elemzésének) eredményét, a jogszabályi határértékek megjelölésével, e) a mért károsító anyag küszöbérték feletti mennyiségét (koncentráció értékét), f) a bebocsátott szennyvíz napi mennyiségét m 3 -ben, g) a naponta bebocsátott szennyvíz küszöbérték feletti károsító anyag mennyiségét kg/nap ban, h) a vizsgálat, illetve helyszíni ellenõrzés egyéb megállapításait, különösen azt, hogy a vizsgálat, mintavétel eredménye mely idõszakra meghatározó. 8. § (1) A bebocsátó a szakvéleményre 30 napon belül észrevételt tehet. Az észrevételben meg kell jelölni azokat a tényeket, a velük kapcsolatos azon közvetlen vagy közvetett bizonyítékokat, amelyek a szakvéleményben tett megállapítások, a szennyvízelvezetõ mûbe bebocsátott szennyvíz mennyiségének és minõségének megállapítása szempontjából meghatározóak és a szakvéleményben szerepelnek. (2) Az észrevétel alapján a helyszíni ellenõrzéssel kapcsolatos álláspontjáról a szolgáltató 30 napon belül köteles a bebocsátónak tájékoztatást adni. Amennyiben a bebocsátó az észrevételben a helyszíni ellenõrzés – egészben vagy a vitatott megállapítás tisztázásához szükséges mértékû – megismétlését kérte, a vizsgálat megismétlésérõl a szolgáltató a bebocsátó költségére az észrevételek benyújtásától számított 15 napon belül gondoskodni köteles. Ennek eredményét a bebocsátóval közölnie kell. (3) A bebocsátó köteles a szolgáltatót haladéktalanul értesíteni és saját költségén újabb helyszíni ellenõrzést végeztetni a hatóság által elfogadott vagy elismert laboratóriummal, ha tevékenységével összefüggésben a helyszíni ellenõrzést követõen a bebocsátott szennyvíz mennyisége vagy minõsége a szennyvízelvezetõ mû mûködtetésére nézve hátrányosan változott. (4) Ha a helyszíni ellenõrzést követõen a szennyvízelvezetõ mû káros szennyezése csökkent, vagy megszûnt, a bebocsátó kérelmére a szolgáltató az ismételt ellenõrzés költségeinek a bebocsátó részérõl a számára történõ megelõlegezését követõen a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül újabb helyszíni ellenõrzést végeztet a (3) bekezdés szerinti laboratóriummal. (5) A (4) bekezdés szerinti helyszíni ellenõrzésre az 5–7. §-ok rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. (6) Ha a bebocsátó kérelme ellenére a szolgáltató az e rendelet szerinti ismételt helyszíni ellenõrzést nem folytatja le, a bebocsátó jogosult általa megbízott laboratóriummal ellenõrzést végeztetni és a hatóságtól a bírság megállapítását ennek vizsgálati eredményei alapján kérni. 9. § (1) Ha a 8. § (2) és (4) bekezdése szerint lefolytatott újabb helyszíni ellenõrzésre figyelemmel az észrevétel megalapozottnak bizonyult, az újabb helyszíni ellenõrzés megállapításait az észrevételben kifogásolt helyszíni ellenõrzés idõpontjától kell figyelembe venni. (2) Ha a bebocsátó a szakvéleményre észrevételt nem tett, illetve ismételt helyszíni ellenõrzés megtartását nem kérte, a bebocsátott károsító anyag mennyiségének vagy minõségének a helyszíni ellenõrzést követõ változását, illetve a bebocsátó késõbbi észrevételeit a káros szennyezés megállapítására irányuló eljárás során nem lehet figyelembe venni. 10. § (1) A bebocsátó az önellenõrzés keretében a 4. § szerint végzett vizsgálatok eredményét – azok tartalmától függetlenül – az önellenõrzési tervben rögzített idõpontban, de legkésõbb a mintavételt követõ 30 napon belül a szolgáltatónak és a bírság kiszabására jogosult hatóságnak köteles megküldeni. (2) A szolgáltató a vizsgálati eredményeket megvizsgálja és értékeli. Amennyiben az adatok a szennyvízelvezetõ mû káros szennyezését bizonyítják, a szolgáltató – a bebocsátóval történt egyeztetést követõen, de annak eredményétõl függetlenül – e rendeletben meghatározott hatóság eljárásának megindítását kezdeményezheti. (3) Ha a szolgáltató által – az 5–9. § szerint – elvégzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a bebocsátó a szennyvízelvezetõ mûvet károsan szennyezte, a szolgáltatónak a káros szennyezés megállapítására vonatkozó valamennyi, a helyszíni ellenõrzés során keletkezett iratot és egyéb vizsgálati adatot, valamint a bírság megállapítására vonatkozó javaslatot meg kell küldenie az eljárás megindítására hatáskörrel rendelkezõ hatóságnak, amennyiben a kiszabható bírság a 30 000 Ft-ot meghaladja. (4) A szolgáltatónak a (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségét a szennyvízkibocsátás évét követõ január 1-jétõl március 31-éig, továbbá nem szennyvízzel okozott károsítás esetén az idény, illetve a károsítás befejezését követõ 30 napon belül kell teljesíteni. Csatornabírság megállapítása 11. § (1) A szennyvízelvezetõ mûbe károsító szennyvizet, illetve károsító anyagot bebocsátót – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – e rendelet szerint megállapított mértékû csatornabírság megfizetésére kell kötelezni. (2) Ha a károsító szennyvíz, illetve anyag – a rendkívüli szennyezés esetétõl eltekintve – nem a bebocsátó mûködésével összefüggõ tevékenység, hanem elháríthatatlan külsõ ok, (így például katasztrófa, tûz, robbanás, árvíz, vagy egyéb elemi károk bekövetkezésére), továbbá kárelhárítási gyakorlat kapcsán jutott a szennyvízelvezetõ mûbe, a bebocsátó felelõsségének hiányában bírság nem állapítható meg. (3) A (2) bekezdésben meghatározott esetekben a szennyvízelvezetõ mûben okozott kár megtérítését a szolgáltató külön igényelheti. 12. § (1) A bírság összegét a károsító szennyvízzel (anyaggal) okozott szennyvízbebocsátás (káros szennyezés) szempontjából mértékadó idõszak alatt a szennyvízelvezetõ mûbe juttatott szennyvízben lévõ összes küszöbértéket meghaladó koncentrációban megállapított (jelenlévõ) károsító anyagra külön kell meghatározni, úgy, hogy ennek során többszörös figyelembevételre nem kerülhet sor. (2) A 3. § (3) bekezdése szerinti önellenõrzés esetén az elõzõ bekezdés alapján megállapított bírság legfeljebb 10%-kal mérsékelhetõ. (3) A károsító anyagokat és azok küszöbértékeit, valamint a károsító anyagok mennyisége szerinti bírságtételeket a 2. számú melléklet A) és B) táblázata tartalmazza. (4) A bírság alapjául szolgáló anyagmennyiségeket szennyezõ anyagonként és a bebocsátásra meghatározó idõszakban (év, idény, termelési ciklus) vett legalább 5 tagból álló mintasorozat alapulvételével az MSZ ISO 5667–10. 10. rész elõírásai alapján kell meghatározni. (5) Nem szennyvízzel bebocsátott károsító anyagok esetén a bírságot azok teljes mennyisége után kell meghatározni. (6) Települési folyékony hulladék esetén azt kell bebocsátónak tekinteni, aki a bebocsátásra a szolgáltatóval szerzõdést kötött, illetve hatósági határozat alapján annak minõsül. (7) Azokra az anyagokra, amelyekre külön kormányrendelet szabályai szerint állapították meg a kibocsátási határértékeket (technológiai határértékeket) a vízügyi hatóságnak eljárása során ezeket kell figyelembe venni. Amennyiben a kibocsátási határérték olyan anyagra vonatkozik, amelyre határérték e rendeletben nem szerepel, akkor külön kormányrendelet szabályait kell alkalmazni. 13. § (1) A bebocsátott károsító anyagok koncentrációja alapján a 12. § alkalmazásával meghatározott és egybefoglalt bírságösszeget (progresszív bírságot), a folyamatos bírságolás a) a második évében kétszeres, b) a harmadik évében háromszoros, c) a negyedik és további években négyszeres összegben kell meghatározni és kiszabni. (2) Nem szennyvízzel, illetve települési folyékony hulladékkal bebocsátott anyagok esetén az (1) bekezdésben meghatározott és a progresszív bírságra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. (3) A progresszív bírság folyamatossága akkor szakad meg, ha a bebocsátó a szennyvízelvezetõ mûvet legalább egy éven át károsan nem szennyezte és ezt az e rendelet szerint meghatározott vizsgálatok igazolták, illetve erre figyelemmel bírság megállapítására sem került sor. 14. § (1) A bírságot a progresszív bírság mellõzésével kell megállapítani és kiszabni, ha a bebocsátó a károsító szennyvíz bebocsátási helyéhez tartozó ingatlanon a szennyvízelvezetõ mû káros szennyezésének megszüntetését szolgáló – arra alkalmas – elõtisztító létesítmények kivitelezését, fejlesztését az arra hatáskörrel rendelkezõ hatóság jogerõs engedélye, vagy hivatalból indított eljárás eredményeként kötelezettséget megállapító határozata alapján és az abban meghatározott érvényességi, illetve teljesítési határidõn belül megkezdte és a munkát folyamatosan végzi. (2) A bírságot az (1) bekezdés szerinti határozatban elõírt próbaüzem idõtartama alatt is a progresszív bírság mellõzésével kell megállapítani azzal, hogy a próbaüzem idõtartamával kapcsolatos rendelkezések alkalmazása során a vízjogi engedélyezési eljárásra vonatkozó külön jogszabály 8megfelelõ alkalmazásával kell eljárni. (3) A szennyvíz elõtisztító berendezés létesítésére irányuló határozat (a hatósági engedély) teljesítési (érvényességi) idejének módosítása a progresszív bírság további mellõzését nem alapozza meg. (3) A bírságot a progresszív bírság mellõzésével kell meghatározni olyan esetben is, amikor a bebocsátó hatósági engedélyezési kötelezettség alá nem tartozó, de a szolgáltató által elõzetesen tudomásul vett olyan – a bebocsátott szennyvíz minõségét érintõ – technológiai változtatást hajt végre, amely alkalmas a szennyvízelvezetõ mû károsításának megszüntetésére vagy a bírságolás szempontjából mértékadó szennyezõanyag bebocsátás méréssel igazolható módon legalább 50%-kal történõ csökkentésére. (5) A (4) bekezdés alkalmazására akkor kerülhet sor, ha tervezett technológiai módosítással, annak megkezdését megelõzõen a bírság kiszabására hatáskörrel rendelkezõ hatóság a környezetvédelmi hatósággal és a víziközmû tulajdonosával egyetértésben – ideértve a megvalósítás határidejét is – hozzájárult és errõl a szolgáltatót egyidejûleg értesítette. (6) A progresszív bírság, illetve a progresszív szorzó mellõzésére vonatkozó rendelkezések csak azokra az idõszakokra alkalmazhatók, amelyeken belül az (1) és (4) bekezdés szerinti kivitelezés, technológiai módosítás folyamatossága ténylegesen megállapítható. (7) Ha az (1)–(5) bekezdés szerint a progresszív bírság mellõzésére vonatkozó feltétel teljesítésére megállapított határidõ eltelt és a szennyvízelvezetõ, -tisztító mû károsítása ezt követõen is megállapítható, vagy amennyiben a bebocsátó a kivitelezést szünetelteti, a beruházás megvalósításától eláll, a bírságot a progresszív bírság mellõzésére vonatkozó idõszak beszámításával a 13. § (1) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani. (8) A (6) és (7) bekezdés alkalmazása során az (1) bekezdés szerinti hatósági határozatban, illetve a (4) bekezdésben meghatározott hozzájárulásban foglaltakat kell figyelembe venni. A rendkívüli káros szennyezésre és az ezzel kapcsolatos rendkívüli bírságra vonatkozó külön rendelkezések 15. § (1) Rendkívüli káros szennyezés (2. § 10. pont) esetén a bebocsátót rendkívüli bírság megfizetésére kell kötelezni. (2) A rendkívüli bírságot az arra jellemzõ szennyezési idõszakban minden szennyezõ anyagra külön-külön kell a kibocsátott szennyezõ anyagok teljes tömegének és az e rendelet 2. számú melléklete A) és B) táblázataiban meghatározott bírságtételek mértékének – de legfeljebb ötszörösének – alapulvételével külön-külön megállapítani. (3) A káros szennyezõanyagok mennyiségét – határértékek figyelembevétele nélkül – az anyagfelhasználás, illetve a szennyvízelvezetõ mûbe bebocsátott szennyvizek minõségi és mennyiségi adataira figyelemmel mûszaki becsléssel kell meghatározni. (4) A bírságtétel a (2) bekezdéstõl eltérõen a 2. számú melléklet A) és B) táblázatai szerinti bírságtételnek a) ötszöröse, ha a bebocsátó bejelentési és kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, b) négyszerese, ha a bebocsátó a szennyezés tényét a szolgáltatónak bejelentette, de a károk enyhítésében nem mûködött közre, c) kétszerese, ha a bebocsátó a szennyezés tényét a szolgáltatónak haladéktalanul bejelentette és a károk enyhítése érdekében az általában elvárható magatartást tanúsította. 8 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról. A csatornabírság kiszabása 16. § (1) E rendelet alapján induló közigazgatási eljárásban a csatornabírság megállapításával járó hatáskört elsõ fokon a szennyvízelvezetõ mûvet érintõ, bebocsátási hely szerint illetékes vízügyi igazgatóság (a továbbiakban: vízügyi hatóság) gyakorolja. (2) A csatornabírság kiszabásával összefüggõ hatósági eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései irányadók azzal, hogy az eljárás e rendelet szerint hivatalból indul. (3) A csatornabírságot a határozat jogerõre emelkedését követõ hónap 15. napjáig kell megfizetni a szolgáltatónak. (4) A szolgáltató a befizetett bírság 2%-át, de legfeljebb 200 000 Ft-ot az elsõ fokú határozatot meghozó hatóságnak 15 napon belül köteles átutalni. (5) E rendelet szerint lefolytatott – a szennyvízelvezetõ mûbe bebocsátott szennyvíz vizsgálatára és az ezzel összefüggõ, a szolgáltató által végzett – helyszíni ellenõrzésre a hatósági ellenõrzésre vonatkozó – külön törvényben 9 meghatározott – szabályokat kell megfelelõen alkalmazni azzal, hogy a mintavétel és az ellenõrzés eredményére vonatkozó bírságjavaslatot a szolgáltató a 10. § szerint köteles a bírság megállapítására hatáskörrel rendelkezõ hatóságnak megküldeni. 17. § (1) E rendelet 3. §-ának (7) bekezdésében meghatározott jogellenes magatartáson alapuló mulasztási bírság összege 150 000 Ft-ig terjedhet, de legalább 50 000 Ft. (2) A bírságot az önellenõrzésre köteles bebocsátóval szemben az általános eljárási szabályok alkalmazásával a csatornabírság megállapítására hatáskörrel rendelkezõ államigazgatási szervek állapítják meg, amennyiben a bebocsátó e rendelet 3. §-ának (4) bekezdésében megállapított, jogszabályból eredõ kötelezettségének teljesítését elmulasztotta. (3) Az (1) bekezdés szerinti bírság évenként egy alkalommal szabható ki, amennyiben a bebocsátó az önellenõrzési terv [3. § (4) bekezdés] készítését és annak jóváhagyatását elmulasztotta. (4) A jóváhagyott önellenõrzési terv teljesítésének elmulasztása esetén a bírság megismételhetõ, amely a jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítése alól nem mentesít. (5) A mulasztási bírság megállapítását az arra hatáskörrel rendelkezõ hatóságnál a szolgáltató is kezdeményezheti. (6) A mulasztási bírságot az errõl rendelkezõ határozat jogerõre emelkedését követõ 15 napon belül kell a határozatban megjelölt szolgáltató számlájára befizetni. A bírság kizárólag a szennyvízelvezõ mûbe bebocsátott szennyvíz minõségének megállapítására irányuló ellenõrzésekkel, vizsgálatokkal kapcsolatos költségek fedezetére használható fel. Záró- és átmeneti rendelkezések 18. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követõ 60. napon lép hatályba azzal, hogy alkalmazásával elsõ esetben a 2002-ben megállapított káros szennyezés miatt 2003. évben lehet bírságot kiszabni. (2) A 2001. december 31-ig lefolytatott ellenõrzések alapján kiszabható bírság kapcsán a 4/1984. (II. 7.) OVH rendelkezés, valamint a 32/1964. (XII. 13.) Korm. rendelet alkalmazásával kell eljárni. (3) E rendelet hatálybalépését megelõzõen jogszerûen megállapított progresszív bírság esetén a folyamatos bírságolás éveinek beszámításánál e rendelet alkalmazásával kell eljárni. 9 1957. évi IV. törvény, 1981. évi I. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól. (4) A csatornabírságról szóló 4/1984. (II. 7.) OVH rendelkezés 3. § (3) bekezdése, valamint a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet alkalmazásával megállapított egyedi határértéket tartalmazó határozatokat az egyedi határérték megállapítására e rendelet szerint hatáskörrel rendelkezõ hatóság 2002. december 31-ig köteles felülvizsgálni és ennek eredményétõl függõen a határozatot módosítani vagy visszavonni. (5) A vízügyrõl szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 32/1964. (XII. 13.) Korm. rendelet 27. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 27. §-ának (3) bekezdése, 28. § (1) bekezdésében a ,,valamint a csatornabírság'' szövegrész, továbbá a csatornabírságról szóló 4/1984. (II. 7.) OVH rendelkezés ,,A közcsatornahálózat károsításának megállapítása'' címû III. részének a közcsatornahálózat károsítására vonatkozó rendelkezései e rendelet hatálybalépésével egyidejûleg, a rendelkezés egyéb elõírásai, valamint a rendelkezés módosítása tárgyában kiadott 34/1993. (XII. 23.) KTM rendelet 2002. december 31-én hatályukat vesztik. (6) Azon bebocsátók esetében, akik az R. 2. számú melléklete szerinti I. és II. jegyzékben meghatározott anyagokat használnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásról szóló törvény hatálybalépésének idõpontjától, de legkésõbb 2008. január 1-jétõl e rendelet 3. § (2) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell, amennyiben bebocsátásuk az alábbi mértékeket meghaladja: a) széntetraklorid 30 kg/év, b) DDT 1 kg/év, c) pentaklórfenol 3 kg/év, d) hexaklórfenol 3 kg/év, e) hexaklórbutadién 1 kg/év, f) kloroform 30 kg/év, g) diklóretán 30 kg/év, h) triklóretán 30 kg/év, i) perklóretán 430 kg/év. (7) A bírságot e rendelet hatálybalépését követõen, a 2003. évben induló eljárásban – a károsító anyagok koncentrációja szerinti, e rendelet 2. számú mellékletében meghatározott bírságtételekre figyelemmel – a bírságolás a) elsõ évében a bírságtétel 25%-ában, b) második évében a bírságtétel 50%-ában, c) harmadik évétõl a bírságtétel 75%-ában, d) negyedik évétõl a bírságtétel 100%-ában kell kiszabni. (8) A bírságot az önellenõrzés alapján kell megállapítani, ha e rendelet alapján önellenõrzéssel és a szolgáltató vizsgálata alapján megállapított bírságok éves összege között az eltérés kisebb, mint 10%, és abban az esetben is, ha az eltérés 10% és 20% közötti, de a vizsgálatokat elismert laboratóriumok végezték. Ezt meghaladó eltérés esetén a szolgáltató által végzett ellenõrzõ vizsgálat adatai alapján kell megállapítani a bírságot. (9) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, valamint azok Tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz az Európai Közösségek következõ jogszabályainak vonatkozó rendelkezéseivel: – a Tanács 91/271/EGK irányelve a települési szennyvíz kezelésérõl; – a Tanács 76/464/EGK irányelve a Közösség vízikörnyezetébe bevezetett egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezõdésekrõl; – a Tanács 80/68/EGK irányelve a felszín alatti vizek védelmérõl egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezõdésekkel szemben; – a Tanács 86/280/EGK irányelve egyes veszélyes anyagok vizekbe történõ bevezetése határértékeirõl és minõségi követelményeirõl. 1. számú melléklet a 204/2001. (X. 26.) Korm. rendelethez A szolgáltató által végzett helyszíni ellenõrzés jegyzõkönyvének tartalma A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell: 1. A jegyzõkönyv felvétele helyét, idõpontját. 2. A jelenlévõk nevét, beosztását, valamint azt, hogy mely szervet, szervezetet képviselik. 3. A jegyzõkönyv tárgyát, az ellenõrök nevét, címét, székhelyét, az ellenõrzés célját. 4. Az egyéb szennyvíz keletkezését eredményezõ gyártástechnológiát, a felhasznált alap- és segédanyagokat, az ezekkel összefüggõ – az anyagokban elõforduló – károsító anyagok fajtáit. 5. A termelési idõszakok idõtartamát, a szennyvíz minõségében várhatóan bekövetkezõ változásokat. 6. A szennyvíz kezelésére szolgáló elõtisztító berendezések fajtáit, a létesítményre vonatkozó hatósági engedélyek azonosító adatait, továbbá a berendezés mûködésének körülményeit jellemzõ adatokat. 7. Az elõzõ évben felhasznált víz (saját termelésû, illetve vásárolt ivóvíz, ipari víz stb.) mennyiségét, a vízmennyiség mérésére szolgáló mûszerek, berendezések azonosítására szolgáló adatokat. 8. A vízveszteségnek az alkalmazott technológia jellemzõi alapján mért vagy számított mértékét. 9. A szennyvíz keletkezését befolyásoló munkarendet, az éves üzemnapok számát. 10. Idényben vagy idõszakosan mûködõ bebocsátóknál az aktuális idény vagy idõszak tartalmát, jellemzõit. 11. A házi és csatlakozó szennyvízelvezetõ hálózatot jellemzõ adatokat, a mintavételre kijelölt hálózati pontokat (aknák stb.). 12. Több mûszakban, eltérõ technológiákkal üzemelõ bebocsátóknál a szennyvíz mûszakonkénti megoszlását. 13. Annak a ténynek a rögzítését, hogy a bebocsátó végez-e önkontroll vizsgálatokat, a vizsgált komponenseket, a vizsgálatok helyét és gyakoriságát. 14. Az ellenõrzés idõpontjában az átlagostól eltérõ üzemelési körülményeket és az ellenõrzés idõtartama alatt a bebocsátott szennyvíz mennyiségét. 15. A mintavételek helyét, módját, idõpontját, a vizsgálatok helyszínen értékelhetõ mérési eredményeit, az idõjárásra vonatkozó megjegyzést, valamint azt, hogy bebocsátó kért-e ellenõrzõ mintát. 16. A bebocsátó képviselõjének a helyszíni ellenõrzésre vonatkozó észrevételeit, nyilatkozatát. 17. Amennyiben a bebocsátó képviselõje a jegyzõkönyv aláírását megtagadta, ennek a ténynek a rögzítését és – amennyiben az megállapítható – ennek okát. 18. Annak rögzítését, hogy közös szennyvízbebocsátás esetén az egyes bebocsátók között milyen megállapodás van a felelõsség viselésérõl. 19. A minták azonosító számait. 2. számú melléklet a 204/2001. (X. 26.) Korm. rendelethez A) Károsító anyagok küszöbértékei és egységnyi bírságtételei Megnevezés Küszöbérték (g/m3) Bírságtétel (Ft/kg) 1. Dikromátos oxigénfogyasztás 1200 10 2. Szerves oldószer extrakt (olaj-zsír)10 50 200 3. Fenolok 10 1500 4. Kátrány 5 5000 5. ANA detergens 50 1000 6. pH11 6,5 alatt; 10,0 felett 100 7. Szulfid 1 1500 8. Szulfát 400 10 9. N(NH3-NH4) 150 100 10. Aktív klór 30 100 11. Összes só természetes eredetű 2500 0,1 technológiai eredetű 2500 1 12. Összes fluorid 50 500 13. Összes vas 20 2 14. 10' ülepítő anyag12 150 1 10 Állati és növényi zsírok esetén 100 m3/d kibocsátás alatt a küszöbérték háromszoros, e felett kétszeres. 11 HCI, illetve a NaOH megfelelő mennyiségére számítva. 12 Csak, ha a 10 perces ülepedésnél a lebegőanyag-tartalom nagyobb, mint 5 x 10-3 m3/m3. A vizsgálatot annak időpontjában hatályos, jogszabállyal kötelezővé tett szabvány szerint, vagy jogszabály előírása alapján kell végezni. Ennek hiányában olyan módon, amiben bebocsátó és szolgáltató írásban megállapodott. B) Mérgező anyagok küszöbértékei és egységnyi bírságtételei Megnevezés Küszöbérték (g/m3, ill. 10-3 m3/m3) Bírságtétel (Ft/kg) 1. Könnyen felszabaduló cianidok 0,1 50 000 2. Összes cianid 1 3 000 3. Összes réz 2 100 4. Összes ólom 0,4 5 000 5. Összes króm 1 3 000 6. Króm VI. 0,5 10 000 7. Összes arzén 0,2 10 000 8. Összes kadmium (HI)13 0,1 20 000 9. Összes higany14 0,05 1 000 000 10. Összes nikkel 1 3 000 11. Összes ón 0,5 10 000 12. Összes cink 10 500 13. Összes ezüst 0,2 10 000 14. Szerves oldószer 0,1 2 000 15. Széndiszulfid 0,1 1 500 16. Benzol (BTEX) 0,1 1 000 17. Toxicitás LC 50%-os hígítási igény 2 18. Azbeszt (Krizotil-azbeszt)15 30 20 000 13 EU csatlakozás után a hatóság által megállapított küszöbérték felett. 14 EU csatlakozás után a hatóság által megállapított küszöbérték felett. 15 87/217/EGK, csak az EU csatlakozás időpontjától. A vizsgálatot annak időpontjában hatályos, jogszabállyal kötelezővé tett szabvány szerint vagy jogszabály előírása alapján kell végezni. Ennek hiányában olyan módon, amiben bebocsátó és szolgáltató írásban megállapodott.