Order No. 3 of 1984 of the National Water Management Office on waste water penalty

3/1984. (II. 7.) OVH rendelkezés a szennyvízbírságról 1 A vízügyi törvény végrehajtásáról szóló 32/1964. (XII. 13.) Korm. számú rendelet (Vt. Vhr.) 27. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörû szervek vezetõivel egyetértésben – a következõket rendelem. 1. A szennyvízbírság megállapítása 1. § 2(1) A befogadót fertõzõ vagy károsan szennyezõ, illetõleg veszélyeztetõ (a továbbiakban: károsan szennyezõ) jogi személyt,jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetet és egyéni vállalkozót (a továbbiakban: kezelõ) a jelen rendelkezés szerint megállapított mértékû szennyvízbírság fizetésére kell kötelezni. (2) Nem szabható ki szennyvízbírság a) a tûzoltás (kárelhárítás, tûzvédelmi gyakorlat) során használt anyagnak a befogadóba való bejutása miatt, valamint b) veszélyeztetésért, ha a szennyezõ anyagnak a talajra vagy a talajban történõ elhelyezése hatósági engedély (hozzájárulás), vagy az elõírt technológia megtartásával történik. 2. § (1) Ha az üzem határérték feletti szennyezettségû vizet vesz ki a befogadóból és azt ugyanabba a befogadóba juttatja vissza, a kezelõ kizárólag az üzem által okozott többletszennyezésért felel. (2) Ha a szennyvízelvezetõ létesítményt, illetõleg a szennyvíztisztító berendezést több üzem közösen használja, továbbá ha az üzem más üzemtõl szennyezett vizet vesz át, a szennyvízbírságot a közösen elvezetett szennyvízben levõ káros szennyezõ anyagok miatt, az egyes üzemek kezelõire a szennyezésük arányában – az üzemenként kibocsátott szennyvízmennyiségnek és szennyezõ anyagoknak megfelelõen – kell kiszabni. 3. § (1) A szennyvízbírságot az üzem által a szennyezési idõszak alatt kibocsátott szennyvízben levõ és a határértéket meghaladó valamennyi szennyezõ anyag együttes mennyiségének (tömegének) megfelelõen a 4–7. §-ok alkalmazásával kell meghatározni. (2) A szennyezõ anyagféleségeket és azok határértékeit – a (3) bekezdésben foglalt kivételtõl eltekintve – a rendelkezés 1. számú melléklete állapítja meg. (3) A környezetvédelmi felügyelõség az üzem részére – egy vagy több szennyezõ anyagra vonatkozóan – egyedi határértéket állapíthat meg, a) a jogszabályban elõírtnál az üzemre kedvezõbbet, ha a szennyvíznek a jogszabály szerint megkívánt hatásfokú tisztítását vízgazdálkodási (vízminõség-védelmi) érdek nem teszi szükségessé, és a kezelõ az egyedi határérték megállapítását kéri; b) a jogszabályban elõírtnál az üzemre szigorúbbat, ha a szennyvíz nagyobb hatásfokú tisztítását a vízminõség érdekeinek fokozottabb védelme, különösen a befogadó sajátos viszonyai, a vízhasználatok igényei, vagy a környezet megóvása szükségessé teszik. (4) A (3) bekezdés alkalmazása esetén a szennyvíztisztításra, illetõleg elvezetésére vonatkozó vízjogi engedélyben az egyedi határérték anyagáramban is kifejezhetõ. (5) Ha az egyedi határérték megállapításának feltételei megváltoznak, az módosítható vagy vissza is vonható. (6) A befogadónak az üzem rendes üzemszerû mûködésén kívülálló okból (mûszaki meghibásodás, gondatlan kezelés, baleset stb.) bekövetkezõ határérték feletti szennyezése esetén, továbbá ha a felszíni befogadó káros szennyezése, vagy a felszín alatti vízkészletek veszélyeztetése nem szennyvízzel történik (a továbbiakban együtt: rendkívüli szennyezés), a szennyvízbírságot a szennyezõ anyag teljes mennyiségének (tömegének) megfelelõen kell meghatározni. 1 <|>Az 1990: XXX. törvénynek megfelelõen módosított szöveg. Lásd még a ÿ2043/1990. (IX. 15.) Korm. rendeletet. 2 Az 1. § (1) bekezdése a 8/1990. (IV. 30.) KVM rendelet 3. §-ával megállapított szöveg. 4. § (1) A szennyezõ anyagok egységnyi mennyiségére vonatkozó bírságtételt a rendelkezés 1. számú melléklete állapítja meg. (2) Ha az üzem egy vagy több szennyezõ anyag határértékét ötszörösen, a mérgezõ anyagokét kétszeresen meghaladó mennyiségû anyagot tartalmazó szennyvizet bocsát a befogadóba (különösen káros szennyezés), ezekre az anyagokra vonatkozóan a bírságtétel az 1. számú melléklet szerintinek a kétszerese. (3) Rendkívüli szennyezés esetén a bírságtétel az (1) bekezdés szerintinek az ötszöröséig terjedhet. (4) A kibocsátott szennyezõ anyagféleségek mennyiségei alapján az (1)–(3) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott és egybefoglalt bírságösszegbõl (alapbírság) a szennyezõ hatás különös körülményeinek megfelelõen, a rendelkezés 2. számú mellékletében megállapított módosító tényezõk alkalmazásával kell a szennyvízbírságot meghatározni (módosított alapbírság). 5. § A szennyvízbírságot (a módosított alapbírságot) a folyamatos bírságolás – második évében kétszeres, – harmadik évében háromszoros, – negyedik évében négyszeres, – ötödik és további éveiben ötszörös összegben kell kiszabni (progresszív bírság). 6. § (1) A rendkívüli szennyezés miatt kiszabásra kerülõ szennyvízbírság meghatározásánál a különösen káros szennyezésre [4.§ (2) bek.] és a progresszív bírságra (5.§) vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. (2) Ha a rendkívüli szennyezés ugyanannak a kezelõnek ugyanabban az üzemében, azonos jellegû, felróható magatartás miatt ismétlõdik, a szennyvízbírságot az ismétlõdések számának megfelelõ, de legfeljebb ötszörös összegben kell kiszabni, kivéve, ha a legutóbbi ilyen rendkívüli szennyezés óta két év eltelt. 7. § (1) 3A szennyvízbírságot a progresszív bírságra vonatkozó rendelkezés (5. §) mellõzésével kell kiszabni, ha a kezelõ vízjogi engedély vagy vízjogi kötelezettséget kimondó határozat alapján, a káros szennyezés megszüntetése végett üzeme szennyvíztisztító létesítményeinek kivitelezését (fejlesztését, rekonstrukcióját) a vízügyi hatóság által megállapított határidõben megkezdte és folyamatosan végzi. (2) A szennyvízbírságot az (1) bekezdés alkalmazásával kell kiszabni akkor is, ha a kezelõ bármelyik üzemében olyan – vízjogi engedélyezési kötelezettség alá nem tartozó – beruházás vagy technológiai változás megvalósítását kezdi meg és végzi folyamatosan a környezetvédelmi felügyelõség által megállapított határidõben, amely alkalmas a káros szennyezés megszüntetésére. Ez a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha a környezetvédelmi felügyelõség a tervezett beruházást (változtatást) a vízminõség-védelmi cél elérésére alkalmasnak tartja, és ahhoz ebbõl a szempontból hozzájárult. (3) Ha a progresszív bírság mellõzésére vonatkozóan az (1) vagy (2) bekezdés alapján meghatározott feltétel teljesítésére meghatározott határidõ eltelt, és az üzem a befogadót továbbra is károsan szennyezi, továbbá akkor is, ha a kivitelezést szünetelteti vagy abbahagyja, a progresszív bírságolást a mellõzése idõszakának beszámításával kell folytatni. A folytatólagos bírságolást azonban a módosított alapbírság kiszabásával kell kezdeni, ha a kezelõ üzeme az (1) és (2) bekezdés szerint a környezetvédelmi felügyelõség által megállapított (alkalmasnak tartott) feltételek teljesítése ellenére szennyez. II. A káros szennyezés megállapítása 3 A 7. § (1) bekezdése a 37/1997. (XII. 8.) KTM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg. 8. § (1) Az üzemben keletkezõ szennyvizeket, az üzem szennyvíztisztító és elvezetõ mûveit (berendezéseit), valamint szennyezõ anyag kibocsátását – az üzem képviselõje részvételének lehetõvé tételével a környezetvédelmi felügyelõség a helyszínen köteles ellenõrizni. (2) Ha a kezelõ az üzembõl kibocsátott szennyvizek mennyiségét és minõségét – a vonatkozó mûszaki irányelvekben meghatározott elõírásoknak megfelelõen – folyamatosan méri és nyilvántartja (önkontroll-rendszer), a szennyvízbírság kiszabásánál az általa szolgáltatott adatokat kell alapul venni. Amennyiben az üzem adatai az egyéb technológiai adatokkal, vagy a helyszíni ellenõrzés adataival nem egyeznek meg, a környezetvédelmi felügyelõség a szakvéleményét az általa végzett helyszíni ellenõrzés megállapításaira alapozza, az üzem adatainak mellõzését azonban indokolni köteles. 9. § (1) A helyszíni ellenõrzés célja az üzem szennyvízkibocsátása (a szennyezõ anyagok) mennyiségének és minõségének a megállapítása. (2) Szennyvizet folyamatosan kibocsátó üzemnél naptári évenként legalább két ízben, az év elsõ és második felében kell helyszíni ellenõrzést tartani. (3) Az év meghatározott idõszakában mûködõ üzemnél (idényüzem) az idény tartama, az idõszakosan különbözõ technológiával vagy változó szennyvízkibocsátással folyamatosan mûködõ üzemnél (idõszakos üzem) a különbözõ mûködési ciklusok tartama alatt kell a helyszíni ellenõrzést a szükséges gyakorisággal megtartani. 10. § (1) A helyszíni ellenõrzéssel meg kell állapítani a) valamennyi szennyvízkibocsátó helyen a szennyvíz átlagos napi mennyiségét, b) a naptári évre, illetõleg az idényre vagy mûködési ciklusra tervezett üzemnapok számát, c) a szennyvizek befogadóba való bevezetésének módját (pl. parti beömlés, sodorvonalba vezetés stb.), d) a befogadót és annak sajátos viszonyait, e) a befogadóba nem szennyvízzel juttatott szennyezõ anyagok minõségét és mennyiségét, f) a szennyezõ anyag kibocsátását befolyásoló üzemi körülményeket és adatokat (pl. anyagmérleg), g) az üzem szennyvíztisztító berendezésének tisztításra való alkalmasságát, és üzemeltetésének körülményeit. (2) Az üzembõl kibocsátott szennyvizek mennyiségét méréssel kell megállapítani; ha ez nem lehetséges, az üzemben felhasznált víz mennyiségébõl mûszaki becsléssel kell a szennyvízmennyiséget meghatározni. Az üzem céljára beszerzett víz mennyiségébõl le kell vonni azt a vízmennyiséget, amelyet az üzem bizonyíthatóan nem vezet be a fogadóba (pl. a termékbe bedolgozott, a közcsatornába elvezetett stb. vizek mennyiségét). (3) Az üzembõl kibocsátott szennyvizekbõl minõségük megállapítása végett mintát kell venni. A vízmintát a helyszíni ellenõrzés során az üzembõl kibocsátott szennyvízbõl valamennyi kibocsátó helyen, a fogadóba való bevezetés elõtti utolsó csatornaaknából, illetõleg a szennyvízkibocsátásra jellemzõ más helyen kell kivenni. Ha az üzemben szennyezett vizet használnak fel, a felhasználásra kerülõ vízbõl is mintát kell venni. (4) Az üzem által kibocsátott szennyvízben levõ szennyezõ anyagok mennyiségét és minõségét a mûszaki irányelvekben szabályozott mintavételi eljárás szerint kivett vízminták és azok laboratóriumi elemzése alapján kell megállapítani. (5) A szennyvíztisztító berendezést akkor kell a szennyvizek tisztítására alkalmasnak tekinteni, ha az szakszerû üzemeltetéssel képes az üzemben keletkezõ szennyvizeket folyamatosan a határértékeknek megfelelõ hatásfokkal tisztítani. A tisztító berendezés alkalmasságának megállapítása végett a berendezésbõl kibocsátott vízbõl közvetlenül a kibocsátás helyén is mintát kell venni. 11. § (1) Ha a szennyvízelvezetõ létesítményt, illetõleg a szennyvíztisztító berendezést több üzem közösen használja, továbbá ha az üzem más üzemtõl szennyezett vizet vesz át, a helyszíni ellenõrzéseket egy eljárás keretében kell lefolytatni, és a közösen bevezetett, valamint az egyes üzemekbõl kibocsátott szennyvizekbõl is mintát kell venni. (2) Ha a közösen bevezetett szennyvíz károsságában az egyes üzemek közrehatása az üzembõl vett szennyvízminták alapján nem állapítható meg, a szennyezésük arányát mûszaki becsléssel kell meghatározni. 12. § (1) 4A helyszíni ellenõrzésre a hatósági ellenõrzés szabályait kell, az e rendelkezésben megállapított kiegészítésekkel alkalmazni. (2) A helyszíni ellenõrzésre meg kell hívni az illetékes közegészségügyi hatóságot. Ha olyan üzem által kibocsátott szennyvíz ellenõrzésére kerül sor, amely üzemnél a közegészségügyi hatóság elrendelte a kibocsátott szennyvíz állandó, vagy meghatározott idõszakra vonatkozó fertõtlenítését, a közegészségügyi hatóságnak a helyszíni ellenõrzésen való részvétele kötelezõ. Távolmaradása esetén a bakteriális szennyezõ anyagra szennyvízbírság nem állapítható meg. (3) Az üzem képviselõjének – kérésére – a vízmintákból ellenõrzõ vizsgálat céljára megfelelõ kontrollmintát kell rendelkezésére bocsátani. (4) A helyszíni ellenõrzésrõl a mûszaki irányelvekkel rendszeresített jegyzõkönyvet kell felvenni. (5) A vízminták elemzését a helyszíni ellenõrzést végzõ környezetvédelmi felügyelõség , illetõleg a közegészségügyi hatóság laboratóriumai a jogszabályban megállapított elhatárolás szerint végzik el. (6) A mintavételre, valamint a minták elemzésére a vonatkozó mûszaki elõírások (irányelv, szabványok) az irányadók. 13. § (1) Szennyvizet folyamatosan kibocsátó üzemnél a helyszíni ellenõrzés megállapításait a következõ helyszíni ellenõrzésig kell jellemzõnek tekinteni. (2) Ha az év elsõ felében nem kerül sor ellenõrzésre, az évnek az elsõ alkalommal megtartott ellenõrzést megelõzõ idõszakára szennyvízbírság nem szabható ki. Ha a második félévi ellenõrzés marad el, az utoljára megtartott helyszíni ellenõrzés megállapításai csak az év végéig tekinthetõk jellemzõnek az üzem szennyvízkibocsátására. (3) Idényüzemnél az egész idényre, idõszakos üzemnél a mûködési ciklusra kell jellemzõnek tekinteni a helyszíni ellenõrzés megállapításait. Ha azonban az idény vagy a mûködési ciklus tartama alatt több helyszíni ellenõrzés megtartására kerül sor, azok megállapításait a következõ helyszíni ellenõrzésig kell jellemzõnek tekinteni. Az elsõ ellenõrzés megállapításai az idény, illetõleg a mûködési ciklus kezdetétõl a következõ ellenõrzésig jellemzõek. 14. § (1) Ha a helyszíni ellenõrzésen vett vízminták elemzése szerint az üzembõl kibocsátott szennyvíz szennyezõanyag-tartalma a határértéket meghaladja, a környezetvédelmi felügyelõség az ellenõrzés alapján tett megállapításairól szakvéleményt készít, és azt az ellenõrzéstõl számított 30 napon belül megküldi az üzem kezelõjének. (2) A szakvéleménynek az alábbiakat tartalmaznia kell: a) a helyszíni ellenõrzés(ek) idõpontját, b) a mintavétel(ek) helyét, idõpontját és módját, c) a szennyvízminták azonosító számjeleit, d) a helyszíni ellenõrzésnek a szennyvízkibocsátásra vonatkozó lényeges megállapításait, e) a vízminták laboratóriumi vizsgálatának (elemzésének) eredményét, a határérték megjelölésével, f) a szennyezõ anyag határérték feletti mennyiségét (10 -3 kg/m 3 -ben), g) a kibocsátott szennyvíz napi mennyiségét (m 3 -ben), h) a naponta kibocsátott határérték feletti szennyezõ anyag mennyiségét (kg/d-ben), 4 A 12. § (1) bekezdése a 37/1997. (XII. 8.) KTM rendelet 2. §-ával megállapított szöveg. i) a vizsgálat egyéb megállapításait, különösen azt, hogy a vizsgálat eredménye a szennyvízkibocsátás mely idõszakára jellemzõ, j) a helyszíni ellenõrzésnek a szennyvíztisztító berendezésre, annak alkalmasságára és üzemeltetésére vonatkozó megállapításait, k) javaslatot a szennyvíztisztító berendezés szakszerû üzemeltetésére, szükség esetén a korszerûsítésére, általában a káros szennyezés megszüntetésére. (3) Ha a szennyvízminta bakteriális szennyezõdést is tartalmaz, a szakvéleménybe a közegészségügyi hatóság szakvéleményét is bele kell foglalni. Ennek érdekében a közegészségügyi hatóság az általa elvégzett laboratóriumi vizsgálatról készült szakvéleményét az ellenõrzéstõl számított 21 napon belül köteles a környezetvédelmi ferlügyelõségnek megküldeni. 15. § (1) Az üzem kezelõje a szakvéleményre 15 napon belül észrevételt tehet, amelyben meg kell jelölnie az annak alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat. (2) Ha az észrevétel az ügy érdemi elbírálása szempontjából jelentõs körülményre vonatkozik, a helyszíni ellenõrzést – egészében, vagy a vitatott megállapítás tisztázásához szükséges részében – az észrevételek benyújtásától számított 15 napon belül meg kell ismételni. 16. § (1) Ha a környezetvédelmi felügyelõségnek tudomására jut, hogy a helyszíni ellenõrzését követõen az üzem által kibocsátott szennyvíz mennyisége vagy minõsége a befogadóra hátrányosan megváltozott, újabb helyszíni ellenõrzést kell tartania. (2) Ha a helyszíni ellenõrzést követõen a befogadónak az üzem által kibocsátott szennyvízzel okozott káros szennyezése csökkent vagy megszûnt, a kezelõ kérelmére – az ellenõrzés költségeinek a környezetvédelmi felügyelõségnél történõ letétbe helyezése esetén – a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül újabb helyszíni ellenõrzést kell tartani. (3) Az újabb helyszíni ellenõrzésre a 10–15. §-ok rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell. 17. § (1) Ha a kezelõ kérelmére megtartott újabb helyszíni ellenõrzés megállapításai szerint a kérelem megalapozottnak bizonyult, a letétbe helyezett összeget a kezelõ részére vissza kell utalni, az újabb helyszíni ellenõrzés megállapításait pedig a kezelõ bejelentésének idõpontjától kezdõdõ hatállyal kell figyelembe venni. (2) Ha a környezetvédelmi felügyelõség – az ellenõrzési költségek letétbe helyezése ellenére – nem tartott újabb helyszíni ellenõrzést, a kezelõ bejelentésének idõpontjától kezdõdõ és a következõ helyszíni ellenõrzésig terjedõ idõszakra szennyvízbírság nem szabható ki. (3) Ha a környezetvédelmi felügyelõség hivatalból újabb helyszíni ellenõrzést nem tartott, illetõleg az üzem ismételt vagy újabb helyszíni ellenõrzés megtartását nem kérte, a kibocsátott szennyezõ anyag mennyiségének vagy minõségének a megtartott helyszíni ellenõrzést követõ változásait, illetõleg a helyszíni ellenõrzés eredményei ellen a kezelõ által utóbb tett észrevételeket a szennyvízbírság kiszabására irányuló eljárás során figyelmen kívül kell hagyni. 18. § (1) Ha a környezetvédelmi felügyelõség rendkívüli szennyezésrõl szerez tudomást, köteles a szennyezést okozó üzemben azonnali helyszíni ellenõrzést tartani, s azt a rendkívüli szennyezés tartama alatt szükség szerinti gyakorisággal megismételni. (2) A helyszíni ellenõrzés megállapításait a rendkívüli szennyezés egész tartamára, ha azonban a rendkívüli szennyezés tartama alatt több helyszíni ellenõrzés megtartására kerül sor, azok megállapításait a következõ helyszíni ellenõrzésig kell jellemzõnek tekinteni. Az elsõ ellenõrzés megállapításai a rendkívüli szennyezés kezdetétõl a következõ ellenõrzésig jellemzõek. (3) A vízminták laboratóriumi elemzését soron kívül el kell végezni, és az azok összesített eredményét tartalmazó szakvéleményt a rendkívüli szennyezés megszûnését követõ 15 napon belül a kezelõnek meg kell küldeni. Ha a rendkívüli szennyezés tartós (állapotszerû), a szakvéleményt a helyszíni ellenõrzést követõ 15 napon belül kell megküldeni. (4) A kezelõ a szakvéleményre 15 napon belül indoklással ellátott észrevételt tehet. (5) Rendkívüli szennyezés esetén a helyszíni ellenõrzésre, a szennyvízminták vételére és elemzésére, a szennyezõ anyagféleség mennyiségének és minõségének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket értelemszerûen kell alkalmazni. 19. § (1) A környezetvédelmi felügyelõség helyszíni ellenõrzést végzõ szerve a befogadó káros szennyezésének megállapítása esetén mûszakilag részletesen megalapozott javaslattal – a helyszíni ellenõrzések (mintavételek) során keletkezett iratok és a szakvélemények egyidejû átadásával – kezdeményezi a szennyvízbírság kiszabására irányuló hatósági eljárás megindítását. (2) Ha a káros szennyezésnek a helyszíni ellenõrzések adatai alapján összesített mértéke (a káros szennyezõ anyagok összmennyisége) az üzem víz- és anyagfelhasználási adataitól (anyagmérleg) lényegesen eltér, a javaslat mûszaki megalapozásában a káros szennyezés mértéke – az üzem javára – módosítható. A szennyvízbírság kiszabása és felhasználása 20. § (1) A szennyvízbírságot folyamatos vízszennyezés esetén évenként, idényüzem esetében idényenként, rendkívüli szennyezés miatt esetenként – utólag, egy összegben – kell kiszabni. (2) A bírság kiszabásának alapjául szolgáló szennyvíz, valamint szennyezõ anyagféleségek mennyiségét és minõségét irányelvekben elõírt módszerrel kell meghatározni. 21. § 5A szennyvízbírságot kiszabó határozatban meg kell jelölni a Központi Környezetvédelmi Alapnak azt a számláját, amelyre a bírságot be kell fizetni, és utalni kell arra, hogy a fellebbezés illetékköteles. 22. § (1) A befogadók káros szennyezése megszüntetésének meggyorsítása és a legmegfelelõbb mûszaki megoldások megvalósítása végett a szennyvízbírságból származó bevételbõl elsõsorban a következõ célokra adható támogatás: a) a befogadókat szennyezõ üzemek kezelõinek e célokra rendelkezésre álló erõforrásai kiegészítésére; b) közös üzemi szennyvíztisztító és elvezetõ mûvek (berendezések) megvalósításának elõsegítésére; c) a közvetlen üzemi érdekeket meghaladó, vízminõség-védelmi közcélokat is szolgáló fejlesztések költségeihez való hozzájárulásként; d) a közmû-koordinációval létesülõ szennyvízelvezetõ és tisztító mûvek megvalósításához. (2) A támogatás igénylésére, elbírálására és megadására a Vízügyi Alap felhasználására vonatkozó szabályok az irányadók. IV. Átmeneti és hatályba léptetõ rendelkezések 23. § (1) A rendelkezés hatálybalépése elõtt megállapított egyedi határértékek továbbra is érvényesek. Ha az ilyen egyedi határérték megállapításának feltételei megváltoznak, e rendelkezés szerint kell eljárni. (2) A korábbi jogszabályok alapján már szennyvízbírság fizetésére kötelezett kezelõkre a progresszív bírságot a folyamatos bírságolás éveinek továbbszámításával, a jelen rendelkezésnek megfelelõ mértékben kell kiszabni. 24. § Az 1983. évi december hó 31. napjáig bekövetkezett káros szennyezések miatt a szennyvízbírságot a korábbi jogszabályok rendelkezései alapján lefolytatott helyszíni ellenõrzések (mintavételek) alapján, a jelen jogszabály rendelkezései szerint kell kiszabni. 25. § (1) Ez a rendelkezés a kihirdetése napján lép hatályba. Rendelkezéseit azonban 1984. évi január hó 1. napjától kezdõdõen kell alkalmazni. (2) A rendelkezés hatálybalépésével a 2/1978. (V. 26.) OVH számú rendelkezéssel módosított 1/1969. (XI.25.) OVH számú rendelkezés, valamint a 14/1976. (V. É. 14.) OVH számú utasítással módosított 3/1974. (V. É. 2.) OVH számú utasítás hatályát veszti. 5 A 21. § a 37/1997. (XII. 8.) KTM rendelet 3. §-ával megállapított szöveg. 1. számú melléklet a 3/1984. (II. 7.) OVH számú rendelkezéshez A) A vizeket szennyezõ anyagok határértékei és az egységnyi bírságtételek 6 B) A vízminõség-védelmi területek 7 I. Kiemelt vízminõség-védelmi területek I/1. Balaton és vízgyûjtõ területe I/2. 8Kiemelt felszín alatti vízminõségvédelmi területek, fedetlen karsztok és parti szûrésû vízbázisok Dunántúli-középhegység Szabadbattyán–Szárhegy Mecseki karszt Villányi karszt Bükk hegység Aggtelek–Borsodi karszt Szigetköz–Rábaköz-Rábavölgy Komáromi öblözet Esztergomi öblözet Szentendrei-sziget–Dunakanyar Csepel-sziget Dunaújváros–Ercsi-kavicsterasz Solti-síkság–Sárköz-Mohács-sziget Drávavölgy–Ormánság Ipoly völgye Sajó-Hernádvölgy Mátraalja–Bükkalja Taktaköz–Bodrogköz–Tiszahát-Szatmári síkság II. Ivóvízbázisok és üdülõterületek II/1. A Velencei-tó és a Tatai-tó vízgyûjtõ területe II/2. A Duna 1692–1708 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyûjtõ területe: – a Duna 1620–1692 fkm szelvények közötti szakasza – a Ráckevei-Duna vízgyûjtõ területe II/3. A Szelidi-tó és vízgyûjtõ területe II/4. A Duna 1450–1497 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyûjtõ területe II/5. A Komra-völgyi tározó és vízgyûjtõ területe II/6. A Köszörû-völgyi és a Csórréti tározó és vízgyûjtõ területük II/7. A Lázbérci tározó és vízgyûjtõ területe II/8. A Bódva és a Hernád vízgyûjtõ területe II/9. A Keleti-fõcsatorna 0–64 fkm szakasza és vízgyûjtõ területe 6 A melléklet A) táblázata a 33/1993. (XII.23.) KTM rendelet 1.§-ával , illetve mellékletével megállapított szöveg. 7 <|>A vízminõség-védelmi területek a vízügyi igazgatóságoknál megtekinthetõ térképen vannak körülhatárolva. 8 <|>Csak a talajon vagy talajban elhelyezett szennyezõ anyagok esetében minõsülnek kiemelt területnek. II/10. A Tisza 340–365 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyûjtõ területe, valamint az Alcsi, a Szajoli, a Fegyverneki, a Tiszabõi, a Gólyi, a Fekevárosi és a Tiszasülyi Holt-Tisza. III. Ipari területek III/1. A Kapos vízgyûjtõ területe, a Pécsi-víz–Fekete-víz vízgyûjtõ területe III/2. Séd–Gaja–Nádor vízgyûjtõ területe III/3. A Zagyva 92,1 fkm szelvénytõl a 179,4 fkm szelvényig terjedõ szakasza és vízgyûjtõ területe III/4. A Sajó vízgyûjtõ területe IV. Öntözõbázisok IV/1. A Kiskörei-tározó (a Tisza 404–493 fkm szelvények közötti szakasza) és vízgyûjtõ területe – a Tisza 545 fkm szelvényétõl a 757 fkm szelvényéig terjedõ szakasza és vízgyûjtõ területe IV/2. A Hortobágy–Kösely vízgyûjtõ területe V. A Duna és a Tisza nem kiemelt szakaszai V/1. a Duna 1436–1450 fkm, 1497–1620 fkm és 1708–1854 fkm szelvények V/2. A Tisza 165–340 fkm és 365–404 fkm szelvények közötti szakasza, mint közvetlen befogadó a mellékvízfolyások nélkül. VI. Egyéb területek Az I–V. kategóriába nem sorolt területek. 2. számú melléklet a 3/1984. (II. 7.) OVH számú rendelkezéshez A szennyvízbírságot módosító tényezõk 1. A befogadó mértékadó vízhozamának és az átlagos szennyvízmennyiségnek az arányától, valamint a szennyvízbevezetés módjától függõ tényezõ (normaszám) 9 A hígítási tényezõ nem alkalmazható azokban az esetekben, amikor az üzem részére szigorúbb egyedi határértéket állapítottak meg. 2. Területi tényezõ Az 1. számú melléklet B) részében megállapított területi kategóriában a bírságot az alábbi szorzótényezõk alkalmazásával kell meghatározni: I. Kiemelt vízminõség-védelmi területek 105 II. Ivóvízbázisok és üdülõterületek3,5 III. Ipari területek3 IV. Öntözõvízbázisok2 V. A Duna és a Tisza nem kiemelt szakaszai1 VI. Az egyéb területek1 3. Egyéb vízgazdálkodási tényezõk Ezt a szorzótényezõt 0,1–2,5 közötti szorzószámmal lehet alkalmazni. Alkalmazása során az alábbiakat kell mérlegelni: – a szennyvíz tisztíthatósága, – a szennyvíz közegészségügyi ártalmassága (a közegészségügyi hatóság megállapításai alapján), – a szennyvíztisztító berendezés üzemeltetésének körülményei és hatásfoka, – a befogadó sajátos viszonyai, – a befogadó vizének hasznosítása, – egyéb vízgazdálkodási szempontok. 9 <%2><|>A hígítási arányt a mértékadó Q aug. 80%-os vízhozam alapulvételével az üzemóra csúcsvízre kell kiszámítani. <%0> 10 <|>Az I/2. kategóriában a szorzótényezõ csak a talajra vagy a talajba történõ szennyezés esetén alkalmazható. Rendkívüli vízszennyezés esetén a fentiek mellett még a következõ szempontokat is mérlegelni kell: – az üzem közrehatása a szennyezés bekövetkezésében, – van-e az üzemnek kárelhárítási terve és az abban foglaltakat teljesítette-e, – a szennyezés elhárításában az üzem közremûködött-e.